Józan Katolikus

1Kor 15.33 Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek!

Tegyük helyre a fogalmakat: Szegregáció – integráció

Nézzünk magunkba kedves testvéreim, aztán vegyünk mély levegőt, és mondjuk ki a mindenki által tudott, de senki által kimondani nem mert igazságot:

Integráció nem létezik.

Akik ezt tagadják, vagy buta megvezetett emberek, vagy ők maguk a nagy hazugság életbentartói.

Mert mit is akarnak velünk elhitetni az integráció önjelölt prófétái? Hogy egy fajidegen és teljesen más értékrendet képviselő nép beszivárgó és kezdetben kisebbségben lévő egyedei hozzá tudnak idomulni a befogadó néphez, mégpedig úgy, hogy azok is megőrzik identitásukat, és a beszivárgók is megmaradnak saját identitásukban.

Nos, erre a történelem nagyon kevés példát ismer, és ez az egyenrangú együttélés általában időleges. Vagy az egyik kerekedik fölül, és magába olvasztja a másikat, vagy a másik (általában a kisebbségben lévő beáramló idegen faj) teszi tönkre az őshonos népet.

Számos példát ismerünk továbbá arra, hogy a beözönlő, idegen nemzetiségű egyedek beolvadtak a gazdanépbe. De ezt beolvadásnak, nem pedig integrációnak nevezzük.

Nagyon ritka az az eset, amikor a párhuzamos társadalmak évszázadokon fenn tudtak maradni. Hirtelenjében egy pozitív példa jut erről eszembe, az örmények erdélyi jelenléte. Azaz: az örmények tisztelték a befogadó népet, de megőrizték saját életvitelüket. Trianon őket is elsodorta, hogy mi lett volna a sorsa az erdélyi örménységnek Trianon nélkül, nem lehet tudni. Az együttélésnek itt megvoltak az előfeltételei, úgy mint közös értékrend, és a másik népcsoport tisztelete.

Ugyancsak több évszázados a svájci németek, franciák, olaszok egymás mellett élése is. Ennek is adottak azonban az előfeltételei, nevezetesen a területi elkülönülés, a másik népcsoport tisztelete, és a közös keresztény értékrend.

Beolvadásra a pozitív példa a jászok és kunok befogadása a 13. században, majd beolvadásuk az ezt követő időkben, illetve az évszázadokon át hazánkba áramló németek beolvadása, amely folyamat a 19. században gyorsult fel.

Annál több a negatív példa, ami a magyarság előtt van az elmúlt ezer évet tekintve. A románság a 13-14. században kezdett Erdélybe beszivárogni. A vége Trianon lett. Hasonló a helyzet a szerbséggel, akiknek honfoglalása úgy kezdődött, hogy Kinizsi Pál háromezer, törökök elől menekülő szerb letelepítését támogatta a Nándorfehérvártól északra fekvő területeken, úgymond a törökök elleni védelem miatt. A szerb “hála” állomásai: Zenta 1849 (gúla a magyar koponyákból), Délvidék 1944 (több tízezer magyar legyilkolása). A magyar uralkodók semmit sem tettek továbbá az osztrákok letelepedése ellen a mai Őrvidék területére. Az eredmény az lett, hogy az az ország, amely a világháborúba kényszerítette Magyarországot, kapott jutalmul magyar területeket Trianon után.

Látjuk tehát, hogy egy ilyen jóindulatú, lovagias, nemes gondolkodású, de egyúttal naiv, a helyzetet reálisa felmérni képtelen, valamit a nemzeti összetartozás érzésében kifejezetten gyenge nép, mint a magyarság számára életveszélyes bármiféle együttélés idegen etnikumokkal. Különösen érvényes ez két etnikumra: a cigányságra és a zsidóságra, mint alapvetően eltérő értékrendet képviselő népcsoportokra. És ez nem rasszizmus, meg idegengyűlölet, meg hasonlók, ez egyszerűen ténymegállapítás. Szeretnünk kell a zsidókat, cigányokat, mint Istennek saját képmására teremtett teremtményeit, de semmiképp nem szabad a zsidó és cigány bűnözést tolerálni. Ez az etnikai bűnözés odáig fajult, hogy a magyarság, mint nemzet létét alapjaiban rengette meg.

Ki tagadná a zsidók (bocsánat: egyes zsidók) aknamunkáját az I. világháborút megelőző évtizedekben úgy itthon, mint nemzetközi síkon? (lásd: Marschalkó Lajos: Kik árulták el 1918-ban Magyarországot?) A kiegyezés után tehetségük, összetartásuk, nemzetközi kapcsolataik révén rövid időn belül megkaparintották az ország kulcspozícióit, amit aztán a gazdanép további gyengítésére használtak. Felvidék, Kelet-Magyarország elszegényítése mögött, milliók Amerikába tántorgásában ott vannak a zsidó uzsorások, de ott van a saját nemzettestvéreivel nem törődő főúri politika is. És ha valaki megpróbálta ennek a nemzetpusztító politikának útját állni, az őshonos lakosság sorsán valamit javítani, a zsidók nem haboztak a legvégsőkig elmenni. Így lett a zsidó politika áldozata Egán Ede, akit 1901-ben azért gyilkoltak meg, mert megpróbált a zsidó uzsorások markában sínylődő magyarságon és ruszinokon segíteni.

A gazdasági hatalom megszerzése mellett a zsidók óriási figyelmet fordítottak a tömegbefolyásolás eszközeinek kizárólagos megkaparintására. Ez megint egy olyan terület volt, ahol a hivatalos magyar politika közönyösen nézte a térfoglalást. A két világháború között Horthyék megpróbáltak valamit tenni a magyarságért, de már igen szűk volt játékterük. 1945 után a zsidóság szovjet-kommunista mezben folytatta a magyarság megtörését. 1989-re kiderült, hogy nem kommunisták, hanem zsidók voltak. Kommunisták amúgy sem léteztek. Mindenki, aki ennek adta ki magát, csak megjátszotta ezt. A rendszerváltás idején ők voltak ugyanis az elsők az állami vagyon lenyúlásában illetve annak külföldi, tőkés, kapitalista kézre átjátszásában, némi baksisért természetesen.

Ugyancsak jeleskedett a zsidóság a gazdasági hatalom, és a véleménybefolyásolás átmentésében. A kulcspozíciók birtoklása mellett nálunk is felismerték, a buta gójok láncon való tartásának, majd elpusztításának leghatásosabb eszköze a holokauszt-őrület, a hamis bűntudat sulykolása a média összes regiszterén, reggeltől estig.

Hogy hány halálos áldozata van a hatóságok által megtűrt, ha nem bátorított cigánybűnözésnek, elég, ha belenézünk a kuruc.info-n meglévő, 2013. júliusáig vezetett összeállításba. Természetesen a lista azóta csak bővül, szinte naponta, illetve az ott felsoroltak csak a jéghegy csúcsát jelentik. Nem tartalmazzák a cigány kézben lévő, prostitúcióba hajszolt magyar lányok ezreinek sorsát, a cigány kézben lévő lakásmaffia magyarok kárára elkövetett rémtetteit, az ifjú cigány feleséggel, élettárssal összeköltözött magyar férfiak hirtelen haláleseteit, a rabszolgatartás, csicskáztatás, öregezés áldozatait, az utolsó tüzelőtől, ennivalótól megfosztott vidéki öregek megfagyását, éhenhalását, az erőszakolásokat, megbecstelenítéseket.

A politika eközben nemcsak zsidó, hanem cigány holokausztot is vizionál, erősíti a bűntudatot a magyarságban, a cigányokat pedig ökölvívásra tanítja. (Elgondolkodott már azon valaki, hogy is van ez? A cigányoknak ökölvívás, a magyaroknak pedig tolerancia tanfolyam.) Természetesen nem maguktól teszik, hanem hogy a zsidó elvárásoknak megfeleljenek. Magyarországon a jobb- és baloldal (Fidesz és MSZP plusz utódpártok) késhegyig menő harcot folytat egymás ellen a hatalomért, azaz azért, ki fogadhassa a zsidó parancsokat. Politikusnak lenni Magyarországon a meggazdagodás egyik legkényelmesebb útja. A cionista háttérhatalom nagyon szívesen támogatja olyan politikusok karrierjét, akiknek vaj van a fülük mögött, és emiatt zsarolhatók. Ez természetesen nem magyar specialitás. Így működik a parlamenti demokrácia az egész nyugati világban. Ugyanez a háttérhatalom pedig médiában meglévő erején keresztül pillanatnyi érdekeinek megfelelően hintáztatja a jobb- és baloldali pártokat, egyszer fent, egyszer lent. A hatalom egyik kedvelt eszköze, hogy lényeges dolgokat elhallgatnak, lényegteleneket pedig óriásira fújnak fel. A médiafogyasztó pedig maga sem veszi észre, hogy ami nagyon szeretne vagy amit nagyon utál, az nem saját kútfejéből ered, hanem a megfelelő TV-műsor megnézése okozza.

Így néz ki tehát a híres integráció cigányainkkal és zsidóinkkal.

Természetesen abszolút legitim azon ábrándozni, milyen szép volna, ha országunk zsidó- és cigánymentes volna. Nem kívánunk nekik semmi rosszat. Nem kívánjuk, hogy annak a kiszipolyozásnak, lelki és fizikai terrornak, gazdasági megnyomorításnak, kamatrabszolgaságba taszításnak, permanens és folyamatosan emelkedő kamatfizetésnek legyenek kitéve, mint mi. Minden jót és szépet kívánunk, és ha egyszer lehetőségünk lesz rá, segíteni is fogjuk őket, ha rá lesznek szorulva segítségünkre. Egyszerűen annyit szeretnénk, hogy nélkülük, saját lábunkon állva élhessünk, fejlődhessünk. Az elmúlt évszázadok bebizonyították, úgy a zsidók, mint a cigányok képtelenek a tisztességes együttélésre, illetve erre semmi hajlandóságot nem mutatnak. Amint a magyarság, úgy egészében, mint egyedeiben védekezésre képtelen volt, abban a pillanatban kihasználták ezt, természetesen cigányság és zsidóság más-más eszközökkel.

Valljuk be azonban, a különélésre a mai viszonyok között nincs reális esély. Viszont nincs az a hatalom, amely arra kényszeríthetne bennünket, hogy jó képet vágjunk a jelenlegi helyzethez, hogy “rejtett erőforrásnak” nevezzük a cigányokat, bármiféle hálát rebegjünk a zsidóknak jelenlétükért, hogy aknamunkájukat, a nemzeti vagyon elherdálását, az ország kamatrabszolgaságba történő taszítását sikertörténetnek nevezzük, hogy akár az egyik, akár a másik népcsoport kapcsán sikeres integrációról hablatyoljunk.

Lehetőségeink jelenlegi helyzetünkben:

  • Erősíteni az összetartás érzését magyar testvéreinkkel. Mivel területi elkülönülésre jelenleg nincs módunk: Láthatatlan falat emelni közénk, valamint a zsidók és cigányok közé.
  • Az érintkezést a minimális, abszolút muszáj szintre redukálni. Kocsmában nem együtt mulatozni cigányokkal. Ennek általában késelés, eltartási szerződés aláírása, majd lépcsőn való véletlen legurulás lesz a vége.
  • Nem hinni a hazug propagandának.
  • Amennyire lehetőségünk van, az etnikai (úgy zsidó, mint cigány) bűnözés esetében is kikényszeríteni a bűnüldözést a hatóságok részéről.
  • Nem bedőlni a holokauszt-agymosásnak (ez az egyik legfontosabb).
  • Semmi szín alatt nem erőltetni az integrációt. Azt nem jónak, kívánatosnak hazudni, hanem kimondani: Integráció nem létezik. Akik valamiféle zsidó és cigány integrációt erőltetnének, azok a magyarságot akarják gyengíteni, ha ugyan nem elpusztítani. Hogy hol tartunk ma, 2016-ban, tessék elolvasni az alábbi írást, hogyan viselkedik két cigány fiatal a buszon. Az írás vulgáris szavakat tartalmaz, muszáj azonban idézni. A buszon egy fiatal magyar lány és több utas tartózkodik. A cigányok nyíltan beszélnek a lány megerőszakolásának lehetőségéről, felemlegetik korábbi hasonló eseteiket: Sikoltozhatna, vergődhetne, mint a múltkor a kiscsaj a vasútállomáson.
  • Ehelyett ne féljünk kimondani: a szegregáció nem rossz, a szegregáció szép, kívánatos, követendő. Hogy nehogy félreértsen valaki: Ha szegregációt szeretnék, abban semmi cigány- és zsidóellenesség nincs. ellenkezőleg: a szegregáció segítheti a cigányságot parazita életmódjának elhagyásában, megtanulhatnak saját lábon, tisztességes munkával élni. Sikeres szegregációt követően a cigányság automatikusan ki fogja lökni köreiből a bűnözőket. Nagyobb lesz önbecsülésük, és ez a cigányellenesség megszűnését is magával hozza.
  • Ha a szülők a gyereket vegyes etnikumú iskolába kívánják járatni, legyen erre lehetőségük. Ha viszont a szülők gyerekeiket olyan iskolába kívánják járatni, amelyben a saját etnikumú gyerekek járnak, erre is legyen meg a lehetőségük. Budapesten van zsidó gimnázium, Pécsen cigány középiskola. Ami nekik jár, az járjon a magyar gyerekeknek is.
  • Bármiféle etnikai alapú költségvetési támogatás megszüntetése, úgy zsidó kárpótlás, mint cigány felzárkóztatás esetében. Bármiféle, ellenszolgáltatás nélküli támogatást kizárólag rászorulóknak lehessen csak adni, és nem etnikai-faji alapon. A zsidóság kezében akkora vagyonok halmozódtak föl, hogy nagyon jól megvannak a mi támogatásunk nélkül is. Céljuk az egésszel az, hogy nekünk még kevesebb jusson.

Mindezek természetesen szükséges és hathatós eszközök, semmi esélyünk sincs azonban, ha a Jóistentől elfordulva próbálunk nemzetünkön segíteni. A legfontosabb tehát: A Jóistenhez fordulás össznemzeti szinten, ahogyan azt már máskor is hangoztattam. Nem véletlenül mondja az Úr Jézus: “Ti elsősorban Isten országát keressétek, a többi majd megadatik nektek.” (Mt 6,33) Az emberek együttélésében a legfontosabb parancs a felebaráti szeretet parancsa. Nem szabad ebből saját fajtársainkat kizárni.

Az integráció fantomjának kergetése végveszélybe sodorja a Nyugat-Európai nemzeteket is. a problémák hasonlók, az agymosottság mértéke, ha lehet, még nagyobb, mint nálunk. A megoldás ott is ugyanaz, mint itt: büszkén fölvállalni a szegregációt. Elgondolkodott egyébként már valaki azon, hogy van az, hogy a zsidók, akik Európában az integráció élharcosai, Izraelben a legteljesebb szegregációt valósítják meg?

A végre hagytam egy üdítő példát:

Ha egy nép akarja, a legzordabb körülmények között is megvalósítható a szegregáció.

A búrok eredetileg holland kálvinista telepesek voltak Dél-Afrikában. A 18. századtól kezdve jelennek meg, később francia hugenották és német telepesek is csatlakoztak hozzájuk. Az angol gyarmatosítók megjelenése először északra kényszeríti őket, ahol megalapítják első (Natal), majd második és harmadik (Transvaal, Oranje) szabadállamukat. Az angolok azonban minden önálló búr kezdeményezést elfojtanak. A 20. században tovább folytatódott a búrok erőszakos beolvasztása az angol fehérek csoportjába. Óriási erősfeszítések árán sikerült mégis nyelvüket (afrikaans) hivatalos nyelvként elfogadtatni. Dél-Afrika 1994-es függetlenné válásának pillanatában eufórikus a hangulat a búrok között is. Az ezt követő valóság azonban kiábrándító. A feketék sorra gyilkolják és rabolják ki a búr telepeseket. Emiatt sok az elvándorlás. Ilyen háttérrel alapították meg búr telepesek Orania városát. A város rövid története: Eredetileg csatornaépítő munkások számára létesítettek települést 1963-ban, amely azonban a csatorna elkészültével fölöslegessé vált. Ezért a kormány 1990-ben egyben értékesítette az egész települést. Ezt egy részvénytársasági formába tömörült búr csoportnak sikerült megvásárolnia. Letelepedési, földszerzési jogot csak a részvénytársaságon keresztül lehet szerezni. A városka kereskedik a környékbeli feketékkel, de saját területükre – okulva a múlt tapasztalataiból – nem engedik be őket. A közbiztonság kiváló, a település igyekszik minden szükséges infrastruktúrát biztosítania polgárai számára.

Orania honlapja:

http://www.orania.co.za/

És egy film a településről:

https://www.youtube.com/watch?v=1yYyEto6iqc

Néhány benyomás a film alapján:
A gyerekek szabadon, szülői felügyelet nélkül játszanak az utcákon. A lakosok nem zárják lakásaikat kulcsra. Paradicsomi állapotok. Nagyon nagy bűn a magyar falvak cigánybűnözéstől sanyargatott lakossága számára hasonlót követelni?

Összefoglalva:

A magyarok együttélése a zsidókkal és cigányokkal jelenleg a magyarság végleges elgyengítését hozza magával. A magyarságnak fel kell hagynia az integrációnak nevezett fantom kergetésével. Az integráció, mint gyakorlat megbukott. Tudják ezt a szlogen éltetői, de mivel pontosan ők – zsidók és cigányok – ennek a bukott projektnek a haszonélvezői, tovább erőltetik azt. Nekünk magyaroknak nyíltan föl kell vállalni a szegregációt, azaz a magyarság elkülönülését ettől a két népcsoporttól. És ha valakinek eszébe jutna megkérdezni, mi köze ennek a kereszténységhez, a következő tudjuk válaszolni:

1, A felebaráti szeretet univerzális – nem lehet ebből kizárni a magyarokat sem. Hathatósan, minden eszközzel meg kell védeni magunkat, és ha más módszer nem adódik, akkor a minél teljesebb szegregáció segítségével. A szegregáció értéksemleges fogalom kell, hogy maradjon, tehát nem irányulhat sem zsidók, sem cigányok ellen.

2, A Szentírás nagy prófétája a következő sorokkal állítja szembe az üres, ájtatos imádkozást a hathatós felebaráti segítséggel:

Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe!

“Minek nekem megannyi véres áldozatotok?” – mondja az Úr. “Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal, és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet. Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok? Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek… Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeteiket? Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér. Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet. Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe!” – mondja az Úr. “Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú”. (Iz 1,11-18)

Szeged, 2016. április

Bálint József

3 hozzászólás

Add a Comment
  1. Kedves József!

    Köszönöm, hogy kimondja az igazságot, amikor még a pápa sem meri vagy akarja. Üdítő volt olvasni a sorait, még akkor is, ha ilyen tragikus témáról volt szó.

    Köszönettel:
    Gazella

  2. Kovács János

    Kiváló, megszívlelendő eszmefuttatás!

  3. Ifj. Tompó László

    Köszönöm szépen ezt a szemfelnyitó írást!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Józan Katolikus © 2016 Frontier Theme