A keresztes hadjáratok

Forrás: http://www.arbeitskreis-katholischer-glaube.com/texte
Szerző: Johannes Heyne
A Szentföld 637/38 óta a mohamedánok kezében volt. Ez magával hozta a keresztények zaklatását, noha ez a kezdetben csak kisebb mértékű volt. Eszerint a keresztényeknek munkaszolgálatot kellett a mohamedánok felé teljesíteni, támogatni kellett a megszállók csapatait, és segédcsapatokat felállítani. Azok viszont garantálták a vallásgyakorlást. Bár egyes esetekben sor került templomok lerombolására, erőszakos térítésekre, keresztények legyilkolására.

A közigazgatás keresztény kézben maradt, de muzulmán felügyelők ellenőrizték. Azonban néhány évtizeddel később, Abd-al Malik (685-705) alatt feszültebbé vált a helyzet. A keresztényeket elbocsátották a közigazgatásból, fejadót vezettek be számukra és megkülönböztető ruházatot kellett hordaniuk. Ezidő alatt az európai zarándoklatok nem szűntek meg. De amikor 1070-ben Szíria és Palesztina a durvább szeldzsuk törökök uralma alá került, rosszabbodott a helyzet. A helyi keresztények elnyomása fokozódott, a zarándokok élete is veszélyben forgott.
Ez váltotta ki a szentföld felszabadításának gondolatát úgy Bizáncban, mint Európában. A tervek egyre konkrétabb formát öltöttek.

Remete Péter átadja a Clermonti zsinaton II. Urbán pápának Péter, Jeruzsálemi pátriárka levelét. Forrás: Guillaume de Tyr: Histoire des Croisades traduite en français, 1277, Genfi Könyvtár

Remete Péter átadja a Clermonti zsinaton II. Urbán pápának Péter, Jeruzsálemi pátriárka levelét. Forrás: Guillaume de Tyr: Histoire des Croisades traduite en français, 1277, Genfi Könyvtár

Amikor I. Alexius bizánci császár (1081-1118) segítséget kért a Nyugattól, mert a szaracének egyre jobban fenyegették a keleti keresztényeket, II. Urbán pápa felhívása, melyet 1095-ben intézett a nyugati kereszténységhez, széles visszhangra talált a lakosság körében. Bár az 1054-es skizma megosztotta a keresztényeket, a közös ellenség, a mohamedánok ellen még egységesnek érezték magukat. Ez mutatja, hogy a keresztes hadjáratok elképzelése, hogy segítsenek a fenyegetett keleti keresztényeknek, jogos volt.
1. keresztes hadjárat, 1096-1099

Az első hadjárat útvonalai

Az első hadjárat útvonalai

Már az első hadjárat elindulásakor történtek kilengések. A reguláris hadsereg előtt szervezetlen parasztseregek vonultak, melyek a Rajnavidéken zsidóellenes pogromokat hajtottak végre. A balkánon keresztüli átvonulásukkor szintén erőszakosan léptek föl a helyi lakosság ellen. Emiatt a bizánci császár úgy döntött, hogy nem engedi be őket a városba. Egy részük csakugyan elérte Kis-Ázsiát, de a szeldzsukok az első összecsapáskor felszámolták őket. Az egész mozgalomra jellemző volt, hogy történtek kilengések, melyek nem feleltek meg az eredeti eszmeiségnek, hanem az önállósodott emberi brutalitásból fakadtak. Ezek természetesen ártottak az egész vállalkozás tekintélyének. A lovagok fő seregei Toulousei Raimund herceg, Bouillon Gottfried valamint annak fivérei, Balduin és Eustachius, továbbá Tarenti Bohemund vezetésével különböző utakon eljutottak Konstantinápolyba. Súlyos nélkülözések és kemény harcok után sikerült 1097-ben Jeruzsálemet meghódítaniuk. Az ezt követő vérfürdő, amelynek bizonyára asszonyok és gyerekek is áldozatul estek, ugyancsak ártott az eredeti elképzelésnek. Az eljárás természetesen semmiképp nem igazolható. De meg lehet emberileg érteni, mi vezetett a tragédiához.

A keresztesek beveszik Antiókhiát

A keresztesek beveszik Antiókhiát

A korabeli források leírják, milyen emberfeletti erősfeszítéseknek és nélkülözéseknek voltak a lovagok kitéve, ráadásul a mohamedánok folyamatosan lesből támadták őket. Ez őrölte fel idegeiket, ami aztán a kilengésekhez vezetett.Az 1. keresztes hadjárat eredménye a jeruzsálemi keresztény királyság alapítása volt, amely francia mintára hűbéres államként működött, a következő kisebb keresztes tartományokkal: Antiókia, Edessza és Tripolisz. A Szentsír első védelmezőjének Bouillon Gottfriedet választották. Őt követte fivére I. Balduin, aki fölvette a Jeruzsálem keresztény királya címet.

2. keresztes hadjárat, 1147-1149
Ennek a hadjáratnak a sikeréért sokat fáradozott Clairvaux-i Szent Bernát.

Clairvaux-i Szt. Bernát

Clairvaux-i Szt. Bernát

Az ügyért megnyerte a német és francia királyokat. Vállalkozása azonban katasztrófába torkollott, amelyben a görögöknek is volt felelősségük, akik kétszínűen viselkedtek. A német-francia sereget a törökök felőrölték. A vállalkozás egyetlen sikere Lisszabon fölszabadítása volt a mór uralom alól, amelynél I. Alfonz portugál király németalföldi és angol keresztesei is segédkeztek. A hadjárat szerencsétlen kimenetele súlyos csalódást okozott a Nyugatnak, és Szt. Bernátnak sok vádaskodással kellett szembenéznie. Ő visszautasította a vádakat, és utalt a sok keresztes bűnös viselkedésére. Tehát már a kortársak is, mint Szt. Bernát, megkülönböztették az egyik oldalon az eszmét és a keresztes hadjáratok legitim céljait, valamint a másik oldalon az eszme kiforgatását, a visszaéléseket és kegyetlenkedéseket.
3. keresztes hadjárat, 1189-1192
Amikor Szaladin, az erős szultán, aki magához ragadta az uralmat Egyiptom, Damaszkusz és Mezopotámia fölött, 1187-ben Jeruzsálemet is elfoglalta, Rőtszakállú Frigyes császár 1189-ben egy jól felszerelt 20 ezres sereggel indult el Kelet felé. A sereg Ikóniumnál ragyogó győzelmet aratott a törökök felett. Amikor 1190-ben Frigyes Szalefnél vízbe fulladt, a sereg vezér nélkül már nem tudott győzelmeket aratni. Oroszlánszívű Richárd angol és II. Fülöp francia királynak csak egy fegyverszünetet sikerült Szaladinnal kialkudnia, és azt, hogy a zarándokoknak biztosítják Jeruzsálem békés elérését. Hogy nem sikerült nagyobb eredményeket elérni, ahhoz a hadakat vezető keresztény királyok és a jeruzsálemi és tiruszi fejedelmek közötti viszálykodások is hozzájárultak.
4. keresztes hadjárat, 1202-1204
Utoljára gyűltek egybe a nyugati kereszténység hadai a keleti testvérek érdekében. A hadjárat azonban eredeti céljaitól eltérve, a velencei dózse zsarolásának engedve Konstantinápoly felé fordult, és beleavatkozott a bizánci belviszályokba.

A keresztesek beveszik Konstantinápolyt 1204-ben

A keresztesek beveszik Konstantinápolyt 1204-ben

Itt fontos kiemelni, hogy ez a pápa kifejezett akarata ellenére, a velencei kereskedők önös érdekei mellett történt meg (Lásd P. Bernhard Zaby írását az
ajánlott irodalomban). A város 1203-as meghódítása után azonban a megállapodás ellenére nem került sor a latin és görög egyház 1045 óta fennálló ellentéteinek elsimítására. Ezért a várost még egyszer megtámadták, kifosztották, és súlyos vérengzéseket követtek el. Alapítottak továbbá egy latin császárságot, amely 1261-ig állt fenn. A nyugati seregek ilyen rettenetes dúlása miatt a Kelet és Nyugat közti szakadék csak még jobban elmélyült, és gyakorlatilag lehetetlenné vált az unió. Ezen a negyedik hadjáraton vált nyilvánvalóvá, mennyire befolyásolták a célokat a Kelet és Nyugat közti ellentétek, illetve a politika.
Gyermekek keresztes hadjárata, 1212
Feltehetőleg az eddigi hadjáratok sikertelenségétől vezetve született meg a gyermekek keresztes hadjáratának gondolata abból kiindulva, hogy Isten a kicsiket és gyöngéket használja eszközül.

Gustave Dore: Gyermekek keresztes-hadjárata

Gustave Dore: Gyermekek keresztes-hadjárata

A hadjárat gondolatát sem az egyház, sem a világi hatóságok nem támogatták, de a nép akarata erősebb volt… Így kerekedett föl 1212-ben a Szentföld irányába több ezer fiú és lány két gyermek vezetésével. Ahogy várható volt, a vállalkozás tragédiába torkollott. Már Itáliában szétszóródott a sereg. Sokan nem mentek tovább. A megmaradtakat, akik Brindisi és Marseille kikötőjében gyülekeztek, lelkiismeretlen hajósok Alexandriában adták el rabszolgának. Az Itáliában szétszóródottakat pápai segítséggel gyűjtötték össze, és juttatták vissza szüleikhez.
Assisi szent Ferenc később továbbvitte a békés misszió gondolatát. Személyesen fölkereste a szultánt, és átnyújtott neki egy evangéliumot. Mégha vállalkozása sikertelen is volt, és a szembenálló hadak tovább folytatták véres küzdelmeiket, a későbbi szentföldi ferences misszió innen eredeztethető.
5. keresztes hadjárat, 1228/29
A korábbi hadjáratokkal szemben ez II. Frigyes császár magánvállalkozása volt. Mivel egyházi kiközösítés alatt volt, nem szerepelhetett a kereszténység vezetőjeként, és nem volt jó híre a keresztes hadakat kiállító országok népei előtt sem. Viszont a szerencse a kezére játszott.
Amikor megérkezett a Szentföldre, a szultánt annyira lefoglalták belpolitikai problémái, hogy nem akart még egy háborút magára venni. Így a két fél kompromisszumot kötött, melynek értelmében a keresztények visszakapták Jeruzsálemet, Betlehemet, Liddát és Názáretet. A muszlimoké maradt a jeruzsálemi Templomhegy az Al-Aksza mecsettel és szikladómmal, viszont ott a keresztények áhítatot tarthattak. A muszlimoknak szabad mozgásuk volt Betlehemben és saját törvénykezésük Jeruzsálemben. Túl ezen megígérte a császár, hogy visszatartja a keresztes lovagokat és keresztény fejedelmeket további harci cselekményektől a muszlimok ellen.
A megállapodás csak addig tartott, amíg a szultán élt, és Frigyesnek befolyása volt a jeruzsálemi királyságra. Az utódok gondoskodtak róla, hogy a régi ellentétek fellángoljanak. Az ajubidák már 1244-ben visszahódították Jeruzsálemet.
6. keresztes hadjárat, 1248-1254
IX. Szent Lajos francia király először Egyiptomot akarta meghódítani és onnan a Szentföld felé fordulni. 1250 áprilisában serege vele együtt fogságba esett, ahonnan csak váltságdíj ellenében tudott kiszabadulni. 1270-ben Lajos még egy hadjáratot indított, de az is meghiúsult.
1291-ben a mamelukok hódításával elesett Akkon, és így a keresztes fejedelemségek végleg elvesztek.
A lovagrendek
A sok hiányosság és szörnyűség mellett nem szabad elfelejteni, hogy a keresztes hadjáratok mögött egy vallásos motívum, a kereszténység megvédése, továbbá erős összetartozás állt, úgy a nyugati kereszténységen belül, mint a keleti kereszténység felé.
A vállalkozások mögötti vallásos eszme a lovagrendek keletkezésében jutott újabb kifejezésre, melyek a középkor egyik legsajátosabb képződményei. A szegénység, szüz

Johannita szerzetes lovag

Johannita szerzetes lovag

esség, engedelmesség szokásos szerzetesi fogadalmai mellett a lovagrendek tagjai magukra vették a megfáradt zarándokok istápolásának és a szent helyek hitetlenektől való megvédésének kötelezettségét. Tehát, hogy a lovagok fegyvert fogtak, ennek a kötelezettségnek a másodlagos következménye volt.
A johannita rendet 1099-ben alapították a jeruzsálemi János-kórházban.

Először testvériség volt, 1120-ban alakították át szerzetes renddé. A rend központját 1530-ban Máltára helyezték át, innen származik a rend későbbi neve. Viseletük fekete köntös volt fehér kereszttel.
A templomosok rendjét 1118-ban alapították Salamon templománál.

A templomos rend utolsó nagymesterét, Jacques de Molay-t megégetik máglyán 1314-ben Párizsban

A templomos rend utolsó nagymesterét, Jacques de Molay-t megégetik máglyán 1314-ben Párizsban

Viseletük fehér köntös volt vörös kereszttel. 1311/12-ben a rend Szép Fülöp ármánykodásainak áldozata lett, a Vienne-i zsinaton betiltották.

A német lovatgrend szerzetes-katonái

A német lovatgrend szerzetes-katonái

A német lovagrendet 1189/90-ben alapították brémai és lübecki polgárok. Viseletük fehér köntös volt fekete kereszttel. Hermann von Salza (1210-1239) nagymester alatt áthelyezték tevékenységüket és hamarosan a rend központját is Poroszországba. A rend ezután a kereszténység terjesztését és egy rendi állam baltikumi megalapítását tekintette feladatának. 1525-ben Albrecht von Brandenburg nagymester magához ragadta az államot és egy világi protestáns hercegséggé alakította át.
A keresztes hadjáratok megítélésének kérdése nagyon vitatott, és nem könnyű megválaszolni. Ezért nem is adunk végleges választ, csak utalunk néhány részletre, melyeket figyelembe kell venni a kérdés megválaszolásánál.
Semmiképp sem szeretnénk a kilengéseket és brutalitásokat igazolni, melyek sajnos valóban előfordultak. Ezek mindenképp elítélendők, de ezekre sem szabad egyoldalúan tekinteni.
A Nyugat viszonylag későn határozta el a segítségnyújtást, csak akkor, amikor a mohamedán fennhatóság alatt élő keresztények végveszélybe kerültek, és amikor Konstantinápoly, amely a mohamedán terület határán feküdt, segítséget kért.
Clairvaux-i Szt. Bernát is csak hosszas töprengés után szánta el magát a 2. keresztes hadjárat támogatására.
El kell továbbá ismerni, hogy az eszme, a fenyegetett hittestvérek segítsége legitim és helyes volt.
Hogy aztán a megvalósulás során politikai és személyes motívumok kerekedtek felül, mint pl. a rivalizálás Róma és Bizánc között, nagyon sajnálatos, és nem igazolható. De ezek nem a keresztes hadjáratok lényegéhez és eszmeiségéhez tartoztak.
Arról szó sem lehet, hogy a vezérelv az volt, hogy a pápa kiterjessze hatalmát Kelet felé. Ez a tények tagadását jelentené és az emberi pszichének sem felelne meg. Semmiféle pápai hatalmi törekvés nem bírta volna rá az emberek sokaságát két évszázadon keresztül, hogy évekre elhagyja házát, földjét, életveszélyes kockázatokat vállaljon, és mindezt nem a meggazdagodás reményében. A mozgalom sokkal inkább a belső kifáradás miatt halt el, amikor a vallásos lelkesedés a 14. században lecsökkent, és a keresztes hadjáratoknál egyre inkább előtérbe kerültek a politikai célok. Ami ugyancsak arra utal, hogy a hajtóerő eredetileg komoly vallási jellegű volt. A keresztes hadjáratok másik pozitív aspektusa volt, hogy kifejezésre jutott bennük a szolidaritás érzése a keleti keresztényekkel, továbbá az egység érzése a nyugati kereszténységen belül. Látható, hogy a nyugati kereszténység egységesnek tekintette magát, és egységesen cselekedtek. A kereszténység volt az erő, amely a nemzetek fölött összetartotta az embereket. És mindez a sötétnek kikiáltott középkorban!
Később, a kezdődő 14. században ez is megváltozott. Az emberek már nem elsősorban keresztények, és másodsorban francia alattvalók voltak, hanem elsősorban francia alattvalók, és másodsorban keresztények.
Egyesek véleménye szerint ez volt az oka annak, hogy IV. (Szép) Fülöp gyanakodva nézett a Templomos Lovagrendre. Ezek a nemzetek fölötti rendek, harcedzett katonákból álló nagy seregekkel, kivívták a világi uralkodók gyanakvását.
A tények ismeretében, hogy a keresztény fennhatóságot nem sikerült a Szentföldön tartósan biztosítani, a keresztes hadjáratokat összességükben sikertelennek kell megítélnünk. Említsük meg azért a vállalkozások néhány pozitív aspektusát.
A keresztény erők offenzívája évszázadokra megfékezte a mohamedán veszélyt. Megtörték a szaracén erők Földközi-tenger feletti uralmát, és hozzájárultak Spanyolország felszabadításához az évszázados mór iga alól.
Ehhez jönnek a szellemi és tudományos területen bekövetkezett változások. A bizánciak és az arabok kultúrája erős hatást gyakorolt a nyugatira. Fellendült a kereskedelem és az ipar, a technika, a városiasodás és a lovagi kultúra.
További irodalom:

Szeged, 2014. szeptember
Bálint József

1 Comment

Add a Comment
  1. Jeruzsálemet 1099-ben foglalták el és nem 1097-ben… „Jeruzsálem ostromát 1099-ben kezdték meg, s július 15-én elfoglalták a várost.” (Katus László: A középkor története, 2001).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük