Józan Katolikus

1Kor 15.33 Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek!

Szent Pál megtérése – Maria Agreda látomásai alapján – II. rész

14, Ennek az új – a világban addig ismeretlen – csodának sokkal mélyebb következményei voltak rejtett módon, mint amelyek láthatók voltak. Letaglózva, a földre zuhanva, megvakulva Saul úgy elgyöngült, hogy meghalt volna, ha az isteni gondoskodás nem avatkozott volna közbe. Belső átalakulása új emberré hatalmasabb volt, mint amikor a semmiből létrehozták. Korábbi és új lénye között nagyobb volt a különbség, mint a fény és sötétség, a legmagasabb ég és a legmélyebb szakadék között; mert az ördög képmásából egy szeretettől izzó szerafim képmásává vált.

Ezt az isteni bölcsesség és mindenhatóság rendelte így. Ez ugyanis úgy akart diadalmaskodni Luciferen és démonjain, hogy azokat a Jézus szenvedés és halála által megerősített emberi természet győzze le, és hogy a kegyelem és megváltás hatása egy emberben nyilvánuljon meg Luciferrel szemben. És így is történt. Ahogyan Lucifer saját gőgje miatt egy pillanat alatt angyalból démonná változott, úgy változtatta át Krisztus ereje Sault démonból a kegyelem angyalává. Ahogyan az angyali természet legmagasabb szépsége külső rútsággá változott, úgy változott az emberi természet külső rútsága tökéletes szépséggé. Lucifer Isten ellenségeként a legmagasabb egekből a legmélyebb szakadékba taszíttatott le, és egy ember ugyanannak az Istennek barátjaként fölvétetett a legmagasabb egekbe.

15, De mert ez a diadal nem lett volna elég dicsőséges, ha a győztes nem adott volna többet egy embernek, mint amennyit Lucifer elveszített, a Mindenható a Sátán fölött aratott – Saulban kinyilvánított – győzelemhez még más kegyelmeket is hozzárendelt. Bár Lucifer a kegyelem legmagasabb fokáról zuhant le, nem mondható, hogy Isten boldogító látásától lett megfosztva, ennek ugyanis nem volt még részese. Távol állt attól, hogy erre jótettekkel méltóképp előkészüljön, sőt ennek ellenkezőjét tette. Saul viszont a kegyelmek fogadásának és megigazulásának pillanatában a dicsőségnek is részese lett, és tisztán látta, ha csak pillanatokig is az Istenséget. Ó te legyőzhetetlen isteni hatalom, ó végtelen kegyelmek, melyeket Jézus Krisztus szenvedése és halála szerzett! Valóban igazságos és az értelemnek megfelelő volt, hogy miután a bűn gonoszsága egy angyalt egy pillanat alatt ördöggé változtatott, Megváltónk kegyelme még hatalmasabbnak mutatkozott, mint a bűn, amikor egy embert kiszabadított a bűn állapotából és nemcsak a kegyelem magas fokára, hanem a dicsőségbe is emelte. Ez a csoda nagyobb volt, mint az ég és Föld teremtése az összes teremtménnyel együtt, nagyobb, mint a vakok látásának visszaadása, a betegek gyógyítása, és a halottak föltámasztása. Mi bűnös emberek örüljünk a szerencsének, mely följogosít a reményre, amikor látjuk ezt a csodálatos megigazulást. Mert olyan Megváltónk, Atyánk és testvérünk van, aki megigazulást hozott Pálnak és nem kevésbé hatalmas ugyanezt velünk is megtenni.

16, Miközben Pál bűneitől összetörve, a megszentelő kegyelem és más adományok birtokában egészen megújulva a földön feküdt, minden benső erejében megerősítés nyert annak mértéke szerint, amit Isten szándékozott vele tenni. Ezután fölvétetett az empirikus égbe, amelyet ő a harmadiknak nevez, anélkül, hogy tudta volna, testben-e vagy lélekben. Ekkor látta az istenséget egy világos, rendkívüli, bár csak átmeneti látásban. Isten lényegisége és az ő végtelensége mellett felismerte Krisztus emberré válásának, valamint a megváltásnak titkait, a kegyelem törvényeit, és az egyház örökkévalóságát. Fölismerte, mily nagyfokú jótett az ő meghívása, milyen sokat jelentettek Szent István és különösen Szűz Mária imái. Fölismerte, Jézus érdemei mellett milyen mértékben gyorsították meg Mária imái megtérését. Onnantól fogva teljes hálával és odaadással tekintett a mennyi királynőre, akinek méltósága is kinyilváníttatott neki és akit ő onnantól fogva megmentőjének tekintett. Fölismerte az apostoli hivatalt, amelyre meghívást kapott, és amelyben élete végéig dolgoznia és szenvednie kell majd. Betekintést nyert sok egyéb dologba, amelyről azt mondja, nem kapott engedélyt fölfedésükre. (“[Ez az ember] titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.”; 2 Kor 12,4) Minden meghívásra igent mondott, és áldozatul ajánlotta föl magát az isteni akartat teljesülésére, mely áldozat be is teljesült. A Szentháromság jóságosan el is fogadta az áldozatot és az egész menny előtt a hithirdetőnek és a pogányok tanítójának nevezte ki, a kiválasztás edényének rendelte, melynek hivatása Isten szent nevének terjesztése volt az egész világban.

17, A mennyei szentek ujjongtak ezen a napon és dicsérő és hálaénekeket zengtek az isteni mindenhatóság tiszteletére, amely ilyen nagy és új csodát tett. Mert ha minden bűnös megtérése örömet okoz az égieknek, mennyivel többet egy olyan megtérés, amely ilyen mértékben kinyilvánította Isten nagyságát és irgalmát, az emberiség áldásává és az egyház dicsőségévé vált. Az elragadtatásból visszatérve Saulból Pál lett. Ahogy fölemelkedett a földről, vaknak tűnt, nem látta a napfényt. Damaszkuszba vezették, barátai egyikének házába, ahol imába mélyedt három napon át, anélkül hogy ételt és italt vett volna magához. Földre borulva siratta bűneit, noha azoktól már megtisztult, és korábbi élete fölötti fájdalmában így kiáltott föl: “Ó, milyen sötétségben és vakságban éltem! Hogyan rohantam örök kárhozatom felé! Ó, végtelen szeretet, mérhetetlen türelem és nagylelkűség, az örök jóság leggyengédebb szelídsége! Mily kötelességed volt felém, egy földi féreg irányába, hogy ilyen módon nyilvánítsd ki szeretetedet olyan valaki iránt, aki káromolt és ellenséged volt? Mi más mozgatott volna erre téged, ha nem saját jóságod, valamint mátkád és anyád könyörgései? Amíg én szellemi vakságomban a sötétségtől körülvéve téged üldöztelek, te szembe jöttél velem, jóságos Uram. Miközben én arra készültem, hogy ártatlan vért ontsak, amely mindig bosszúért kiáltott volna, te, irgalmasság Istene és a lelkek megváltója, véreddel mostál engem tisztára és tettél részesévé kimondhatatlan isteni természetednek. Hogyan tudom én ez életemmel méltóképpen viszonozni? Hirdessék ég és Föld dicsőségedet, én a te nevedet fogom hirdetni és védelmezni ellenségeid közepette.” Ilyen és hasonló szavakat ismételt Szent Pál imáiban a bánat okozta kimondhatatlan fájdalomtól, izzó szeretettől, mély alázattól és élő hálától áthatva.

18, Földreesése és megtérése után három nappal az Úr egy látomásban jelent meg egyik tanítványának, Ananiásnak, aki éppen Damaszkuszban tartózkodott (ApCsel 9,10-től). Mint szolgáját és barátját néven szólította Ananiást, és megparancsolta neki, menjen egy bizonyos Júdás házába. Megmutatta neki, merre találja, és meghagyta neki, hogy keressen ott egy bizonyos, tarzuszi Sault. Arról fogja megismerni, hogy imába mélyedve találja. Evvel egy időben Saulnak is látomása volt, melyben látta Ananiást feléje jönni, kezét rátenni, amelytől visszanyeri látását. Ananiásnak ekkor még nem volt tudomása Saul megtéréséről és így válaszolt az Úrnak: “Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben. Ide pedig megbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet. És te megparancsolod egyszerű bárányodnak, hogy keresse föl a farkast, amely ezt szét akarja tépni?” De az Úr így válaszolt: “Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között.” A tanítvány ekkor egy pillanat alatt fölismert mindent, ami történt.

19, Ananiás az Úr szavában bízva haladéktalanul elindult a ház felé, ahol Saul tartózkodott. Imába mélyedve találta és így szólt hozzá: “Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel.” Saul fogadta Ananiás kezéből a szent kenyeret és teljesen meggyógyult. Miután illő módon hálát adott a sok jótett eredőjének, táplálékot vett magához, amelytől három napig tartózkodott. Több napon keresztül Damaszkuszban maradt és az Úr tanítványaihoz csatlakozott. Térden állva kérte bocsánatukat, és hogy fogadják el méltatlan szolgájuknak és legkisebb testvérüknek. Jóváhagyásukkal és tanácsukra nyilvánosan föllépett és elkezdte hirdetni Krisztust, mint Messiást és a világ Megváltóját, mégpedig olyan erővel, bölcsességgel és buzgósággal, hogy megszégyenítette a damaszkuszi zsidókat, akiknek ott több zsinagógájuk volt. Mindenki csodálkozott ezen a változáson és így kérdezgették: “Nem ez az ember, aki Jeruzsálemben tűzzel és karddal üldözte azokat, akik ennek a nevét hívták segítségül? És nem azért jött ide is, hogy foglyul ejtse azokat, akik az ő követői? Honnan jön ez a változás, amit látunk rajta?”

Hans Speckaert: Saul megtérése a damszkuszi úton

Hans Speckaert: Saul megtérése a damszkuszi úton

20, Pál napról napra erősödött. Egyre nagyobb erővel prédikált és győzte le vitában a zsidókat és pogányokat, úgy hogy azok tanácskozást tartottak, hogyan vehetnék el életét. Pál megtérése egy évvel és egy hónappal történt István vértanúhalála után, január 25-én, azon a napon amelyen az egyház ezt ünnepli, 36 évvel Krisztus születése után. Mert István 34 évvel és egy nappal azután halt vértanúhalált, miután az Úr megszületett. Ebben az időben kerekedett fel Jakab is, hogy hirdesse az evangéliumot.

21, De térjünk vissza Miasszonyunkhoz, az angyalok királynőjéhez, aki a neki juttatott adományok segítségével mindezt látta, mi történik Saullal. Látta előző, szerfölött szerencsétlen állapotát, dühét Krisztus neve ellen, földre zuhanását a lóról, annak okát, átalakulását és megtérését, és tudta azt is, mi történt Damaszkuszban. Egyébként jogos volt, hogy a Szent Szűz tudomást szerzett ezekről a dolgokról, nemcsak azért, mert az Úr anyja, az egyház anyja és ennek a csodának az eszköze volt, hanem azért is, mert egyedül ő volt képes a csodát megfelelő módon dicsőíteni, és érte hálát adni, még inkább, mint maga Pál, még inkább, mint az egész egyház. Nem volt tehát illő, hogy a Mindenhatónak egy ilyen nagy jótette, csodálatos műve az emberek részéről megfelelő elismerés és hála nélkül maradjon. Ezt a hálaadást a Szent Szűz a legméltóbb módon teljesítette. Ő volt az első, aki ezt az ünnepet az egész emberiség nevében és helyette megünnepelte. Ehhez meghívta őrangyalait és még egy sereg más angyalt, melyek erre lejöttek hozzá az égből. Az angyalok karaival hálaéneket mutatott be az Úrnak, melyben dicsérte Isten hatalmát, bölcsességét, és adakozó nagylelkűségét, amely megnyilvánult Pálon. Egy másik himnuszt fia érdemeinek tiszteletére énekelt, melyek erejéből ez a csodálatos megtérés megtörtént. A Szent Szűznek ez a hálaadása és hűsége elnyerte az Úr jóindulatát, és emberi nyelven szólva teljes elégtételt nyújtott Istennek e nagy csodájáért.

22, Nem szeretnénk hallgatólagosan elsiklani afölött, amit az új apostol érzett Máriával szemben. Először arra gondolt: milyen helyem lesz szívében, milyen ítéletet fog rólam alkotni, hiszen üldöztem szent fiát és tanítványait, és szándékomban állt, az egyházat megsemmisíteni. Ezek a gondolatok nem Mária adományai ismeretének hiányából fakadtak, hanem alázatból és tiszteletből, amellyel lélekben Máriára föltekintett. Akkor még nem tudta, hogy Máriának már mindenről tudomása van, ami vele történt. Bár fölismerte Máriában megtérésének kieszközlőjét, és azt hogy ő csupa jóság, előző életének bűnei, félelemmel töltötték el. Méltatlannak tartotta magát az anya jóindulatára, akinek fiát ő olyan rettenetesen üldözte. Úgy tűnt neki, ilyen nagy bűnöket csak egy végtelen irgalmasság bocsáthat meg, és nem egy teremtmény, mint amilyen Mária volt. Másrészt bátorságot öntött belé, amikor hallotta, hogy Mária azoknak is megbocsátott, akik keresztre szögezték fiát, és ő ebben mindig Jézus példáját fogja követni. Mivel a tanítványok ezen fölül arról is biztosították, hogy Mária a bűnösökkel és minden szükséget szenvedővel szemben szelíd és jóságos, fölébredt benne a vágy, hogy lássa. Elhatározta, hogy meglátogatja, a lábai elé veti magát, és megcsókolja lába nyomát. Ezután újra eltöltötte a szégyen, hogy az elé lépjen, aki Jézus valóságos anyja volt, és akit ő annyira megsértett. Aztán arra gondolt, kérni fogja, hogy büntesse meg, hogy legalább így adjon bizonyos fokú elégtételt, de erre az jutott az eszébe, hogy a Szent Szűz jóságához nem illik az ilyen bosszú, hiszen még mielőtt megtért volna, már irgalmat kért számára.

23, Pál az efféle töprengések során Isten megengedésével érzékeny, de egyúttal édes fájdalmat érzett. Végül azt mondta magának: “Szedd össze a bátorságodat, nyomorult bűnös. Az, aki érted közbenjárt, kegyesen fog fogadni és meg fog bocsátani. Hiszen annak az anyja, aki a te üdvösségedért meghalt. Biztos, hogy az ilyen fiú anyjaként fog téged fogadni. Hiszen mindkettő irgalom és jóság, és nem fognak egy megtört és alázatos szívet visszautasítani.” Az Istenanya előtt nem voltak rejtve Pál töprengései. Fölismerte azt is, hogy az új apostol nem tud egyhamar hozzá jönni. Mivel anyai részvéttől indítva nem akarta Pált vigasz nélkül hagyni, ezekkel a szavakkal fordult egyik angyalához: “Mennyei szellem, Fiam és Uram szolgája, megérintett a fájdalom, amely Pál alázatos szívét gyötri. Kérlek azért, küldöncöm, indulj Damaszkuszba, önts belé bátorságot és vigaszt félelmeire. Kívánj neki szerencsét sorsának alakuláshoz. Tudasd vele, mekkora hálával tartozik örökre Fiam és Uram jóságáért, hogy barátságába fogadta és kegyelmeivel elhalmozta és apostolává fogadta. Soha nagyobb irgalmat nem gyakorolt senkivel, mint vele. Ami engem illet, mellette állok, mint anya, és szolgálóként fogok neki szolgálni; mert evvel tartozom minden apostolnak és papnak, akik fiam, Jézus szent nevét és tanítását hirdetik. Mondj áldást nevemben, és közöld vele, annak nevében küldöm, aki méltóztatott méhemben testet ölteni és tőlem anyatejet fogadni.”

24, A szent angyal azonnal végrehajtotta királynőjének megbízatását és parancsát, és Pálhoz tért, aki még mindig imába volt mélyedve. Mindez Pál megkeresztelése után egy nappal, megtérése után négy nappal történt. Az angyal látható alakban, fénytől és szépségtől sugározva jelent meg neki, és átadta Mária üzenetét. Szent Pál mély alázattal és tisztelettel, de egyúttal a lélek szent ujjongásával fogadta azt. Az angyalnak válaszolva a következőket mondta: “Mindenható és örök Isten hatalmas szolgája, aki tudod, mennyire le vagyok kötelezve uradnak, és mily nagyfokú irgalmasságot gyakorolt velem, amikor kinyilatkoztatta gazdagságát. Én, mint a legkisebb az emberek között, kérlek, kedves égi szellem, adj hálát Urunknak és magasztald őt örökké, azért, amit velem tett, hogy érdemtelenségem ellenére isteni fényével ajándékozott meg, és gyermeki jegyével jelölt meg. Jósága akkor is követet, amikor a legtávolabb voltam tőle. Amikor menekültem előle, szembejött velem. Amikor vakon a halálba zuhantam, életet ajándékozott nekem. Amikor ellenségként üldöztem, kegyelmébe és barátságába fogadott és legnagyobb gonoszságaimat a legnagyobb jótettekkel viszonozta. Senki sem bizonyult nálam méltóbbnak a gyűlöletre és megvetésre, és senkinek nem nyújtott olyan bőségesen megbocsátást és kegyelmet. Kiragadott az oroszlán torkából, hogy nyájának bárányává tegyen. Te uram, tanúja vagy mindennek. Kérlek ezért, segíts, hogy örökké hálás legyek miattuk. Az irgalom anyjának és úrnőmnek mondd meg, hogy szolgája a lábai előtt fekszik, hogy megcsókolja a földet, ahol állt, és megtört szívvel kéri, bocsásson meg neki, aki olyan vakmerő volt, hogy ki akarta irtani Fia, a valóságos Isten nevét és tiszteletét a világból. Felejtse el gonoszságaimat és legyen e bűnösnek és istenkáromlónak mint anya, aki örökké szűznek maradva Urunkat foganta, szülte és táplálta, aki őt teremtette és kiválasztotta az összes teremtmények közül. Gonosztetteimért a legszigorúbb büntetést érdemlem, és kész vagyok az elszenvedni. De érzem irgalmas szemei szelídségét, ne fosszon meg hát kegyelmétől és védelmétől. Fogadjon be az egyház gyermekei közé, akiket oly gyengéden szeret. Szívesen föláldozom kívánságaimat annak védelméért és kiterjesztéséért, sőt, véremet is ontom érte. Akit megmentőmként és a kegyelem anyjaként ismertem meg, annak mindenben fogom akaratát követni és őt hirdetni.”

25, A szent angyal visszatért a válasszal Máriához, noha ő bölcsességével már tudomást szerzett róla. A beszámolót kitörő örömmel fogadta, hálát adott és magasztalta a Mindenhatót jobbjának műveiért az új apostolban és az áldásokért, melyek az egyháznak és gyermekeinek ebből fakadni fognak. A kínokról és a megszégyenítésről, melyet Szent Pál megtérése a gonosz szellemeknek okozott, a következő fejezetben fogok legjobb tudásom szerint beszámolni.

Szeged, 2016. október

Bálint József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Józan Katolikus © 2016 Frontier Theme