Józan Katolikus

1Kor 15.33 Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek!

“Viva Cristo Rey!” Éljen Krisztus Király!

Cristeros – keresztények a világi hatalom ellen, hitük védelmében

És árulás lesz a sorsuk úgy a békét színlelő ellenfél, mint sokan mások részéről.

Nem sokszor fordult elő a világtörténelemben, hogy egyszerű parasztok, munkások fogtak fegyvert keresztény hitük és a szabad vallásgyakorlás védelmében. Pontosan ez történt Mexikóban az 1920-as években. És mivel az akkori események még ma is polarizálnak, elmondhatjuk, hogy az egyházi és világi történelem egyik legjobban agyonhallgatott fejezetéről van szó.

Jelen írásunkban ezt a hiányt próbáljuk pótolni. Az agyonhallgatás másik oka, hogy a történtek olyan kérdéseket feszegetnek, amelyeket az egyház a mai napig nem tudott egyértelműen megválaszolni: a keresztény hívő meddig mehet el a passzivitásban, ha a világi hatalom mindent megtesz a kereszténység kiirtásáért? Hol van az a határ, amelynek átlépése után már csak egy jogos válasz lehet a hívők részéről: a fegyveres ellenállás?

1, Előzmények

A történet megértéséhez nagyon messzire kellene visszamennünk. Az előzményeket csak tömören összefoglalva tudjuk ismertetni.

Az 1789-es Francia Forradalom világszerte exportálta egyházellenségét. A mexikói függetlenségi mozgalom (= függetlenség Spanyolországtól) a 18. században indult útjára, a 19. század elejére vált először jelentős tényezővé. A mexikói társadalom mélyen megosztott volt, a függetlenséget az egyes társadalmi rétegek teljesen másképp képzelték el. Az ország 1821-re függetlenné vált, de a társadalmi problémák és a megosztottság maradtak. Sajnos a Spanyolországtól való függetlenséget sokan a Katolikus Egyháztól való függetlenséggel, illetve egyházellenességgel azonosították. 1845-ben az USA magának követelte az ország területének felét, amit az ebből fakadó háborúban 1848-ra meg is szerzett. Mexikó ezt követően nem tudta adósságait Franciaország, Spanyolország és Nagy-Britannia felé fizetni, aminek következtében ezek az országok inváziós hadsereget küldtek Mexikó ellen. A háborúból Nagy-Britannia és Spanyolország kihátrált. Franciaország Habsburg Maximiliánt, Ferenc József testvérét ültette a mexikói trónra. A mexikói republikánusok 1867-ben legyőzték a magára maradt császár hadseregeit és Maximiliánt meggyilkolták. Ezután az 1920-as évekig napirenden volt a forradalmi erők belharca, ami többször az aktuális államelnök meggyilkolásába torkollott. Erre az időszakra teljessé vált a Katolikus Egyház teljes kiszorítása a közéletből, jogainak minden szintű megcsorbítása, a vallásszabadság teljes lábbal tiprása, amit az 1917-es alkotmány tetőzött be. Mindeközben az emberek nagy része ragaszkodott katolikus egyházához.

2, A helyzet eszkalálódása

Calles, a szabadkőműves mexikói elnök az 1917-es vallásellenes alkotmánya alapján 1926-ban elrendelte, hogy csak egy pap juthat100.000 emberre. Bezáratta a katolikus iskolákat, gyermekotthonokat, szegénykonyhákat és természetesen a papi szemináriumokat is. Reverenda viselése tilos volt közterületen. Az ország katolikus elitje válaszul erőszakmentes stratégiákat dolgozott ki. Ezek kezdetben sikeresnek bizonyultak, viszont nem tudták Calles erőszakos fellépéseit megállítani.

Válaszul Calles intézkedéseire a püspöki kar beszüntette a nyilvános misézéseket. Erre föl tört ki a Cristerok fölkelése. Csatakiáltásuk „Viva Cristo Rey“ (Éljen Krisztus Király) volt.

A Crisero-k zászlaja. A felirat: Éljen Krisztus király, és Guadalupe-i MIasszonyunk

A Cristero-k zászlaja. A felirat:
Éljen Krisztus király, és Guadalupe-i Miasszonyunk

A vallásszabadság védelmében fogtak fegyvert.

A vallásszabadság védelmében fogtak fegyvert.

A fölkelők egyik kezében pisztoly, a másikban feszület volt. A felkelők két csata között rendszeresen misén vettek részt és szentgyónáshoz járultak. Bár nagyon gyatrán voltak felfegyverkezve, és teljesen felkészületlenek voltak, kezdetben komoly harci sikereket értek el a kormányerőkkel szemben. A klérus hivatalosan sohasem ítélte el őket, de nem is állt melléjük.

cristeros_misa

                   A felkelők misén vesznek részt a szabadban

3, Pater Miguel Pro SJ vértanúhalála

Erre az időszakra esik több más vértanútársával egyetemben Pater Miguel Pro SJ működése, letartóztatása és meggyilkolása.

86 MIguel

Páter Miguel Pro SJ

Miguel 1891-ben született, 11 gyermek közül harmadikként. 16 éves korára mókázó, de semmittevő fiatalemberré nő fel. Egy vallási krízis után, 1911-ben, 20 éves korában belép a jezsuita szerzetesrendbe. Itt már megérinti az éppen dúló mexikói forradalom vallásellenessége. Tanulmányait emiatt az USA-ban majd Spanyolországban kell folytatnia. 1925-ben pappá szentelik, 1926-ban a válság kellős közepén érkezik vissza hazájába. Mivel nyilvános papi működése lehetetlen volt, püspöki jóváhagyással egy karitatív és szociális szervezetben, a LIGÁ-ban (Vallási Szabadság Nemzeti Védelmi Ligája) tevékenykedett.

A fiatal szerzetesnek 15 hónap adatott meg papi működésére. Ez idő alatt keresett személlyé vált. Egyrészt halálra keresték a rendszer ügynökei, másrészt várták a papi szolgálatra igényt tartó hívek. Pro atya konspiratív körülmények között, magánházaknál misézett, gyóntatott, erősítette lelkileg a hívőket. Gyönge egészsége mellett van energiája arra, hogy lelkigyakorlatokat, fiatalok számára hivatástisztázó napokat tartson, járjon vigaszt nyújtani börtönökbe. Külön gondja van a nehéz anyagi helyzetbe jutott személyekre, családokra.

Gyorsan növekvő ismertsége miatt a rendszer mindent megtesz kézrekerítésére. Erre az alkalom 1927 novemberében jött el, amikor egy ellenálló csoport egy bombát dobott egy politikus autójába. A politikus túlélte a merényletet, de az esemény jó ürügyet szolgáltatott a rendszer számára, hogy Miguelt és a fegyvertelen katolikus ellenállásban aktív két fivérét letartóztassák. Bár ennek láttán a tényleges merénylő önként feladta magát, és megerősítette, hogy a Pro fivéreknek semmi közük a merénylethez, a pápát és egyházat fanatikusan gyűlölő Calles elnök személyes parancsára, minden törvényesség látszatát félredobva 1927 november 23-án hajnalban Miguelt, fivérét Humbertot és még két személyt golyó által kivégeznek. A legfiatalabb Pro fivért, Robertot évekkel később szabadon engedik.

Miguel Pro atya halála pillanatában. "Utolsó szavai: Éljen Krisztus Király".

Miguel Pro atya halála pillanatában. “Utolsó szavai: Éljen Krisztus Király”.

Miguel a golyózáporban széttárja karját, megbocsát ellenségeinek, és meghal. Utolsó szavai: “Viva Cristo Rey!” Éljen Krisztus Király!Temetése óriási katolikus demonstrációba torkollik. Tízezrek ajkairól hangzik a csatakiáltás: “Viva Cristo Rey!” Sírja évekre keresztül zarándokhellyé válik. A nép spontán módon “szentté avatta” Miguel atyát a kilencven pap egyikeként, akik vértanúhalált haltak az ateista szabadkőműves rendszer dúlása idején.

Miguel Pro atya sírja ma korábbi működési területén, Mexikóváros Roma városrészében, a Sagrada Familia templomban található.

A püspöki boldoggáavatási eljárás 1935-ben indul meg. A Vatikán az eljárást 1952-ben kezdi meg, és 1984-ben pozitív eredménnyel lezárja. A boldoggáavatást a nyolcvanas évek visszafogott ateista rendszerére való tekintettel nem tarthatják Mexikóban az eredetileg kitűzött időpontban, így arra 1988-ban Rómában kerül sor.

Miguel Pro SJ atya életéről és működéséről bővebben:

“Michael Sievernich: Märtyrer im mexikanischen Kirchenkampf – Zur Seligsprechung von Pater Miguel Agustin Pro SJ (1891-1927)”.

4, A katolikus felkelés további lefolyása, elbukása

A következő években folyamatosan nőtt a felkelők száma, 1929-re elérte a 30- 40 ezret. Bár összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebb körülményeik és gyöngébb fegyverzetük volt, mint a kormányerőknek, időnként nagyobb területeket tudtak ellenőrzésük alatt tartani. 1929-re az északi szomszéd, az USA is nyugtalanná vált. Őket leginkább olajipari érdekeltségeik sorsa és Mexikó adósságfizetési képessége izgatta. Első intézkedésük az volt, hogy lezárták a határt, megfosztva evvel a felkelőket fegyver utánpótlási lehetőségeiktől. 1929 júniusában az USA mexikói

A Cristero-k vezetői a Szűzmáriás zászlóval

A Cristero-k vezetői a Szűzmáriás zászlóval

követének, Morrownak, Calles barátjának ösztönzésére a kormány egy nyilatkozatot adott ki, mely szerint a kormány nem akarja az egyházat megsemmisíteni vagy megtámadni, csupáncsak a fennálló törvényeknek érvényt szerezni. A papok regisztrálása sem jelent beavatkozást a hierarchiába, csak egy közigazgatási aktust. A másik oldalon a püspöki kar is tudatában volt annak, hogy nem tarthatják örökké zárva a templomokat.

priestsreturningtomexicoafterthecristerowar1929

Száműzetésből visszatérő papok egy csoportja 1929-ben

A felkelésnek mintegy 90 ezer áldozata volt. A tárgyalások a kormány és a püspöki kar között folytak, a Cristerok képviselőit azokra nem hívták meg.

5, A Vatikán szerepe

A Kúria élénk figyelemmel kísérte a mexikói eseményeket. A Vatikánban kér irányvonal csapott össze. Az egyiket Pietro Gasparri bíboros, államtitkár képviselte, mely szerint az hithűséget gyakorlati, az adott szituációhoz alkalmazkodó viselkedéssel kell ötvözni.

A másik irányvonal abszolút szembenállást jelentett az állami hatóságokkal szemben. Ennek képviselője Tomasso Boggiani bíboros volt. Boggiani 1923-1924 között képviselte a Vatikánt Mexikóban, így jól ismerte az országot. XI. Piusz pápa az ő álláspontját tette magáévá és jóváhagyta a Mexikói püspöki kar 1926-os döntését a nyilvános misék beszüntetéséről.

1929-ben a Vatikán elfogadta Morrow javaslatát a kompromisszum megkötéséről. A kompromisszum immár az jelentette, hogy a fegyveres ellenállásnak nem volt többé jogalapja. A kormány amnesztiát hirdetett a fegyvert letevő Cristero milíciáknak. A Cristerok, bár gyanakodtak, mert az egyezség nem tartalmazott garanciákat, egy hónapon belül letették a fegyvert. Számukra fontosabb volt az engedelmesség püspökeik és a Vatikán iránt, mint saját biztonságuk.

6, Szószegés, megtorlás

A kormány a Cristerok önkéntes fegyverletételét látva saját ígéretét megszegve véres megtorlásba kezdett. Felakasztott Cristerok százai szegélyezték az áramvezetékeket, vasútvonalakat. Történészek kb. 500-ra becsülik az amnesztia ígéretével lépre csalt, fegyvertelenné vált majd meggyilkolt Cristerok számát.

CristerosCaADdos460x338

Cristeroscolgados

cristeros4

                                 A megtorlás képei

Az események ilyen alakulása törést okozott a katolikus hierarchiában is. Az egyik oldalt képviselték a kormánnyal tárgyalást folytató, és egyezséget aláíró Leopold Flores, Morteliai érsek és Pascual Barreto, Tabascoi püspök. Sokan a szemükre vetették, hogy elvtelen kompromisszumot írtak alá, ami a Cristerok fegyverletételéhez és lépre csalásához vezetett.

A másik oldalon Rafael Valencia, Veracruzi püspök állt, aki a sziklaszilárd szembenállás jelképe volt.

Ehhez járult még, hogy az engesztelhetetlenül egyházgyűlölő szabadkőműves kormány, amint megszilárdulni látta helyzetét, 1931-be újabb keresztényüldözési hullámot indított el. Az egész országban 305-re korlátozták a papok számát. 500 egyházi épületet elkoboztak. 17 szövetségi államban egyetlen egy papot sem tűrtek meg.

7, Vatikáni fejlemények

Az 1929-es megegyezésre áldását adó XI. Piusz pápa vigasztalhatatlan volt. A szabadkőművesek által irányított mexikói kormányról beszélt, és arról, hogy nagyon súlyosan becsapták őket.

A mexikói törés visszatükröződött az 1931. decemberi bíborosi konferencián is.

Boggiani bíboros dicsérte Rafael Valencia, Veracruzi püspök szilárdságát, és bírálta azok gyöngeségét, akik az egyház kormányrúdját a kezükben tartották Mexikóban. Hangsúlyozta, hogy nem lehet könnyelműen a hívektől elvenni “hitük védelmének természetes jogát. Sokan kérdezik, hogy nem a fegyveres harc újbóli felvétele-e az egyetlen járható út, mert az 1929-es Modus Vivendi ténylegesen egy Modus Moriendi-vé vált.”

Válaszában Gasparri bíboros határozottan amellett foglalt állást, hogy fegyveres ellenállásról szó sem lehet, mert egy katolikusok által vívott, és püspökeik által vezetett fegyveres ellenállás botrány volna az egész egyháztörténelemben. “Nem az a püspökök és papok feladata, hogy töltényt szerezzenek a polgárháborút vívó felkelőknek, mégha a cél vallási is, hanem az, hogy a népet keresztény szellemben neveljék. Így tett az egyház mindig, még az első évszázadok nagy keresztényüldözései idején is.”

Az új államtitkár, Eugenio Pacelli bíboros befejezte a vitát, amennyiben magáévá tette XI. Piusz álláspontját:

„A Szentszék mindenkit áld és bátorít, akik Isten jogait és a vallást védelmezik; a jelenlegi körülmények között azonban egy fegyveres harcot se nem támogathat, se nem bátoríthat. Jelenlegi körülmények között, mert ha megnézzük a történelmet, akkor a pápák nemcsak megengedték a belső és külső keresztes hadjáratokat, hanem támogatták is őket. Amikor v. Piusz győzelemre vitte a Lepantói ütközetet, nem csak a kereszténységet, hanem a civilizációt is védte. És lényegében ugyanazt tette, amit IV. Piusz a Trienti zsinatért tett. De a jelenlegi körülmények között a Szentszék se nem engedélyezheti, se nem hagyhatja jóvá a fegyveres harcot. Ami most fontos, az összetartás mindenek fölött. És tovább építeni a Katolikus Akciót (a megtűrt polgári vallásos szervezetet), amelynek kardok és puskák helyett az apostolkodás fegyvereivel kell felfegyverkeznie.”

A Szentszék 1932 elején Ruiz Flores pápai delegátussal küldte el instrukcióit a mexikói püspöki kar számára. Ezekben Gaspari bíboros nézetei tükröződtek vissza, és a Katolikus Akciót ajánlották a mexikói katolikusoknak, mint a leghatásosabb eszközt jelenlétük felmutatására a társadalomban. A Szentszék félreérthetetlenül leszögezte:

“Minden vitát el kell kerülni, ami a közelmúlt eseményeinek fellobbanásához vezetne, azért is, mert összezavarná a helyes módszereket és eszméket, amelyekkel harcolnunk kell a jogtalan törvények ellen.”

Evvel egy újabb áldozatot – talán a legsúlyosabbat – követelték meg a mexikói katolikus hívőktől.

8, Utóhatások

A harmincas években még egyszer fellángoltak a harcok San Luis Potosí szövetségi államban, ezt azonban az egyház határozottan elítélte.

A Cristerok politikai otthonukat a Nemzeti Szinarchista Unióban (UNS), egy radikális mozgalomban találták meg.

Az ateista állam és a püspöki kar között fokozatosan alakult ki egyfajta kompromisszum a harmincas évek második felében. Cárdenas elnök fellépése (1935) idején még a korábbi évek minden vallási életet gúzsba kötő viszonyai uralkodtak. Három évvel később viszont már csaknem minden templom kinyithatott, és a papok is szabadon működhettek. Ennek fejében az egyház tartózkodott a politikai állásfoglalásoktól.

Az állami oktatásban természetesen a szocializmust és ateizmust propagálták, ezért az egyház igyekezett saját iskolarendszerét kiépíteni. A harc az iskolákért 1946-ban érte el tetőpontját, amikor is törölték az alkotmányból a szocialista nevelésről szóló cikkelyt.

1959-62 között újra kiéleződött a helyzet az állam és az egyház között, amikor Mateos elnök új, ingyenes tankönyveket vezetett be az általános iskolák számára, melyek az állampártnak, az Intézményesített Forradalom Pártjának (PRI) irányvonalát követték. Hiába próbálták ezt katolikus szervezetek megakadályozni, semmit nem használt tiltakozásuk.

VI. Pál pápa szociális enciklikájának (Populorum Progressio, 1967), valamit a Latin-Amerikai püspökök felszabadítási teológiát szóba hozó, 1968-as Medellíni konferenciájának hatására Mexikóban is egyfajta elmozdulás következett be az állam és az egyház viszonyában. Ott is megjelentek a progresszív papok, akik nagy hangsúlyt helyeztek szociális és politikai kérdésekre. Egyesek nyíltan együtt dolgoztak az állami szervekkel.

II. János Pál pápa első külföldi útja Mexikóba vezetett. A pápa ottani tartózkodását részben már a mexikói állam finanszírozta. Ezután a mexikói klérus maga mögött tudhatta a többi Latin-Amerikai püspöki kar támogatását, és ez hatalmas önbizalmat adott neki. Ne feledjük, hogy az alkotmány még mindig a vallás közéletből való teljes kiiktatását tartalmazta.

Az egyház ebben az időben öntudatosan védi jogait, megpróbál missziós hivatásának eleget tenni, és nem mond le az elnyomás és szociális igazságtalanságok bírálatáról.

A feszültségek természetesen maradtak még a nyolcvanas években is. A konzervatívabb katolikusok az ateista alkotmány módosítását szerették volna elérni, a progresszívebbek ettől függetlenül együttműködtek állami szervekkel

II. János Pál pápa 1990-ben újra Mexikóba látogatott. A pápa 2,5 millió fiatal előtt bírálta a szociális igazságtalanságokat, korrupciót, de a felszabadítás teológiájától elhatárolódott.

1991-ben az állampárt (PRI) keresztülvitte az 1917-es alkotmány módosítását. Ennek értelmében elismerték az egyházat, mint jogi személyt, amely birtokolhat ingatlant, tarthat fenn iskolákat. A papok viselhetnek közterületen reverendát, választójogot kaptak, ők továbbra sem választhatók.

A pápa 1993-as látogatását beárnyékolta Juan Posadas bíboros, Guadalajara-i érsek meggyilkolása. Az eset nem lett földerítve, egyesek a PRI dinoszauruszainak művét sejtik a merényletben, akiknek túl sok volt, ami engedményt az állampárt tett az egyház felé.

II. János Pál ez alkalommal állást foglalt a nemkatolikus szekták mexikói terjedése ellen.

Sokan azon a véleményen voltak, hogy az USA-ból kiinduló szekták mexikói terjedését a PRI sem nézte jó szemmel, és evvel szemben a mexikói identitás részének kezdte tekinteni a katolikus vallást.

Nem mehetünk el említés nélkül a zapatisták 1994-es fegyveres felkelése, és Samuel Ruiz, San Cristobal-i püspök személye mellett. A püspök korábban a felszabadítás teológiájával szimpatizált. Később igen nagy gondot fordított a püspöksége területén élő indiánok (maják) szociális felzárkóztatására. Ezt viszont az ott élő fehérek és meszticek vették rossz néven. A zapatisták három napon át megszállták San Cristobal várost, majd a kormányerők kiszorították őket. A konfliktusban Ruiz püspök közvetített, amit sokan a felkelők támogatásaként értékeltek. Ruiz saját maga jelentette ki, egyetért a zapatisták céljaival, de az erőszakot elutasítja. Ruizt egyaránt gyanakvással figyelte az egyház konzervatív szárnya, és a mexikói államhatalom. A Vatikán nem helyezte ugyan el, de 75 éves korban benyújtott lemondását azonnal elfogadta.

9, Cristiada – egy játékfilm

Dean Wright rendező 2012-ben játékfilmet készített a Cristerok fölkeléséről. a film címe:

For Greater Glory: The True Story of Cristiada (Isten nagyobb dicsőségére – A Cristiada igaz története)

A film nagy történelmi hűséggel ábrázolja az 1926-29-es eseményeket. Feleleveníti Don Cristobal, Guadalajara-i pap esetét, aki rendíthetetlen szilárdsággal küzdött az indiánokért. A Cristiada idején a katolikus ellenállás jelképévé vált. 1927-ben a kormányerők minden tárgyalás nélkül 25 társával együtt agyonlövik. II. János Pál pápa 2000-ben 25 társával együtt szentté avatja.

Nem volt hajlandó Krisztust káromlni. A halálos sortűzben is azt kiáltotta: Éljen Krisztus király!

Nem volt hajlandó Krisztust káromlni. A halálos sortűzben is azt kiáltotta: Éljen Krisztus király!

A film felidézi továbbá José Sánchez del Rio sorsát, aki 14 évesen lett a Cristerok zászlóvivője. A kormányerők elfogják, megkínozzák, és arra próbálják kényszeríteni, hogy azt kiáltsa, „Muerte a Cristo Rey“ (Halál Krisztus királyra). Ennek fejében megmenthetné életét és visszanyerné szabadságát. A fiú bátran kitart hitvallásában. A kormányerők kivégzési kommandója 1928 február 10-én agyonlövi. A fiú a “Viva Cristo Rey” kiáltással az ajkán halt meg.

A filmet a forgalmazók inkább agyonhallgatják, mint forgalmazzák. Vajon a magyar nézőközönség mikor fogja látni? A youtube-on angol szöveggel megtalálható.

2012-ben XVI. Benedek pápa Guadalajara-i látogatása során évtizedes tabut tört, amennyiben nyíltan elismételte a korábbi csatakiáltást: “Viva Cristo Rey”.

Tertulliánusz írta: “A mártírok vére az új keresztények magja.”

Ma Gudalajara-ban van a világ legnagyobb papi szemináriuma több, mint 1200 papnövendékkel.

2012-ben először tartottak szentmisét hagyományos rítusban 300 kispap részvételével.

 

Szeged, 2016. január

 

Bálint József

Munkánk során nehéz volt a sokszor szűkszavú és egymásnak is ellentmondó forrásokból egy egységes beszámolót leírni.

Ajánlom e sorokat azoknak a szülőknek, akiknek gyermeki néha nyavalyognak a vasárnapi szentmise miatt.

Források:

http://www.katholisches.info/2015/05/21/die-cristeros-heute-gedenkt-die-kirche-der-mexikanischen-maertyrer/

http://lasaludfamiliar.com/wissensbasis/enzyklopadie/cristero-krieg.php

http://trentagiorni.tripod.com/articoli/te-199802-1a.htm

http://www.der-ueberblick.de/ueberblick.archiv/one.ueberblick.article/ueberblick81ed.html?entry=page.200002.052

http://www.katholisches.info/2011/12/20/mexiko-1931-der-aufstand-der-cristeros-ein-wortbruchiger-staat-der-vatikan-und-der-gerechte-krieg/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Józan Katolikus © 2016 Frontier Theme