Józan Katolikus

1Kor 15.33 Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek!

Megkésett válaszféle Kis György zsidó származású nyugalmazott katolikus plébánosnak

(Reagálás Kis György nyugalmazott bakonyszentlászlói plébános írására, amely a Népszabadság 2001. december 3-i számában jelent meg “A Krisztus-követés közbeszéde” címmel. Az írás az interneten különböző honlapokon felbukkan majd eltűnik. Most éppen itt található meg.)

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Evvel a katolikus köszöntéssel és szívemből jövő szeretettel köszöntöm Önt, a zsidó származású katolikus papot én, a magyar származású laikus katolikus hívő. Bár írásom alapján Ön azt fogja mondani, tessék, íme, itt az antiszemitizmus, mi szükség még tanúkra, előre szeretném biztosítani, a legcsekélyebb ellenérzés nincs bennem sem Ön iránt, sem más iránt származása miatt. Kénytelen vagyok azonban tollat ragadni, mivel hallgatásomat esetleg egyetértő hallgatásként értelmezheti írásával szemben. Bocsásson meg, hogy egy év elteltével válaszolok Önnek, de sajnos csak most találkoztam írásával (nem olvasok Népszabadságot). Tudomásom szerint írására eddig még senki nem reflektált, így talán mégiscsak lesz értelme ennek a pár sornak.

Írásom elején szeretnék egy kicsit visszatekinteni a húsz évvel ezelőtti időkre. Nem sokat tudtam akkoriban a zsidókról. Mindenesetre sorstársaknak tekintettem akkor őket, akik éppúgy szenvednek az ateista kommunizmustól, mint mi keresztények és testvéreknek tekintettem őket az egyistenhitben. Mélységesen elítéltem a hivatalos magyar kommunista doktrínát, mely szerint Izrael megszállva tartja a palesztin nép jogos országát. Elítéltem továbbá a palesztin terrorizmust, amely ártatlan embereken tölti ki bosszúját. Példásnak tartottam továbbá a zsidók hazaszeretetét, amely meghozta végül is számukra ennek gyümölcsét, a saját államot. A jövőt illetően valami olyasmi lebegett előttem, hogy zsidók és palesztinok alkossanak két külön államot, egyik nép se birtokolhassa kizárólagosan a Szentföld területét. (Ez utóbbi felfogásom ma sem változott.) A zsidók 1944-es elhurcolását sajnálatosnak tartottam, és azt az elvet vallottam, hogy a felelősség mindig egyéni, sohasem lehet egy népet kollektív módon megbüntetni. Azaz, ha egy zsidó sikkasztott, akkor ítéljék el ezt a sikkasztó zsidót, de őmiatta ne szenvedjenek ártatlan zsidók. Túl ezen, semmiféle egyéni bűntudatot nem éreztem, hiszen meg voltam győződve róla, hogy én soha nem lettem volna részese a zsidók elleni atrocitásoknak, bármely szituációban mellettük álltam volna.

Az úgynevezett rendszerváltás aztán sok más pofon mellé azt a pofont is megadta, hogy mélységesen csalódnom kellett korábbi idealizmusomban. A zsidók, ahelyett, hogy viszonozták volna szolidaritásomat, és nekigyürkőztünk volna, közösen behozni a negyven éves lemaradást, elkezdtek gúnyolni, nap mint nap megalázni. Kultúrámat a bő gatyára és a fütyülős barackra korlátozták. Trianon miatti fájdalmamat kiröhögték. Mindenféle képtelen vádakkal illettek, olyanokkal amik álmomban sem jutottak volna eszembe. Valahogy úgy építették fel érvelésüket, ha szereted hazádat, ha fáj neked, hogy a Szentkoronát micisapkának nevezzük, akkor már fasiszta állat vagy. Persze ezek a megnyilatkozások általában nem a vallásos zsidóktól jöttek, dehát a nem vallásos zsidók épp úgy zsidók, mint ahogy a magyar akkor is magyar, ha református, katolikus vagy éppen ateista. Ehhez jött még, hogy a magyarországi zsidóság pártjának, az SZDSZ-nek egy mércéje volt: Mi az, ami rossz a magyarságnak, azt propagáljuk, követjük, erőltetjük (címszavak: államadósság, termőföld, lakóingatlanok eladhatósága külföldieknek, drogpolitika, honvédelem, oktatásügy, buziság népszerűsítése). Atya! Hagy ne folytassam tovább. Oldalakon keresztül sorolhatnám sérelmeimet. Ráadásul ezek a megnyilatkozások olyan ördögi ügyességgel készültek, hogy sokszor első pillanatban nem is látszódott a zsidó szerzőség. Ami azonban minden esetben kitapintható volt: a zsidó irányítású vagy támogatású (Soros) média és a hivatalos zsidó szervek tapsolása az ilyen megnyilatkozások felé. Szomorú csúcspontjai ennek a permanens magyar- és keresztényellenes kampánynak az úgynevezett hívő értelmiségiek levele a három nagyobb keresztény egyház vezetőihez, illetve Regős Péter prominens zsidó gyűlölettől habzó magyarellenes kijelentései és a hazai zsidóság lapítása, el nem határolódása Regős Pétertől.

Magamról még annyit, hogy egyházához és hitéhez ragaszkodó katolikus értelmiségi vagyok. Hitbeli dolgokban mindenben alávetem magam egyházam tanításának, a Vatikán egyes politikai döntéseivel azonban nem tudok egyetérteni.

Kissé hosszúra nyúlt bevezetőm után rátérek az Ön levelével kapcsolatban megfogalmazódott kifogásaimra.

Levelének stílusa ugyanazt az érzést kelti bennem, minta a “Hivő értelmiségiek ominózus nyilatkozata”. Nyájaskodó, de rosszindulatú, sokszor nem egyértelmű, sokszor szándékoltan primitív fordulatok. Nemigen tudok evvel a fogalommal mit kezdeni, hogy közbeszéd. Ezt a szót leginkább az antiszemita jelzővel együtt hallottam, és mint már utaltam rá, ma olyan világban élünk, hogy aki itt ki meri mondani, hogy szereti népét és hazáját, az már rögtön antiszemitának számít. Ezért – megvallom – irritál egy kicsit írásának címe. Szívből örülök, hogy három zsidó származású nagyszülője ízig-vérig magyar és keresztény volt. Arra azonban megkérem, ha legközelebb publikál a Népszabadságban, külön hívja fel a népszabisok figyelmét, hogy a mindenható Isten szent nevét nagy kezdőbetűvel írjuk. Tudja, ezek a népszabisok sportot űznek evvel is az istenkáromlásból és a keresztények bosszantásából, de azért az már mégiscsak sok, hogy egy katolikus pap írásába is becsempészik a kis kezdőbetűt az Isten nevébe.

Atya! Megvallom, ez a Szent Istvánra való hivatkozás az idegenekkel kapcsolatban már a könyökömön jön ki. Én vettem magamnak a fáradságot, és elolvastam Szent István összes intelmét. Van ott aztán szó olyanról, amitől mai liberális és zsidó kortársaink hideglelést kapnának: az egyház és a királyság tisztelete, az ország erősítése és gyarapítása. Az idegenekkel való törődést is csak addig tartotta volna természetesnek Szent István, míg ezek az idegenek nem kezdtek volna elszemtelenedni, ahogy teszik ezt mai problémás idegenjeink, a zsidóság és a cigányság.

Ön is említi, hogy sok-sok idegen olvadt be ebbe a népbe, de két népnek ittélése nem volt gondtalan és ma sem az. Élnek itt az országban a görögöktől kezdve a lengyelekig mindenféle kisebbségiek. Az égvilágon senkinek semmi baja nincs velük. A cigánysággal és a zsidósággal sincs semmi bajunk mert zsidók és cigányok. De egyszerűen torkig vagyunk a cigány bűnözéssel és avval, mennyi kárt okoztak és okoznak nekünk magyaroknak a zsidók túl a mindennapos megaláztatásokon. Nem gondolt még arra, hogy megjelentet egy levelet a Népszabadságban, amelyben a zsidók és a cigányok magyarokhoz való viszonyulását ostorozza?

Kicsit meghökkentem alábbi sorain: “minden magyar iskolás tanulta már az első elemiben, hogy “ők” voltak azok, akik a Megváltó Jézus Krisztust kigúnyolva, megkínozva keresztre feszítették…” Ezt meg hogy értsük, jó atyám? Ön is tudja, hogy a magyar iskolásgyerekek 90 %-a nem részesül hittantanításban. Sajnos. Én azonban részesültem, így a magam tapasztalatából mondhatom: eszem ágában sem volt ilyesmire gondolni, arra meg aztán végképp nem jutottam volna, hogy a kétezer évvel ezelőtt történteket valahogy összefüggésbe hozzam a ma élő zsidókkal. Atya! Ez az évszázados bosszú, a más vétkeinek számontartása, felhánytorgatása és megtorlása a sokadik nemzedéken, lehet, hogy természetes Dávid fiainál, de biztosíthatom, teljességgel idegen Nimród fiaitól.

Következő bekezdésénél, amelyben kétségbe vonja, hogy Pilátus habozva ítélte el Jézust, majd hanyatt estem. Atya! Tudja, hogy mit tesz Ön? A Szentírás hitelességét meri kétségbe vonni?? Egy katolikus pap? Biztos, hogy Ön írta ezt a cikket a Népszabadságban, és nem élt valaki vissza galádul az Ön nevével? De ha mégis Ön írta volna: Szokott Ön gyónni? Mikor gyónt utoljára? Arra kérem, ezt gyónja meg. Ne énmiattam, saját maga miatt. Hiszen Ön 88 éves, néhány éven belül elérkezik a nagy találkozás. Ebben a bekezdésében ráadásul elkövet Ön egy logikai hibát is. Az, hogy Pilátus kijelentette, hogy ártatlan embert ítél el, evvel nem kedvezett a zsidó kollaboráns főtanács néhány tagjának. Sőt! A zsidó főtanácsot kifejezetten bosszantotta, hogy Pilátus ártatlannak tekintette Jézust. “Ha nem adod halálra, nem vagy a császár barátja.”

Hova jutottunk jó atyám? Egy katolikus pap kérdőjelezi meg a Népszabadság hasábjain az evangélium hitelességét: “Volt ahogy volt…” A Népszabadság, amely 40 éven keresztül a kommunista terror, az egyházüldözés központi szócsöve volt, mára átvedlett a legvadabb kapitalistává, a nép kisemmizésének, az ország elárulásának központi fórumává, amelynek fő feladata, hogy elhitesse a magyarsággal, jó az neki, ahogy történnek a dolgok, jó dolog a temető felé menetelni, de legalább is nincs más alternatíva. A rendszerváltás előtti Népszabadsághoz képest pedig csak annyi a változás, hogy a kommunisták átjátszották a lapot külföldi tulajdonba, némi baksisért. Alkalmazottként ott maradtak. A fő irányvonal, a magyar- és keresztényellenesség, semmit nem változott. Ahogy régen is voltak jó békepapok, akiket dicsért a Népszabadság, úgy most is vannak díszkeresztények, Ön és Endreffy Zoltán. Ön annyit idézi a Szentírást, biztos nem haragszik meg, ha nekem is eszembe jut egy idézet: A Jelenések könyve 13,16 szerint csak azok kereskedhetnek, akik “viselik a vadállat jelét: nevét vagy nevének számát.” Számomra egyértelmű a párhuzam: Itt ma Magyarországon csak annak van lehetősége a véleményformálásra, a tömegekhez való szólásra, aki a vadállat jelét viseli. Ebbe a társaságba cseppent be Ön is, atyám.

De térjünk vissza írásához: Ön szerint a zsidó sors drámai volt, mert két keresztény évezreden keresztül minden keresztény gyerek hallotta, hogy a gonosz zsidók hogy megkínozták megváltó Jézusunkat. Már fentebb említettem: Jézus Krisztus szenvedéstörténetét összefüggésbe hozni a később élt zsidókkal: ez egy perverz, szélsőséges, tőlünk magyaroktól teljességgel idegen gondolkodás. Amúgy meg olyan drámai nem lehetett a zsidók sorsa, hiszen ők jöttek a keresztény országokba nem a muzulmánok, hinduk és buddhisták közé, és hiába alakult meg Izrael, eszük ágában sincs visszamenni. Ami azt jelenti, hogy nagyon jól érzik itt, meg minden keresztény országban magukat, szóval hagyjuk ezt az önsajnálatot. A zsidó elleni vádakról pedig ajánlom figyelmébe Huber Lipót könyvét, illetve Tiszaeszlár történetét. De ezt csak a történeti hűség kedvéért mondom, eszem ágában sincs ezért valamelyik ma élő zsidóra haragudni.

Következő gondolatánál szintén meg kellett kapaszkodnom székem karfájában. Ön szerint a II. világháború után is “szükség lett volna (vagy volna máig is) átvilágításra, ki mit mondott, írt a zsidókról”. Ha Ön átaludta volna a 45-től 49-ig terjedő időszakot, megnyugtatom: megvolt az Ön által hiányolt átvilágítás. Vérbíróságnak, zsidó bosszúőrjöngésnek szokták nevezni. Az áldozatok száma ezrekre rúgott, többségük a magyarság színe-javát, elitjét alkotta. Nem tudom, tudja-e, a népbíróságoknak csúfolt hóhérkülönítmények több háborús bűnöst küldtek bitóra, mint Németországban, Olaszországban, Japánban együttvéve. Amúgy azért kíváncsi lennék, az Ön ízig vérig magyar nagyszülei hogyan gondolkodtak ennek a zsidó terrornak működéséről. Ezekről a dolgokról többet olvashat Fiala-Marschalkó: Vádló bitófák c. könyvében. Remélem, nem zavarja, hogy ilyen könyvekre hivatkozom. Hiszen ebben az esetben a viszonosság elvének alapján be kellene tiltani az összes Holocaustról és náci bűnökről szóló könyvet is.

Atya, és még Ön veszi tollára, hogy korunk legnagyobb bűne a kettős mércével való mérés! Hogy mi mindent elbír a papír! Persze hogy az, csak éppen Ön van ebben a bűnben!

Na, helyben vagyunk, lehet antiszemitázni, szidni a Magyar Fórumot, mert gyűlöletkeltő antiszemita könyveket hirdet. Demokratikus ember okosan megválaszolja a hamis vádakat. És azoknak akkor nincs táptalaja, nem kell aggódni. Például el lehet mondani, hogy felvirágoztatták az országot Kun Béláék, hogy a zsidóságnak köszönhető, hogy Magyarország óriási területi nyereséggel fejezte be az I. világháborút, hogy a magyar hadiszállítók hogy meggazdagodtak, míg a zsidó katonák ezrével hullottak el a fronton, mennyi áldást hozott Magyarországra a négyesfogat, milyen szuperszónikus magasságokba repítette a magyar hazát Rákosi, milyen jó volt Magyarországnak Aczél György kultúrpápasága, milyen jó, hogy Fekete János volt az MNB elnöke, mert most Magyarországnak van az ő áldásos tevékenysége következtében 80 milliárd dollár valutatartaléka, bezzeg a tajvaniaknak milyen siralmas a sorsuk, nekik meg pont 80 milliárd dollár az államadósságuk, szerencsétlenségükre nekik tajvani nemzeti bank elnökük van.

Na, szóval ne menjünk bele a dolgokba, Ön is látja, ahol csak baj érte hazánkat a 20. században, valahogy mindig ott voltak a zsidók bajkeverőként, főkolomposként. Higgye el, ezt nem örömmel mondom, inkább mély szomorúság tölt el. Hol van ez attól az ószövetségi ígérettől, hogy áldás leszel minden népre! És nem az ígérettel és az Ószövetséggel van baj, inkább azt látom, hogy a zsidóság nemigen akar ennek a küldetésnek megfelelni.

Antiszemitát kiáltó felháborodása még egy gondolatot juttat eszembe: A zsidó oldal állandóan sérteget, pocskondiázik. Fölrótta Ön már ezeknek a magyarellenes viselkedésüket? Ezt a stílust tudomásom szerint a magyar nemzeti oldalon soha senki nem követi. Bűnünk az, hogy merünk érvelni és tényeket, megtörtént eseményeket felidézni, ezekből következtetéseket levonni. Sajnos a tények azok tények, azokra nem illik azt mondani, hogy antiszemiták. Ne haragudjon ezért ránk, mi magyarok senkit nem akarunk bántani, egyszerűen élni akarunk. Még azt is elviseljük, ha a zsidók itt élnek közöttünk, de ezt a permanens lelki terrort, ezt nem. Ha a zsidók nem tudnak öntudatos, boldogulni, gyarapodni vágyó magyarként elfogadni bennünket, akkor tessék, lehet elmenni. Elvégre ott van a választott nép Istentől adott földje, és ha ott túl puskaporos a levegő, akkor ott van a csodálatos, gazdag zsidóbarát Amerika.

Egyet azért tanácsolnék: Ne háborogjon túlságosan azon, hogy Grespik László szerint Jézus nem zsidó, hanem vérünkből való pártus herceg volt. Hiszen Grespik pontosan annyira bűnös, mint Ön: kétségbe vonja az Újszövetség hitelességét. Pedig ő nem is pap. Egyébként nem is ez Grespik igazi bűne. Én megmondom Önnek, miért került a mai hatalom célkeresztjébe: mint illetékes köztisztviselő több száz esetben akadályozta meg, hogy külföldi állampolgárok lakást vásárolhassanak Budapesten. Ez ellen még Izrael nagykövete is tiltakozott Demszky Gábornál. De tudja Ön ezt nagyon jól, úgy hogy hagyjuk a műfölháborodást a pártus elmélet miatt.

Ön felrója a katolikus püspöki karnak, hogy nem kíván az úgynevezett hívő értelmiségiek levelére válaszolni. Drága jó atyuskám, ne játsszuk már meg magunkat! Ön is tudja nagyon jól, a püspöki kar hemzseg a kommunista időkben valamilyen szinten kompromittálódott személyektől. Abban a pillanatban, hogy a püspökök reagálnának, abban a pillanatban előkerülnének a terhelő bizonyítékok. Nem látja át ezt a színjátékot? Valakik megírták ezt a férclevelet, és a püspököknek tilos rá reagálni. Reagálni ugyanis erre a förtelemre csak egyféleképp lehet, ahogy azt én megtettem. Sajnos sem a Magyar Távirati Iroda, sem a Népszabadság nem volt hajlandó lehozni, de kapaszkodjon meg, levelemet elküldtem mind a három megszólított püspöknek, avval a kéréssel, hogy ismertessék a levelet híveikkel, ha már nem válaszolnak rá, és tudja mi volt mind a három püspök reakciója? Ugyanaz, mint a hívő értelmiségiek ominózus levelére, semmi. És még csak azt sem mondta szóvivőjük, hogy nem akarnak levelemre reagálni. Szóval ezért mondom én, hogy színjáték az egész. Az már csak hab a tortán, hogy egy ökumenikus honlap sem volt hajlandó írásomat föltenni, érdeklődésemre a miértre pedig teljesen belezavarodott szegény moderátor, amit csak az öncenzúrával tudok magyarázni.

Teljesen egyetértek Önnel: félre kell tenni minden előítéletes rögződést, fel kellene hagyni a gunyoros hangvételű írásokkal. De ugye nem gondolja komolyan, hogy ezt csak a magyar keresztény félnek kell megtennie? Micsoda paradicsomi állapot jönne is el itt hirtelen, ha mindez megvalósulna: Nem lenne hirtelen micisapkázás, nem nevezné Kertész őrültnek a magyar jövőért aggódó MIÉP-esek 4 %-nyi csoportját, megszűnne a permanens ostorozás… Rajta atya, most hogy felszólította erre a magyar keresztényeket, tegye meg most ezt a zsidók felé is. Bár megvallom, kicsit aggódok aziránt, hogy Ön ezt megteszi, hiszen Regős Péter pocskondiázására valahogy nem mondott semmit a Népszabadságban. És bizony, nagyon igaza van, hogy végre objektíven fel kellene dolgozni a múlt tragikus eseményeit. A bökkenő csak az, hogy bármely írás, amely ezt komolyan venné, azonnal megkapná a jelzőt, hogy antiszemita.

Atya, írása elemzésének végére értem. Ha most felszínesen ismerném a bibliát, akkor rettenetesen megijednék az Ön által zárszóként idézett szentírási részektől: “Aki titeket megvet, engem vet meg… (Lukács 10, 1-16)” Na, itt egy kis csúsztatás van. A titeket, ez nem a zsidókra vonatkozik, hanem Jézus követőire, azaz a keresztényekre (tartozzanak azok bármilyen nációhoz). Ezt tehát tisztáztuk. Problémásabb első hallásra az Ön második idézete:

“Te ugyanis az Istennek szentelt nép vagy, téged kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy tulajdon népe légy minden nép közül, amely a földön van.” (Mózes II. 7,6)

Hogyan is állunk evvel? A zsidó nép kiválasztottsága – katolikus hitünk szerint – arra irányult, hogy ebből a népből fog születni Isten fia, az emberiség megváltója. Érti, jó atyám? Minden ember Istenének fia, és nem a kizárólagosan zsidó Istennek fia, minden ember megváltására. A zsidóság történelmi tragédiája, hogy ezt nem tudta feldolgozni, ezen nem tudott továbblépni. És elvetette a Názáreti Jézust, elvetette a megismert igazságot, nem kellett neki olyan Isten, aki másnak is Istene, és kreált magának egy törzsi, kizárólagos zsidó Istent, és 2000 éve görcsösen ragaszkodik ehhez az istenképhez, aminek igazolásaként azt az Ószövetséget mutatja fel, amely az emberiség megváltója eljövetelének előkészítéseként született. Pedig micsoda fényes hivatása lehetne a zsidóságnak: Népéből született a Megváltó, elsőknek kellene lenniük a Megváltó követésében. De nem kell aggódnunk. Pál apostol, akinek hitelességét Ön az evangéliumok elé helyezi, megírja a Rómaiakhoz írt levélben (11,25), “ez a megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek.” Várjuk együtt ezt atya, és munkálkodjunk együtt ezen. Addig is ajánlom figyelmébe Jézus Urunk alábbi szavait:

Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét. Mt. 21,43

Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot Izsákot Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak Isten országában. Vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek. Lk. 13, 28-30

Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országába, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Mt. 8, 11-12

De hogy egy pillanatig se gondolja, hogy célirányosan, csak az én koncepciómba vágó bibliaidézeteket válogattam ki, ahogy ezt Ön tette, szeretném írásomat Szent Pál tanításának kvintesszenciájával lezárni, amivel gondolom, mind a ketten maradék nélkül egyetérthetünk:

“A körülmetéltek, akiknek testét kézzel metélték körül, körülmetéletlennek hívtak benneteket. Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, kívül álltatok Izrael vallási közösségén; a szövetségből és igéreteiből idegenként kizárva, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban. Most azonban ti, akik “távol” voltatok, Krisztus Jézusban “közel” kerültetek, Krisztus vére árán. Ő, a mi békességünk, a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, és egy testben mind a kettőt kiengesztelte Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távol levőknek, és békét a közel levőknek. Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy lélekben az Atyához.”
Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai.”
Efezusi levél 2,11-18.

Ámen.

2003. Vízkereszt ünnepén

Bálint József

3 hozzászólás

Add a Comment
  1. ok és okzat minden ezen múlik

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Józan Katolikus © 2016 Frontier Theme