Nyílt levél a pápának a holokauszt-mítosz tarthatatlanságáról és keresztényellenességéről

http://www.kreuz.net/bookentry.3844.htmlNyílt levél

• Őszentsége XVI. Benedek pápa,

Bernard Fellay püspök, a Szent X. Piusz Papi Testvériség generálisa,

Dário Kardinal Castrillón Hoyos, az ‘Ecclesia Dei’ Pápai Bizottság elnöke,

P. Federico Lombardi SJ vatikáni szóvivő,

• Robert Zollitsch, a Német Püspöki Konferencia elnöke,

valamint azok tagjai, továbbá azon katolikus méltóságok részére, akik szükségesnek látták az elmúlt napokban Williamson püspököt holokauszt-tagadással, antiszemitizmussal vádolni

Tudom, hogy a címzettek közül a legtöbben olvassák soraimat, akik pedig nem, azok tájékoztatást nyernek tartalmukról.

Őszentsége, Eminenciás Urak!

Először is szeretnék röviden bemutatkozni. Laikus katolikus hívő vagyok. Műszaki területen dolgozom, amelynek némi köze van a kémiához.. Tagja vagyok egyházközségünk képviselőtestületének és megpróbálom életemet Istennek a Katolikus Egyházban kinyilatkoztatott törvényei szerint élni.

Az elmúlt évekig annak alapján tekintettem egy katolikusra, mennyiben hűséges a Vatikánhoz. (Mára ez annyiban változott, hogy azt nézem, mennyiben hűséges az illető a kinyilatkoztatott hitigazságokhoz.)

Írásom első részében szeretném Önöket kérni, ne vegyék át a világ, a média- és véleménydiktatúra szóhasználatát, mely szerint az, amit Williamson püspök mondott, bármiféle tagadást jelentene.

Nem, Williamson püspök semmit nem tagad. És az égvilágon senki, értsék meg kérem, egyetlen holokauszt-tagadással megvádolt személy sem, tagad bármit is. Mit jelent a tagadás szó? Ha én egy állítás helyességéről meg vagyok győződve, és ezt bármilyen indítékból nyilvánosan kétségbe vonom, igen, akkor tagadom azt az állítást. Azonban Williamson püspökről ilyesmit állítani egy páratlan szörnyűség, majdhogynem szinguláris szörnyűség. Tudom, hogy a tagadás szót naponta százszor halljuk, (attól függően, mennyi sajtót és TV-t fogyasztunk). De egy százszor vagy ezerszer hangosan kimondott hazugság mindig hazugság marad, míg egy egyszer halkan kimondott igazság mindig igazság marad.

Akkor minek lehet Williamson püspököt nevezni, ha nem tagadónak? A legjobb, ha megkérdezzük az illető személyeket. Olyan válaszokat fogunk kapni, hogy „nem tudok benne hinni, mert a tények másról győztek meg”, vagy „a bizonyítékok alapján csak azt lehet mondani, hogy a holokauszt úgy, ahogy ismerjük, nem történhetett meg”. Azaz mindazon személyek, akik közül Williamson püspök áll leginkább a fókuszban, nem tudnak hinni valamiben, valamiben kételkednek, valami iránt szkeptikusok.

Kérésem ezért: Nevezzék Williamson püspököt annak, ami: szkeptikusnak, kételkedőnek, (holokauszt)-hitetlennek. Hogy Önök is átveszik a világ szóhasználatát, Orwell klasszikus művére, az 1984-re emlékeztet. Mint ismeretes, az újnyelv megcélzott teljes reformja után Óceániában senki nem tudott másképp gondolkozni, mint ahogyan a párt kívánta. A nyelv és ezáltal a gondolatok nem találtak szavakat a másfajta kifejezésre.

Másodszor: Ne vádolják Williamson püspököt antiszemitizmussal. Önök nagyon pontosan tudják, hogy ő nem antiszemita, és mint hívő katolikus vezető funkcióban nem is lehet az. Itt csak ismételni tudom az első pontban megfogalmazott kifogásomat: Ha világ egy hazugságot, hogy ő antiszemita, százszor ismétel, attól az még mindig hazugság marad. Hogy milyen tarthatatlan ez az állítás, egy rövid példával szeretném megvilágítani.

Képzeljék el, (természetesen abszolút hipotetikusan),a közeljövőben lesz egy világháború, és a háború után az arabok a győztes oldalon, az izraeliek pedig a vesztes oldalon lesznek. Mint minden őszinte keresztény és demokrata, Önök is elítélik természetesen a háború után az izraeliek szégyenletes cselekedeteit, melyeket a Gáza-övezetben elkövettek 2008-2009 évfordulóján.

De egyszer csak azt olvassák az újságban, hogy az izraeliek ebben a háborúban palesztin gyermekeket élve főztek meg forró vízben, hulláikat a kutyáknak dobták oda eledelül, és gázkamrákat üzemeltettek.

Képzeljék el, ezt olyan sokszor ismétlik a médiákban, hogy Önök is kételkedni kezdenek benne, talán van benne valami, hiszen olyan sok arab szemtanú tanúsítja ezeket, és amit az izraeliek csináltak, az tényleg nagyon rossz volt.

De ennek ellenére néhány ember az Önök egyházából makacsul azt állítja, csakugyan nagyon szörnyű volt, amit az izraeliek műveltek, foszforbombák, iskolák, kórházak eltörlése, stb. de a fenti állírások minden alapot nélkülöznek, nem bizonyíthatók be. Csak tanúvallomások szólnak mellettük, a kriminalisztikai, laboratóriumi, műszaki vizsgálatok inkább ellenük szólnak. Nos, vádolnák Önök ezeket a személyeket –akik különben kifogástalan életet élnek, sőt határozottan elítélik az izraeliek rémtetteit és semmiképp nem nevezhetők arabellenesnek, – antiarabizmussal, csak mert a háború egyes részleteit eltúlzottnak és így nem igaznak tartják? Nem az volna ebben a helyzetben megfelelő, hogy az illető személynél érdeklődjenek, miért állítanak ilyeneket, hiszen mindenki tudja, hogy milyen borzalmas dolgokat műveltek az izraeliek? Nem az volna illő, hogy az illetők érveit meghallgassuk, és azokkal szálljunk vitába?

Itt szeretnék utalni neves revizionisták kijelentéseire utalni. Mit mondanak ők maguk a revizionizmusról? A revizionizmus

nem állítja, hogy nem volt zsidóüldözés;

nem állítja, hogy a zsidókat nem érte jogfosztás;

nem állítja, hogy nem voltak deportálások;

nem állítja, hogy nem voltak zsidó gettók;

nem állítja, hogy nem voltak koncentrációs táborok;

nem állítja, hogy a koncentrációs táborokban nem voltak krematóriumok;

nem állítja, hogy nem haltak meg zsidók különböző okok következtében ;

nem állítja, hogy nem üldöztek egyéb kisebbségeket, mint pl. a cigányokat, Jehova Tanúit, homoszexuálisokat, politikai másként-gondolkodókat;

és végül

nem állítja, hogy az itt felsoroltak nem voltak jogtalanságok.

Evvel szemben a revizionisták a következőket állítják:

  1. A nemzetiszocialista kormánynak nem volt parancsa a zsidók fizikai megsemmisítésére;
  2. A nemzetiszocialista kormánynak nem létezett a zsidók fizikai megsemmisítésére irányuló terve;
  3. Ennek az állítólagos tervnek a kivitelezéséhez nem állt rendelkezésre állami szervezet, költségvetés (lásd a leghíresebb holokauszt-kutató, R. Hilberg megállapításait);
  4. Az egykori német koncentrációs táborokról szóló részletes kutatások megállapították: A koncentrációs táborokban nem voltak magas fejlettségű gyilkos fegyverek, ill. gyilkolási módszerek, főképp nem gázkamrák. Az orosz front mögötti tömeges kivégzésekről szóló jelentések is részben erősen eltúlzottak, részben az összefüggésből kiragadottak;
  5. Nem állt rendelkezésre sem technika sem elegendő mennyiségű tüzelőanyag az állítólagos gigantikus mennyiségű hulla eltüntetésére. A meglévő krematóriumok kapacitása csak az alultápláltság, betegségek és járványok áldozataival volt képes megbirkózni.
  6. Az emberi élet kioltására alkalmas gázkamráknak sem dokumentumokban, sem fizikai-kémiai maradványokban nincs nyoma.
    „Bizonyítékként” csak tanúvallomások szolgálnak, amelyek megbízhatatlansága közismert.
  7. A titkosszolgálatok, ellenálló csoportok, partizánok működése német megszállás alatti területen, különösen a lágerek közelében közismert. Ezek erős aktivitása ellenére Németország háborús ellenfelei úgy viselkedtek a II. Világháború alatt, mintha nem történne zsidók tömeges kivégzése. Csak Németország vereségének elközeledtével, amikor már az nem tudott tiltakozni, erősödtek fel a vádak a tömeges népirtásról.
  8. A világban élő zsidók számának pontos statisztikai vizsgálata azt mutatja,hogy ennek a népcsoportnak veszteségei a II. Világháború alatt messze nem érték el a hat milliót. Az áldozatok tényleges száma jóval félmillió alatt van. (Idézetek a revizionizmusról: G. Rudolf: Holokauszt-revizionizmus. )

Harmadszor: Gyakran szemére vetik egyházunknak, hogy állást foglal és személyeket ítél el tudományos nézeteik miatt. Gondoljanak csak a régóta ismert, évszázadok óta fölhozott szemrehányásokra (hogy jogosan vagy jogtalanul, avval most ne foglalkozzunk), melyek a következő tipikus mondatokban foglalhatók össze:

„Ez az agyrém a katolikusokkal,akik úgy gondolják, hogy természettudományos ismereteket vallásos igazságként kell tekinteni. Ez még sohasem működött (még akkor sem, amikor megégették Giordano Brunot),és a jövőben sem fog működni.”

„És akkor ne feledkezzünk meg Giordano Brunoról, akit az inkvizíció 1600 februárjában máglyahalálra ítélt. És 400 évvel később, tehát 2000-ben a Pápai Kultúra Tanács és egy teológiai bizottság igazságtalannak nyilvánította Giordano Bruno kivégzését.“

Őszentsége, Eminenciás Urak!

Gondoljanak rá, mennyi baj származott abból, hogy egyházi méltóságok jogot formáltak arra, hogy tudományos kérdésekben állást foglaljanak és saját álláspontjukat ezekről a kérdésekről az egyház kötelező álláspontjaként állították be. Természetesen foglalkozhat, és kell is hogy foglalkozzon egy pap tudományos kérdésekkel, főleg, ha adottsága van hozzá. És különösen fontos, hogy történelmi kérdésekkel is foglalkozzunk. Tehát ha valakinek más a véleménye, mint Williamson püspöknek, akkor szembesítse nézeteit Williamson püspökével, hogy így mindkét fél eljusson az igazságra. De az ég szerelmére, senki se mondja, hogy az ő véleménye ebben a kérdésben az egyház hivatalos álláspontja, a kötelező tanítás! Sajnos azonban Williamson püspök elítélésének esetében nem látok megalapozott ellenvéleményeket, tudományos diskurzust, hanem a rettenetes médiahatalom vádaskodásainak kritikátlan megismétlését: „tagadó…, antiszemita…“

Kérem Önöket, ne ismételjék meg az egyházi méltóságok által korábban elkövetett végzetes hibákat.

Itt szeretném felidézni a Szentírás szavait: „A prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. (1. Tesz. 5, 20-21)

Tudomásom szerint senki sem vizsgálta vagy vizsgáltatta Önök közül Williamson püspök (és a revizionisták) állításait. Azokat ehelyett „megvetették”.

Őszentsége, Eminenciás Urak: Az Írás szava mindenkire érvényes.

Ezen a helyen szeretnék azon zsidó személyiségek állásfoglalásaira emlékeztetni, akik nem hisznek a holokauszt közismert verziójában.

Gilad Atzmon izraeli művész: A holokauszt az amerikaiak és a cionisták komplett hamisítása. Ruhr Nachrichten; Bochum, 2005. november 29

Norman Finkelstein professzor: Zsidó szervezetek hamisított adatokkal és erkölcsi nyomásgyakorlással zsarolják az európai kormányokat túlzott jóvátételi fizetésekre. Die Welt, 2001. február 6.

Gitta Sereny holokauszt-kutató: Ugyan miért csináltak ezek az emberek Auschwitzból szent tehenet? Auschwitz egy szörnyű hely volt – de nem megsemmisítőtábor. The Times, London, 2001. augusztus 29.

Kaspar Rosenbaum szerkesztő (ef-Magazin): És itt van a kollektív beismerés, az intellektuális csődbejelentés. És itt van a 6 milliós szám, amit a német újságírónak még egyszer azonnal rögzíteni kell. És börtönbüntetés terhe mellett tilos benne kételkedni. Jóllehet pont ebben a számadatban kételkedett Fritjof Meyer, a ’Spiegel’ egyik vezető szerkesztője. Titokban persze vannak kételyek komoly tudósoknál is a büntetőjogilag bebetonozott ’6 milliós’ dogmát illetően – és nem csak a holokauszt-tagadóknál. „ef-magazin”, 2006. 65. szám

Friedman bécsi főrabbi: A holokauszt egy sikeres történelmi fikció. Az utóbbi 60 évben az egész emberiség – függetlenül a vallástól, fajtól, nemzettől – szembesült egy úgynevezett holokauszt-koncepcióval, amely ürügyül szolgált sok háborúhoz, de gazdasági zsarolásokhoz is. Süddeutsche Zeitung, 2006.12.12, 7. o.

Raul Hilberg holokauszt-pápa: A „holokauszt” csak 20 %-ig van feltárva. Támogatom a revizionisták szabadságát. Még tanulhatunk is tőlük. Azt mondják: bizonyítsd be. És akkor nekünk be kell bizonyítanunk. Der Standard, 2006.6.10.

Már önmagában ezek a kijelentések kényszerítenek bennünket, hogy közelebbről foglalkozzunk a dologgal, vagy legalábbis visszafogottabban beszéljünk róla nyilvánosan.

Negyedszer: Hiányolom az egyházi méltóságok közelmúltban tett nyilatkozataiból a holokauszt-vallás keresztényellenes állításainak egyértelmű, világos elítélését. A szemünk előtt születik valami, ami csak így, holokauszt-vallásnak nevezhető. Ezen a helyen nem szeretném ezt az istenkáromló kultuszt jellemezni. Az interneten egy perc keresés után részletesen tájékozódhatunk róla. Csak emlékeztetni szeretnék néhány kijelentésre, amelyeket nem hagyhat egyházunk válasz nélkül. Krisztus nem azért jött a világba, hogy az ilyen istenkáromlásokról hallgassunk, vagy jó képet vágjunk hozzá.

Claude Lanzmann, Shoa-filmgyártó: Ha Auschwitz más, mint a történelem rémülete, ha ki tudja magát vonni a ’gonosz banalitásából’ akkor a kereszténység alapjaiban rázkódik meg… Ha Auschwitz igaz, akkor van egy emberi szenvedés, amely nem állítható egy lépcsőfokra Krisztus szenvedésével… Akkor ugyanis Krisztus hamis, és nem tőle ered az üdvösség. Szenvedés fanatizmusa! Ha Auschwitz messze szélsőségesebb, mint az apokalipszis, jóval ijesztőbb, mint amit János az abban elmond (mert az apokalipszis leírható, sőt, egy nagy, Hollywood-szerű csinnadrattára emlékeztet, evvel szemben Auschwitz kimondhatatlan és ábrázolhatatlan), akkor a Jelenések Könyve és az Evangélium hamisak. Auschwitz egyenlő Krisztus megcáfolásával. ‘Les Temps modernes’, Paris, 1993. december

Primo Levi író, Auschwitz-túlélő Ha Auschwitz valós, akkor Isten nem létezhet. Ferdinand Camon: Beszélgetés Primo Levivel, Literatura 1996. 6. szám

Jan Assmann egyiptológus: El tudom képzelni, hogy a holokauszt a harmadik évezred központi passiója lesz, fölváltva Krisztus halálát, ami végülis 2000 évig tartotta magát. Egyenesen reménykedem ebben. FOCUS, 2001. 16. szám

Emil Fackenheim, zsidó filozófus: Ugyan hogy lehetne összemérni a kereszt szenvedéseit az anya szenvedéseivel, akinek gyerekét harsogó nevetés közben vagy a Wiener valcer ütemeire gyilkolták meg? Idézve a Znak, 1996. 4. számában

Elie Wiesel: Egy megértő keresztény tudja, hogy Auschwitzban nem a zsidó nép halt meg, hanem a kereszténység. Weltwoche, 1995. január 26.

Ugyancsak nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a Sötétség erői minden eszközt megragadnak, hogy Krisztus Titokzatos Testét, a Szent Katolikus Egyházat lerombolják. Nem szabadna azok önkéntes segítőivé válnunk, akik az Írás szavait igyekeznek megvalósítani:

„Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.. (Ján. 8.43, 44)

Tudok szorongattatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában mégis gazdag. Tudom, hogy gyaláznak, akik zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája. (Jel. 2,9)

Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé, és tudják meg, hogy téged szerettelek. (Jel 3,9)

Ötödször: szeretném kérni Őszentségét és Eminenciás Urakat, engedjék meg, hogy utaljak néhány tényre, amelyek amellett szólnak, hogy a holokauszt, ahogyan azt a médiák és az evilági hatalmak elénk tárják, hogy higgyünk benne, úgy semmiképp sem történhetett meg. Amint említettem, foglalkozásomnak van némi köze a kémiához, mérnök vagyok, ezért egyes összefüggések hamarabb átláthatók számomra, mint a nyilvánosság számára. Megpróbálok azonban olyan egyszerűen fogalmazni, amennyire csak lehet, illetve természetesen állok rendelkezésükre felmerülő kérdéseknél.

1, Gázkamra bedobónyílások

Valamikor 1945 tavaszán–nyarán rémülten vették tudomásul Auschwitz orosz megszállói, hogy Höß lágerparancsnok angol-amerikai kihallgatóinak nemcsak tusolófejeken keresztül történő gázbevezetésről beszél, hanem bedobónyílásokról is, és ők semmi ilyesmit nem találnak. Gyorsan véstek a tetőbe néhány lyukat. Ugyanez történt az amerikai illetékesekkel is; nem találtak bedobónyílásokat a krematórium épületének tetején légi felvételeiken. Gyorsan retusáltak néhány pontot fényképeikre. Ostoba apróság, de az amerikaiak és az oroszok nem koordinálták egymással a nyílások helyét (éppen feszült volt a viszony közöttük). Így a légifelvételeken nem láthatók bedobónyílások ott, ahova azok be vannak vésve, és ott, ahol a légifelvételek tanúsága szerint lenniük kellene, nem találhatók. Következtetés: 1945 előtt sem ezen, sem azon a helyen nem voltak bedobónyílások.

Az embernek önkéntelenül is Zsuzsanna és a vének története jut eszébe Dániel próféta könyvéből. A két imposztor megegyezett ugyan a hazugságban, hogy fa alatt kapták rajta Zsuzsannát egy ifjúval. A Szentlélekkel eltöltött fiatal Dániel azonban elkülönítve hallgatja ki őket, és az egyik azt hazudja, hogy a mézgafa alatt, a másik, hogy a tölgyfa alatt. Auschwitzi történetünkben a két imposztor az USA és a Szovjetunió, Zsuzsanna nem más, mint az ártatlan igazság, hogy nem volt népirtás, nem voltak gázkamrák, Dániel pedig azoknak a bátor férfiaknak, a revizionistáknak, majd nyomukban Williamson püspöknek az előképe, akik életüket kockáztatva is ki merik mondani az igazságot ebben a kérdésben.

Dániel próféta egy másik történetben is előképe Williamson püspöknek. Mint tudjuk, Cirusz perzsa király rá akarta venni Dánielt, hogy ő is tisztelje Bélt, a hamis bálványt, Dániel ezt megtagadta, arra hivatkozva, hogy Bél nem élő Isten. Cirusz erre közölte Dániellel, hogy Bél minden éjszaka elfogyasztja a neki kitett pompás falatokat. Dániel ezt kétségbe vonta, mire a király méregbe jött, és azt mondta, vagy Dániel lakozik halállal, vagy Bél papjai. A király lepecsételte a helyiséget, ahol az agyagszobor volt. Dániel azonban titokban hamuval fölszórta a padlót. Éjszaka szokásukhoz híven egy titkos földalatti ajtón keresztül jöttek Bél papjai, és családjaikkal együtt elfogyasztották a kitett ételeket. Reggel, amikor a király föltörte a pecsétet, mindenki meglátta a férfi, női és gyerek lábnyomokat, így lelepleződött a turpisság. Így nekünk is csak egy kis odafigyelésre, okosságra van szükségünk Williamson püspökhöz hasonlóan, hogy a holokauszt-bálvány papjait leleplezzük.

(A tusolófejeken át történő gázbevezetés [Höß-vallomás] kezdettők fogva ostobaságnak bizonyult.)

2, Vas(III)-hexacianoferrát(II) [A HCN (hidrogéncianid) reakcióterméke] a ruhafertőtlenítő kamrákban 800-1000 ppm nagyságrendben mutatható ki, a „gázkamrákban“ pedig 1-2 ppm nagyságrendben, épp úgy, mint a lakóbarakkokban. Következtetés: A krematóriumok ravatalozó helyiségeiben, illetve tusolóiban nem voltak elgázosítások. Ez még Fritjof Meyer Spiegel-szerkesztőnek is derengeni kezdett, aki emiatt az elgázosításokat ma már nem található parasztházakba helyezte át.

3, Ha kinyitottak egy Zyklon B dobozt, akkor a HCN-gáz még órák múlva is szivárgott a dobozból. Ez azért volt így szerkesztve, hogy a gáz ruhafertőtlenítés során a fejtetű lényegesen nagyobb ellenállóképességű petéit is elpusztítsa. Tehát minden tanú, aki a gázkamráknak 15-30 percen belüli kinyitásáról beszélt, hazudott. Mivel mindenki erről az intervallumról beszélt, mindenki hazudott. Csak egészen mellékesen: Ha a náciknak valóban szándékukban állt volna a zsidókat elpusztítani, ennél sokkal hatékonyabb eszközök álltak volna rendelkezésükre.

4, A krematóriumok üzemeltetéséhez szükséges szénszállítások [kb. 20 kg koksz hullánként Auschwitzban] a halottaskönyvek adatainak felelnek meg, pl. 1942 január– 1943 november kb. 50.000 halott = 1032 t koksz (a súlyos tífuszjárványok időszaka), nem pedig az erre az időszakra állított holokauszt-számadatoknak.

5, A Nyiszli Miklós szemtanú (Auschwitz) által állított óriási földalatti gázkamrákat (napi 25.000 halott, azaz 15-20 millió 3 év alatt) a mai napig nem találták meg. Nyiszli további valótlanságokat is állít: óriási lángok a kéményből, kristályok bedobása a gázkamrákba, melyek 3 perc alatt mindenkit megöltek. És mindezt egy orvos mondja, aki ott volt.

6, A III. Birodalom összeomlásakor kb. 400 t dokumentum jutott a győztesek kezébe. Ebből egy papírfecni sem volt, amely a holokausztot támasztaná alá, evvel szemben számos dokumentum, amely annak ellentmond. Csak mellékesen megjegyezve: A holokauszt-hívők úgy próbálják magukat menteni, hogy az SS (pl. Auschwitzban) a terhelő dokumentumokat kiválogatta, és elégette. Hogy egy átválogatás sohasem lehet olyan gyors és biztos procedúra, mint az összes dokumentum elégetése, bizonyára mindenki számára felfogható.

7, A ma közismert holokauszt-ábrázolás a Höß-vallomások egyik verzióján alapul. Ezt kínzással érték el vallatói, ahogy azt Butler, brit vallatóinak egyike visszaemlékezéseiben leírja. (A másik verziót – gázbevezetés a tusolófejeken – csöndben elejtették.)

8, Még a büntetőperek bírái is kételkednek a holokausztban. Lásd Meinertzhagen bíró csődbejelentését a Zündel-perben: „…hogy az teljesen mellékes, hogy megtörtént-e a holokauszt vagy sem. Tagadása tilos Németországban. És csak ez számít a bíróságon.“
Íme, itt van a bizonyítékunk, hogy nem kell hinni a holokausztban – illetve ha foglalkozik vele az ember nem is tud benne hinni – elegendő, hogy úgy tegyünk, mintha hinnénk benne.

9, Elie Wiesel és Primo Levi, mindketten Auschwitz-túlélők, egymástól függetlenül megerősítik, hogy az SS Auschwitz feladásakor a betegeknek és rokkantaknak felajánlotta, hogy dönthetnek: bevárják az oroszokat vagy az SS-szel együtt elvonulnak Nyugat felé. Úgy Elie Wiesel és apja, mint további 20 ezer fogoly a németekkel együtt történő elvonulást választotta, sem minthogy bevárja az oroszokat. Nyilván nem azért, hogy bepótolják Buchenwaldban azt, ami elmaradt Auschwitzban: az elgázosítást. Auschwitzban ezer ember maradt (egy részük csak azért, mert túl gyönge volt az elvonulásra). A világ első húszezer holokauszt-tagadójáról olvashatunk ebben a történetben!

Szeretnék még arra emlékeztetni, hogy a revizionisták (ahogy az evilági hatalmasságok mondani szokták, a tagadók) sohasem tagadták vagy bagatellizálták vagy helyeselték a nemzetiszocialisták által ténylegesen elkövetett cselekedeteket. Azt hiszem, itt egy nagyon jó példa P. Johannes Lenz: „Christus in Dachau = Krisztus Dachauban“ c. könyve. A könyv, ahogy azt Önök közül a legtöbben tudják, kíméletlen leszámolás a nemzetiszocialista rendszerrel páter Lenznek a Dachaui lágerben szerzett tapasztalatai alapján. Soha nem állította a világ egyetlen revizionistája sem, hogy a könyvben valótlan állítások szerepelnek. És természetesen egyikük sem hagyta jóvá vagy helyeselte az ott történteket. Úgy gondolom, sem Őszentsége, sem Eminenciás Urak, sem a kereszténység ellenségei nem vádolják páter Lenzet tagadással, elbagatellizálással, helyesléssel csak azért, mert – az igazságnak megfelelően – nem tudósított Dachaui gázkamrákról.

Ezen a helyen szeretnék néhány gondolatot a kérdésnek szentelni, mi lehet a holokauszt-apologéták célja. Ehhez egy tisztességes zsidónak, Norman Finkelsteinnek megállapításait idézem:

„Valójában a holokauszt egy nélkülözhetetlen ideológiai fegyver. Ennek köntöse mögé bújva csempészte be magát a „feláldozott nemzet” szerepébe a világ egyik legerősebb katonai hatalma, amelynek az emberi jogokat tekintve, statisztikája szörnyűséges képet nyújt. Ugyancsak e fegyver segítségével jutott az Egyesült Államok legsikeresebb etnikai csoportja külön „áldozati státuszához”. Ebből a látszólagos „áldozati létből” nem csekély osztalék származtatható le. Ezek egyik legfontosabbja a mindennemű kritika elleni immunitás, teljesen függetlenül attól, hogy az jogosult vagy sem.“

Másik motívumként pénz zsarolását jelöli meg az európai államoktól (A holokauszt-ipar).

Végül szeretnék rávilágítani arra, mi okozza ezt a jelenlegi médiafölhajtást, amely egyáltalán nem áll arányban avval, mi történt az egyházon belül:

a, A holokauszt-ipar haszonélvezői aggódnak ingyen javadalmaik miatt.

b, A világ hatalmasságai és a médiák irányítói számára bizonyára kellemesebb, hogyha a figyelem elterelődik az olyan fontos dolgokról, mint államadósság, pénzügyi válság, szervezett bankrablás bankárok által, erkölcsi válság a társadalomban, demográfiai helyzet, stb.

Elbúcsúzni ugyancsak kedvenc klasszikusomtól, Orwelltől vett idézettel szeretnék:

„Elvtársak! Ne törődjetek a tejjel! Egyelőre az aratás a fontosabb. (Orwell, Állatfarm; így válaszoltak a kutyák, amikor az állatok észrevették, hogy a kutyák ellopták a tejet.)”

Utószó

Williamson püspök részére: Maradjon állhatatos! Mely szavairól gondolja, hogy nem voltak okosak?

2009. február

Krisztusban

Josef Gärtner

2 hozzászólás

Add a Comment
  1. Brassó lapok közleménye!

    Úgy véljük, azon nyomás következtében mondott le hivataláról, mert bebizonyosodott bűnrészessége az egyháza által eltitkolt gyermekkereskedelemben, és más emberiség elleni bűncselekményekben, ezért Joseph Ratzinger az olasz kormány segítségét és védelmének biztosítását, valamint mentességet kért a büntetőeljárás alól.

    Nem kell önt emlékeztetnem elnök úr, hogy a nemzetközi jog értelmében, melyeket Olaszország is ratifikált, önnek és az ön kormányának tilos segítséget nyújtania olyanoknak, mint Joseph Ratzinger, aki támogatott és bíztatott másokat olyan bűnügyekben, ahol elrendelték püspökök és bíborosok védelmét Amerikában és máshol is, hogy megvédjék őket a papság körében gyerekek ellen elkövetett nemi erőszakkal kapcsolatosan ismertté vált ügyekben.

    Az ön kötelezettségét nem teszi semmissé a Vatikánnal kötött Lateráni Szerződés, illetve nem teszi semmissé a magasabb erkölcsi és nemzetközi jogszabályokat, mely megkövetelné, hogy bármiféle védelmet vagy mentességet nyújtson Joseph Ratzinger személyére vonatkozóan, főleg azután, hogy elhagyta a pápai hivatalt.

    Szükséges, hogy Ön tiszteletben tartsa a nemzetközi jogot, és hogy ne játsszon össze Joseph Ratzingerrel még inkább igaznak kell lennie, figyelembe véve azon bűncselekmények nagyságát, mely szerint a Vatikán és legmagasabb tisztviselői egyértelműen bűnösök a Törvényszékünk és más csoportok által összegyűjtött bizonyítékok alapján, és amelyeket számos kormány elismert.

    Egyedül Kanadában a Római Katolikus Egyház és a vatikáni ügynökségek bűnösnek találtattak 50.000 bennszülött gyermek ellen elkövetett népirtás és gyilkosság vádjában a Jezsuiták által létrehozott indián bentlakásos iskolai rendszerben, amely 1996-ig működött.

    Írországban több mint 10.000 nő szenvedett és használta ki őket a Katolikusok által működtetett Magdalena mosoda, ahol nagyon sokan haltak meg. Hasonlóan egyházi fenntartású intézmény a világ minden táján óriási számban okozta emberek halálát, betegségeket és gyermekek millióinak tönkretételét. És mégis, az egyházat még sosem vonták felelősségre illetve büntetőeljárás alá e halálesetek és nemzetek vagyonainak ellopása miatt.

    A legújabb Európai kormány és egy sereg ügyvéd általi kezdeményezéssel kapcsolatban, hogy Joseph Ratzingert és más egyházi tisztviselőket bíróság elé állítsanak ezekért a bűncselekményekért, úgy érezzük, hogy elvárható az Ön közreműködése, vagy egyetértése az arra vonatkozó kísérletben, hogy elkerülje az igazságosság akadályoztatását, vagy azt késleltesse, nehogy esetleg Ön is egy bűncselekmény részesévé váljon.

    A törvényszék és számtalan ember nevében, akik szólni nem tudnak, kérem, hogy álljon a törvényesség és az emberiség oldalára, és ne nyújtson támogatást és védelmet Joseph Ratzingernek és társainak azon erőfeszítéseikben, hogy elkerüljék a felelősségre vonást a bizonyított bűncselekményekben

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük