Correctio filialis – Helyreigazítás

Katolikus papok és teológusok a világ minden részéről 2017. augusztus 11-én egy 25 oldalas levelet intéztek a pápához. Mivel erre a levélre nem érkezett válasz a Vatikánból, szeptember 24-én, Fogolykiváltó Boldogasszony, valamint Walsinghami Boldogasszony ünnepén közzétették az írást.

Az írást, amelyhez bárki csatlakozhat, húsz országból 62 pap és katolikus tudós írta alá (többek közt Bernard Fellay püspök, a Szent X. Piusz Papi társaság generálisa), akik számos további személyt is képviselnek, ők azonban az aláíráshoz szükséges szólásszabadság híján vannak.

Az írásnak latin címe van: Correctio filialis de haeresibus propagatis (Egyházfiúi helyreigazítás eretnekségek terjesztése miatt). [Latinos műveltség híján nem biztos, hogy helyesen fordítottam. Amennyiben valaki helytelennek tartja a fordítást, kérem, jelezze.] Az aláírók ebben kinyilvánítják, hogy a pápa Amoris laetitia című apostoli körlevelével, valamint evvel összefüggésben kiadott nyilatkozataival, cselekedeteivel hét esetben tett eretnek állásfoglalást a házasság, az erkölcsi élet, a szentsége vétele kérdéseiben, és okozta ezeknek az eretnek pozícióknak az elterjedését a Katolikus Egyházban.

A függelékben ezt a hét pontot szó szerint idézzük.

A levél latinul, az egyház hivatalos nyelvén lett megfogalmazva.

A helyreigazítás három fő részből áll. Az első részben az aláírók rámutatnak, arra, hogy gyakorló katolikusok lévén joguk, sőt kötelességük, hogy egy ilyen helyreigazítást intézzenek a pápához. Az egyház törvénye megköveteli, hogy a kompetens személyek ne hallgassanak, ha az egyház pásztorai megzavarják a nyájat. Ez nincs ellentmondásban a pápai tévedhetetlenség dogmájával, mert az egyház tanítása szerint a pápai tévedhetetlenségnek pontosan meghatározott kritériumai vannak.

Ferenc pápa ezeket a kritériumokat nem tartotta be, és kijelentéseit nem is a tévedhetetlenség igényével tette. Nem jelentette ki, hogy ezek az (eretnek) álláspontok az Egyház végleges tanításának tekintendők, avagy a katolikus hit részét képezik. Az egyház tanítása szerint a pápa nem állíthatja, hogy Isten egy új hitigazságot nyilatkoztatott ki neki, amelyet a hívőknek kötelező hinniük.

Az írás második része az igazán lényeges, mert ez tartalmazza a tulajdonképpeni helyreigazítást. Ez tartalmazza azon idézéseket az Amoris laetitia dokumentumból, amelyek eretnek pozíciókra utalnak, vagy azokat bátorítják. A továbbiakban felsorolják Ferenc pápának azon kijelentéseit, cselekedeteit, mulasztásait, melyek bizonyítják, hogy a pápa a katolikusoktól az idézett helyeknek olyan értelmezését várja el, amely gyakorlatilag eretneknek minősül.

A pápa közvetve vagy direkt módon hagyta, hogy a hívők azt higgyék, hogy az Isten törvénye iránti engedelmesség néha lehetetlen vagy nem kívánatos, és hogy az Egyháznak néha el kellene fogadnia a házasságtörést, mert az összeegyeztethető Krisztus követésével.

A harmadik rész, melynek címe „Nyilatkozat”, ennek a példátlan válságnak két okát nevezi meg. Az egyik a modernizmus. A modernizmus azt állítja a teológia nyelvén, hogy Isten nem adott Egyházának pontosan definiált igazságokat, melyeket az egyháznak változatlanul őriznie és az idők végéig ugyanabban az értelemben tanítania kell. A modernisták azon a véleményen vannak, hogy Isten az emberi nemnek csak tapasztalatokat nyilvánít ki, melyeken az emberek elgondolkozhatnak, és ezért különböző dolgokat állapíthatnak meg Istenről, az életről és a vallásról, illetve, hogy ezek a megállapítások csak ideiglenesek, de nem rögzített dogmák. A modernizmust Szent X. Piusz pápa a 20. század elején elítélte, de az a század közepén újra életre kelt. A modernizmus okozta nagy és tartós zavarodottság készteti az aláírókat, hogy emlékeztessenek a „hit”, „eretnekség”, „kinyilatkoztatás” és „tanítói hivatal” fogalmakra.

A válság másik oka Luther Márton eszméinek nyilvánvaló hatása Ferenc pápára. Az írás rámutat, hogy Luthernek, a protestantizmus alapítójának gondolatai a házasságról, válásról, megbocsátásról és isteni törvényről megegyeznek avval, amit a pápa terjeszt szavaival, cselekedetivel és mulasztásaival. Ezt mutatja az a példátlan dicséret, amelyet Ferenc pápa a német eretnek irányába tett.

Az aláírók nem ítélkeznek arról, mennyiben bűnös Ferenc pápa a hét felsorolt eretnekség terjesztésében. De ragaszkodnak ahhoz, hogy Ferenc ezeket az eretnekségeket elítélje. Az aláírók kinyilvánítják lojalitásukat a Szent Katolikus Egyház iránt, biztosítják a pápát imáikról, és kérik apostoli áldását.

További információk német nyelven:

www.katholisch-bleiben.de

A levélhez az alábbi linken lehet csatlakozni:

https://katholisch-bleiben.de/unterschreiben/

Az aláírók listáját egyelőre nem teszik közzé. Amennyiben erre sor kerülne, minden esetben kikérik ehhez az aláíró hozzájárulását. A honlap szerkesztői kérik továbbá azokat, akik a felhívás tartalmával egyetértenek, tájékoztassák a helyreigazítás tartalmáról saját papjaikat, püspökeiket.

A levél angol, francia, spanyol, portugál és olasz nyelven, illetve itt is lehet a levélhez csatlakozni:

w.correctiofilialis.org

E sorok írója nem csatlakozott az aláíráshoz, ehelyett az alábbi levelet küldte el a fenti honlapok egyikének:

„Tisztelt Uraim!

A helyreigazítás helyes és időszerű volt.

Csak azt kérdezem, hogy miért nem történt helyreigazítás

– A bűn fogalmának nemkatolikus értelmezése miatt Ferenc pápa részéről;

FERENC: „Ön, [Scalfari] azt kérdezi, milyen álláspontot képvisel az egyház azokkal szemben, akik nem hisznek Jézusban, és hogy a keresztények Istene megbocsát-e azoknak, akik nem hisznek Jézusban, és nem is törekednek a hitre.

A nemhívőknél az a fontos, hogy hallgassanak a saját lelkiismeretre. A nemhívőnél is az a bűn, ha a saját lelkiismerete ellen cselekszik. Rá hallgatni és annak engedelmeskedni azt jelenti, hogy a jó és a rossz között választunk. És ettől a döntéstől függ cselekedetünk jósága vagy rosszasága.”

FORRÁS: https://www.domradio.de/themen/papst-franziskus/2013-09-11/papst-franziskus-schreibt-brief-nichtglaubende

Pedig milyen egyértelműen fogalmaz a biblia:
„Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben. Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon.
Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te ellenben megmented életedet.
Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot művel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bűne miatt – az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki -, de a vérét tőled kérem számon.
Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetted, s te is megmented életedet.” (Ezekiel 3,18-22)

– A hittérítés megtagadása miatt;

A zenit.org vatikáni honlapon egy ideig szerepelt a forrás a pápa kijelentésével, gondos kezek idővel eltávolították. Itt megtalálható még az angol fordítás.

FERENC: „Proselytism is a solemn foolishness, it makes no sense.” (A hittérítés ostobaság)

http://chiesa.espresso.repubblica.it/articolo/1350617bdc4.html?eng=y&refresh_ce

Erről a pontról részletesebben az alábbi oldalon írtunk: https://jozan-katolikus.hu/2015/06/30/bergoglio-versus-katolikus-egyhaz/ (2. pont)

– Az állítás miatt, hogy az Ószövetség még ma is fennáll, a zsidók közötti misszió megtagadása miatt, Jézus Krisztus és az egyház egyedüli üdvözítőkénti megtagadása miatt;

FERENC: „Bár az egyház a Krisztusba vetett hitet ismeri el üdvösségre vezető útnak, megerősítette az Ószövetség visszavonhatatlanságát, és Isten hűséges szeretetét Izrael iránt.” A zsidók közti missziótól való elhatárolódást a zsinagógában tapssal fogadták.

FORRÁS: http://blog.zdf.de/papstgefluester/2016/01/18/papst-bund-gottes-mit-israel-ist-unwiderruflich/

Az ennek ellenmondó bibliai idézeteket lásd https://jozan-katolikus.hu/2015/06/30/bergoglio-versus-katolikus-egyhaz/ (19. pont)
Itt csak egy szentpáli gondolatot szeretnék kiemelni:
„A (levita) papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a (mózesi) törvény is.
A tanúság ugyanis így szólt róla (Jézusról): „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Ám ezzel a korábbi törvény megszűnt mint hatástalan és alkalmatlan, a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez.” (Zsid 7,12; 18-19)

– A pokol tagadása miatt

Lásd részletesebben: https://jozan-katolikus.hu/2015/06/30/bergoglio-versus-katolikus-egyhaz/ (20. pont)

Ezek csak a legkirívóbb példák, melyek bizonyítják, hogy Bergoglio nem pápa, hanem eretnek. Túl ezen igen sok kétértelmű nyilatkozatot tett, melyeknél tudatosan eltűrt egy nemkatolikus interpretációt. Ilyen kétértelmű kijelentéseket tett többek között
az evolúció
a homoszexualitás
a születésszabályozás
a migráció kérdéseiben.”

Amennyiben a levélre választ kapunk, azt itt közölni fogjuk.

Függelék:

Az Amoris laetitia című pápai dokumentumból származó eretnek állítások: (Fordítás során inkább a közérthetőségre, mint a teológiai pontosságra törekedtünk. Ezért a fordításban esetleg előfordulhatnak apróbb pontatlanságok.)

  1. Egy megigazult személynek nincs ereje Isten kegyelmével az isteni törvények objektív parancsainak megtartására, minta csak lehetetlen volna ezeket a parancsokat betartani. Isten kegyelme nem tudja kieszközölni az illető személy számára a megtérést a súlyos bűnből vagy nem elegendő ahhoz.
  2. A keresztények, akik polgárilag elváltak attól, akivel érvényes egyházi házasságot kötöttek, és a házastárs életében új házasságra lépnek, és ebben az állapotban meg is akarnak maradni, nincsenek föltétlenül a halálos bűn állapotában, fogadhatják a megszentelő kegyelmet, és növekedhetnek a szeretetben.
  3. Egy keresztény az isteni törvények teljes ismeretében lehet, azokat egy súlyos dologban megsértheti, és mégsincs föltétlenül a halálos bűn állapotában.
  4. Amennyiben valaki az isteni törvényeknek engedelmeskedik, vétkezhet ugyanebben az engedelmességben Istennel szemben.
  5. A lelkiismeret valósan és helyesen ítélhet, hogy szexuális cselekedetek olyan személyek között, akik polgári házasságra léptek egymással, noha egyikük vagy mindkettőjük egy másik személlyel van érvényes szentségi házasságban, néha erkölcsileg helyesek, szükségesek vagy Istentől akartak.
  6. Az isteni kinyilatkoztatásban és a természetjogban gyökeredző erkölcsi alapelvek és igazságok nem tartalmaznak olyan tilalmakat, amelyek abszolút megtiltanak bizonyos, lényegükből eredően súlyosan tiltott cselekedeteket.
  7. Urunk Jézus Krisztus azt akarja, hogy az egyház föladja örökké tartó fegyelmét, amely nem engedi meg az eucharisztia kiszolgáltatását az újraházasodott elváltaknak, és nem ad feloldozást azoknak az újraházasodott elváltaknak, akik nem mutatnak megbánást állapotuk miatt, és nincs bennük erős elhatározás, hogy változtassanak állapotukon.

Szeged, 2017. október

Bálint József

14 hozzászólás

Add a Comment
  1. Ferenc/Bergoglio annyi mindent tagad és nem vall a katolikus vallásba/ból, hogy nyugodtan kijelenthető, hogy nem katolikus. Eddig sem, és ezután sem fogok hozzá folyamodni sem kérdéssel, sem kéréssel, mint a katolikus Egyház legfőbb főpásztorához, mert nem tartom őt még az Egyház tagjának sem. Hogy a természetfeletti, ti.: isten megszentelő kegyelme, különböző karizmák, adományok, erények formájában nincs más főpásztorokkal és pásztorokkal a zsinati egyházban, az is egyre inkább látszik, mind a szinkretizálódás, mind a profanizálódás formájában.

    Néhány férfiú még talán hisz a természetfeletti lehetőségében*, de ez már korántsem a hatalmas és kegyelmekkel átitatott üdvszervezet, nem az igazi Egyház, sőt, akkor lesz majd csak számukra is igazi meglepetés, ha a jóslatok pontosan úgy teljesednek be, ahogy azok meg vannak írva**.

    *
    „Azt is megkérdezték, hogy mit gondolok arról, mi fog történni, ha semmilyen válasz nem érkezik a korrekcióra vagy a dubiára. Sajnálattal azt kell válaszolnom, hogy nem hiszem, hogy abban az esetben bármi lenne, amit ember még tehet: a válság megoldása úgy teljességgel a mi Urunk Jézus Krisztuson múlik majd.”

    http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/09/28/rene_gracida_puspok_miert_irtam_ala_a_filialis_korrekciot

    **
    ” Ide illik egy Assisi Szent Ferenctől származó prófécia, ami különös fényt kap azáltal, hogy a pápa az ő nevét vette fel. Halála előtt Szent Ferenc a végidőkről jövendölt rendtársainak, s azt mondta: „Azokban a napokban Jézus Krisztus nem egy igazi pásztort küld nekik, hanem egy pusztítót”.
    Mindez a következő (egyébként szedevakantista) oldalon olvasható:
    http://www.novusordowatch.org/francis.htm

    Ugyancsak érdekes egy másik, régi olasz prófécia, mely szerint „Amikor ugyanazon éjszakán hal meg a fehér és a fekete pápa, akkor virrad fel a keresztény nemzetek nagy fehér napja.” Most, hogy van egy fehér ruhás nyugdíjas pápánk, valamint egy új jezsuita pápánk, ez a jövendölés mintha értelmet nyerne. A jezsuiták rendfőnökét szokták fekete pápának nevezni. Bergoglio bíboros ugyan csak az argentin jezsuiták vezetője volt korábban, de most pápaként minden jezsuita számára ő lett a legfőbb vezető, még ha nem is rendfőnökként. Az is lehet, hogy a „fekete” szín arra utal, hogy hamarosan meg fog válni az őt a bíboros testvéreitől megkülönböztető fehér reverendától is a nagy alázatossága nevében? Mindenesetre figyelemreméltó, hogy előírta a bíborosok számára, hogy az első audienciáján ne vörös, hanem egyszerű fekete ruhában jelenjenek meg.
    Ezen az oldalon lehet ezt a „fehér pápa – fekete pápa” jövendölést és másokat is elolvasni:
    http://www.traditioninaction.org/Questions/B598_3-Proph.html

    Ugyanitt olvasható prófécia arról, hogy a nagy csapás után Szent Péter és Szent Pál leszáll a mennyből, hogy kijelöljék az új pápát. Őszintén szólva, a bíborosi és a püspöki kar összetétele alapján nem is látok más utat arra, hogy újra igazi jó pásztora legyen az Egyháznak, mert maguk közül csak hozzájuk hasonló fog kikerülni, akik számára a II. Vatikáni Zsinat a mindent felülíró szuperdogma.”

    http://www.katolikus-honlap.hu/1301/level1.htm

  2. Szedevakantistaként mélységesen szánjuk NOM.-os keresztény testvéreinket, hogy még ki sem másztak pápájuk-az Antikrisztus hamis prófétája (és annak bíborosi és püspöki testületeinek) családdal kapcsolatos utólagos kiigazításból, már előre ki kell igazítaniuk a még meg sem történt ifjúsággal kapcsolatos tanításai(k)ért:

    http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/10/06/a_fiatalok_szinodusa_uj_fenyegetest_jelent_a_hit_es_a_csalad_szamara

    Így csupán nevetség tárgyává teszik magukat azáltal, hogy pápájukat eretnekségek sugalmazójaként, tanítójaként nevezik, ezáltal persze eretneknek, ami törvényesség és érvényesség esetén lehetetlen lenne.

    Mennyivel könnyebb lenne belátni és elfogadni az igazat?

    Mennyivel könnyebb lenne nem fölháborodni(hanem nagyon is logikus következménynek tartani) azon, hogy hindu rituáléval gyalázzák meg a katolikus templom szertartását annak tükrében, hogy ez csak János Pál/Wojtila assisijének hazai leképeződése?

    De csinálják csak, járassák le a Katolikus Egyház dogmáit, fegyelmi és függelmi rendjét, szentségeit, szent hagyományát, mindent, amire isteni garancia van, hogy az valóban úgy van, és vita fölött áll, az igazi Egyházba az eretnekségek és az eretnekek úgysem juthatnak be, ezt Urunk Jézus Krisztus kifejezetten megmondta, és garantálta.

    Az Egyház itt van, és létezik:

    https://orapronob.is/

    http://tridentinerite.org/episcopal-succession/

    http://www.cmri.org/

    http://romancatholicfaith.weebly.com/blog/-filipino-catholic-priest-coming-to-the-philippines

    http://www.st-benedict-hsv.org/history.html

    1. Szóval mi „csak” azt szeretnénk, ha Édesanyánk, a Római Katolikus Egyház újra hatalmas lenne, újra népegyház lenne(hogy egymásban újra testvért, Krisztust láthassunk), újra méltósága teljében lenne.

      Általa tölti(töltené) el-be a világot minden kegyelem, malaszt, áldás. Általa sugároz a világba a fölség, a méltóság, a szeretet.

      A Neki való hódolat által generálódik a világot megtartó és éltető kegyelem, a szeretet.

      A barbárságból való kiemelkedésre lett éltre hivatott, hogy az ember újra Istenre hasonlíthasson, hogy Isten gyermekeként, keresztényként egymást is Isten gyermekének, tehát testvérünknek láthassuk, s ne a Sátán és angyalainak ösztönzése és indítása által viszonyuljunk egymáshoz ragadozó és préda, tulajdonos és használati tárgy, ellenség ellenség viszonyulásában, mert ezáltal elkárhoznánk, s csak amúgy üdvözülünk a szeretettel és áldással teljes létbe, a Mennyországba, a Paradicsomba.

      http://www.franjevcisubotica.rs/sites/default/files/galerija/duhovnosti/sveci/05_26_filip_neri_04.jpg

      „A katolikus hívő a hét szentségen keresztül kapcsolódik a természetfeletti világba, és ebben a természetfeletti világban az Egyház tartja meg őt napról napra, mert az Egyház kapta meg Istentől az ehhez szükséges segítségeket,……………………………..Nagy sajnálattal kell ma megállapítani, hogy időközben odáig jutottunk, hogy az Egyház ellenségei sokkal jobban tudják, mint a katolikusok, hogy Isten a kegyelem természetfeletti birodalmát hogyan állította fel. Ez a birodalom az örök Főpap, Jézus Krisztus áldozatára van felépítve, aminek minden időben a szentmiseáldozatban szentségi, vérontás nélküli valóságnak kell lennie. Istent nap mint nap ki kell engesztelni az emberek megszámlálhatatlan bűne miatt. Az isteni Főpapnak nap mint nap meg kell ismételnie titokzatos szentségi módon áldozatát, hogy megváltásának gyümölcseit az emberek megkaphassák. Ez annyira igaz, annyira valóság, hogy „Isten megsemmisíti a teremtést”; ha ez az Istennek egyedül kedves áldozat az oltárokon megszűnik, „mert akkor már nincs több ok arra, hogy ezt továbbra is fenntartsa”.
      Ezt a mondatot egyszer nyugodtan végig kellene gondolni és annyira komolyan venni, amennyire szerzője szánta. Csak ekkor lesz Pio atya kijelentése egészen érthető, hogy a világ inkább fenn tudna állni Nap, mint szentmiseáldozat nélkül. Dom Prosper Guéranger művében a protestantizmus példájára utal: „Ezt a tényt a protestantizmus fennállása óta tapasztaljuk, ami eltörölte a misét. Ez idő óta szenvedett el az erő a társadalmak ölében jelentős csökkenést. Egy társadalmi harc keletkezett, aminek reménytelen állapotok lettek a következményei, és melynek végső gyökerét abban kell keresni, hogy a szentmisét többé nem ugyanabban a számban és ugyanannyi helyen mutatják be, mint korábban.””

      http://www.katolikus-honlap.hu/1501/weinzierl2.htm

      Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a Világot!

  3. „Z. atya mondta nekem, hogy a mai korban igazából nem is a pápanélküliség a legborzasztóbb, hanem a prófétanélküliség. Isten az Ő választott népét, Izraelt, majd Krisztus kereszthalála és feltámadása után gyermekeit, Fia Egyházának hű tagjait soha nem hagyta vezető, tanító nélkül. Most viszont évtizedek óta nincs senki, aki megmondaná nekünk, hogy ebben a mai helyzetben mit kell tennünk. Miként fentebb szó volt róla, „Jézus isteni voltára pont az az egyik érv, hogy az Ő eljövetelét, sőt működését, életét, de elsősorban szenvedését és halálát a próféták előre megjósolták”. Az Egyház tanítása szerint az Ószövetség az Újszövetség előképe. Az a zsidó, aki ismerte és helyesen értelmezte az Ószövetség szavait, felismerte Jézusban a Messiást, és tudta, mit kell tennie. És Jézusnak azon követői, akik jól értelmezték szavait, tudták, hogy Mesterük mennybemenetele után mit kell tenniük. Ahogy a katolikus Egyház is tudta évszázadokig minden helyzetben a Szentírás és a hagyomány alapján, hogy mit vár el tőle Isten.
    Mindezek alapján jogos az a feltételezés, hogy gondoskodó mennyei Atyánk, Aki mindent a mi javunkra tesz, mostani korunkhoz is megadta a „kulcsot”, csak meg kellene azt végre találni és helyesen értelmezni. Ez kellene legyen azon klerikusok legfontosabb feladata, akik magukat ma is a hívek vezetésére megbízott pásztornak tartják, hiszen Jézus rendelése szerint Isten dicsőítése mellett második legfontosabb feladatuk a lelkek üdvre vezetése. De sajnos a mai prófétanélküliséggel együtt jár a lelkipásztor-nélküliség is.

    Fogalmam sincs, hogy mi lesz holnap, történik-e valami, kezdete-e a holnapi nap valamilyen Máriás-kor eljövetelének, miként ezt többen vélik: de úgy gondolom, gondviselő Atyánk nem hagyott bennünket érthető útmutató nélkül akkor, ha erre valóban szükségünk van, mert még nem vagyunk annál a pontnál, ahova el kellett jutnunk. Csak végre meg kéne már találnia valakinek ezt a konkrét isteni útmutatót.”

    http://www.katolikus-honlap.hu/1701/171013.htm

    Még a szedevakantisták hitetlenségére is utal, hogy nem merik megtenni, amit pedig mindig, minden esetben meg kell tenni. Pápát választani.

    Össze kell jönnie a szedevakantista püspököknek(ha nincsenek elegen, papjaikból szenteljenek még néhányat püspökké), és megválasztaniuk maguk közül Szent Péter helytartóját, aki valamilyen jelképes helyen,pl: Avignonban, vagy mondjuk egy történelmi kegyhelyen(La Salette, Fatima, Lourdes, Mariazell) fölajánlja Oroszországot Szűz Mária Szeplőtlen Szívének, a Világ Győzelmes Királynőjének.

    Nem utazgatni előadásokat tartani, hanem végre Krisztus helytartójának, Szent Péternek utódát/helytartóját kijelölni, megválasztani.

  4. A VILÁGBAN HATALOMRA JUTOTTAK A SÁTÁN SEREGEI, ÉS A HAMIS PRÓFÉTA HÍVEI-HÓDOLÓI

    https://2.bp.blogspot.com/-HyohaWq2nwY/V4SEcrTao9I/AAAAAAABFs4/s-NIvrxfm249evPFXLxdoxaxtUe4ce-kQCLcB/s1600/Islamic%2BState%2BReleases%2BPictures%2BOf%2BHorses%2BIn%2BAl-Mayadin%2BOf%2BDeir%2BEzzor%2B1.jpg

    https://4.bp.blogspot.com/-O6sQ7woIxpE/V4SEcuRBjXI/AAAAAAABFs8/Hfe72-2Vi7kwNwcRQcy7h4gjVfO84BXEQCLcB/s1600/Islamic%2BState%2BReleases%2BPictures%2BOf%2BHorses%2BIn%2BAl-Mayadin%2BOf%2BDeir%2BEzzor%2B2.jpg

    http://www.understandingwar.org/sites/default/files/Dabiq%20thumbnail_3.png

    http://i.dailymail.co.uk/i/pix/2016/08/02/15/36CE49B700000578-3719862-image-m-2_1470147934379.jpg

    https://news-images.vice.com/images/articles/meta/2015/02/02/taliban-commander-reportedly-killed-by-militants-claiming-to-be-the-islamic-state-1422897691.png?crop=0.98828125xw:1xh;0xw,0xh&resize=700:*&output-format=image/jpeg&output-quality=75

    A LOVAS NEVE: HALÁL!

    http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/10/20/progressziv_katolikusok_ellenlevele_a_filialis_korrekcioval_szemben

    AZ AMORIS LAETITIA MELLETT ÉS ELLENÉBEN ÁLLÁST FOGLALÓK KÖZÖS NEVEZŐJE ÉS JELLEMZŐJE AZ EGY AKOL EGY PÁSZTOR, DÖRZSÖLKÖDÉS-SIMPATIZÁLÁS/(LIBERÁLISOK ÉS ANARCHISTÁK) VAGY ELLENKEZÉS/(KONZERVATÍVOK ÉS TRADÍCIONALISTÁK) ELLENÉRE.

    ——————————————————

    „X. Pius volt az utolsó pápa, aki megpróbált a liberalizmussal és a modernizmussal energikusan szembeszállni. Csakhogy ekkor már ő is vesztett ügyért harcolt, utódai alatt pedig bekövetkezett a liberálisok végleges győzelme. XII. Pius pontifikátusa már az áttörés közvetlen előkészületét szolgálta, olyan embereket juttatott a legfontosabb pozíciókba, mint Montini, Bea és Bugnini, olyan liberális áramlatokat támogatott, mint a „liturgikus mozgalom” vagy a biblia-kritika, miközben az Egyház képe kívülről még jól rendezettnek, csaknem diadalmasnak látszott. Az 1950-es évek elején minden a legjobbnak tűnt: a papszemináriumok tele voltak, nem hiányoztak a fiatalok és a szerzetes-utánpótlás, élénk egyházi élet uralkodott. Pedig már régen minden korhadt és pusztulásra ítélt volt.
    A fő probléma abban rejlett, hogy a legtöbb katolikus, talán anélkül, hogy maguk észrevették volna, már meg voltak fertőzve a liberális szellemiségtől. Még maguk a „konzervatívak” is régen liberális katolikusokká váltak, ami azonban mindaddig nem tűnt fel nekik, amíg a „haladókat” vádolhatták liberalizmussal. Miután Roncalli megválasztásával a katolikus pápa végleg megbukott, és egy liberális ellenpápával lett helyettesítve, a végső, teljes győzelemnek nem állt többé semmi az útjában. A „konzervatívok” és a „progresszívek” közötti színlelt harc sokakat megtévesztett afelől, hogy a liberalizmus valójában már régen átvette a kormányrudat. Az ú. n. „II. Vatikáni Zsinaton” a „konzervatív” zsinati atyák már csak fügefalevélnek szolgáltak.

    Pie bíboros utalt egyszer arra, hogy a hit a legfontosabb, hogy a hit minden másnak az alapja. A hit alapozza meg az erkölcsöt, miközben a kultusz képezi a dogma és az erkölcs között a középső tagot. A liturgia a hitben gyökeredzik, és a hithez vezet vissza, és eközben az erkölcsöt közvetíti. Az átlagos, a liberalizmustól átjárt katolikusok ezt pontosan fordítva érzékelik. Ők elsőnek az erkölcsöt, aztán a liturgiát látják, és talán egészen a végén kicsit még a hitet és a tant. Ezért lettek azok a katolikusok, akik még valamelyest megőrizték a katolikus szellemiséget, csak akkor éberek, amikor a szentmise került veszélybe. Számukra az egész problémakör az „új mise” kérdésére redukálódott. Harcuk mindössze arra szorítkozott, hogy a „régi misét”, jobban mondva azt, amit ők annak tartottak, megőrizhessék. Megalakult a „tradicionalisták” mozgalma, ami „kényelmesen” berendezkedett és még ma is létezik. Mégha híveik be is látják, sőt olykor még beszélnek is róla, hogy valójában a hit a fontos és mindenekelőtt a hitet fenyegeti veszély, a gyakorlatban megelégednek azzal, hogy „régi miséjüket” ünnepelhetik, és engedik őket az 1950-es évek katolicizmusában élni. Másokat még a kultuszban véghezvitt változtatások sem zavarták annyira, amíg az erkölcs nem került veszélybe. Ezek csak most eszmélnék fel, amikor a 6. parancsolatot a „zsinategyházi” legmagasabb posztról kezdik ki. De ezen túl nem tekintenek. Őket nevezzük a mai „konzervatívoknak”.

    Valójában csak elenyészően kevés igazi katolikus akad, akit a dolognak a lényege érdekel, aki megérti, hogy se többről, se kevesebbről nincs szó, mint a hitről, hogy nem lehet egyszerre liberális és katolikus lenni. Emiatt őket általában szedesvakantistáknak nevezik és gúnyolják. Mindazzal a gáncsoskodással, amit már a kezdetektől fogva a liberálisok a katolikusok fejéhez vágtak, most őket vádolják, és ebben furcsa módon az ú. n. „tradicionalisták” járnak az élen. Ezzel magukat, mint liberálisokat leplezik le, főleg azért, mivel elsősorban azokat az érveket ismétlik, amelyeket elődeik, mint a janzenisták vagy a gallikánok használtak a katolikusok ellen. Ehhez még azt is hozzá kell tegyük, hogy a modernizmus a maga részéről, miként ezt X. Pius felfedte, egy dialektikus rendszer, ami saját modellje számára egy mérsékelt és ezzel sikeresen végrehajtott (r)evolúciót két ellentétes erővel mozgat, egy előrevivővel („progresszív”) és egy megőrzővel („konzervatív”).

    5. Mindezt tudni kell ahhoz, hogy a jelenleg zajló folyamatok ne zavarják össze az embert. És a hithű katolikusoknak lassan tudniuk és érteniük kellene mindezt, de sajnos ez egyáltalán nincs így. Ez egyértelműen kiderül abból, amit a Rómában most zajló „családszinódussal” kapcsolatban gondolnak, mondanak, remélnek, bírálnak vagy tesznek: Például a bár sok mindenben különböző meggyőződésű, de úgymond „tradicionalista” csoportok konferenciájának megszervezését szeptember végén az amerikai Weirton/West Virginia-ban „minden ország tradicionalistái, egyesüljetek” jelszó alatt. …
    „Konzervatív” csoportok, blogok és honlapok, amik magukat „pápahűnek” nevezik, és szünet nélkül „XVI. Benedekért” rajonganak, hirtelen rendkívül pápa-kritikussá váltak. Miközben Bergogliot szidják, nagy elánnal támogatják és dicsérik az olyan „jó”, „katolikus”, „konzervatív”, sőt „tradicionális” reménységeiket, mint Sarah, Burke és Müller „bíborosok” vagy Schneider és Hounder „püspökök” [akik mind a Woytila-Ratzinger érában kerültek pozícióba, következésképpen a katolikus tan dolgában ugyanolyan laza talajon állnak, mint nyílt posztmodernista társaik]. Az ellenség nevei Kasper és Marx. Ezzel a szerepek világosan és egyértelműen jóra és rosszra vannak kiosztva. És közben nem veszik észre, hogy már régen mindannyian liberális talajon állnak, és ott civakodnak [mint a gyerekek a homokozóban, vagy a gittegylet tagjai a gittrágásról]. És mindeközben ráadásul olyan vitába avatkoznak be, mely semmi mást nem tesz, mint a mocsokban turkál, és a 6. parancsolatot a világ legfontosabb dolgának állítja be. Persze, hogy fontos dologról van szó, és nyilvánvaló, hogy dicséretes a házasságot és a családot azon erők támadásai ellen védelmezni, akik ma kétségen kívül minden keresztény elleni végküzdelemre szánták el magukat, és ezt a harcot leginkább a nemi erkölcs területén vívják meg. De amikor alig múlik el olyan nap, melyen a magukat „katolikusnak” nevező hírportálok teljesen magától értetődőden olyan szót használnak, amit korábban egyetlen katolikus sem vett volna ajkára, akkor mégis csak valami végzetesen szomorú drámai színjátéknak vagyunk tanúi. Már nem csak liberális területre léptek, hanem hagyták, hogy a liberálisok határozzák meg saját témáikat és szóhasználatukat is. Holott tudott, hogy az ellenséget nem lehet a saját területén és a saját fegyvereivel legyőzni.

    [A http://www.antimodernist.org/am 2014. március 5-én, Vom Lehramt zum Leeramt II című cikkéből való a következő pár mondat: „Giovanni Battista Montini volt az 1960-as évek elejéig a világtörténelem legnagyobb forradalmára. Zseniálisan irányította a forradalmat a háttérből és vezette sikerre. Forradalmár-társai természetesen tudták, hogy teljes mértékben számíthatnak rá, miközben az ú. n. konzervatívok többsége soha nem fogta fel világosan, hogy valójában mi is történik. Ahelyett, hogy hangos tiltakozással elhagyták volna a római rablószinódust, ami az egyetlen menedékük lehetett volna, hagyták, hogy bevonják őket ebbe a forradalmi játszadozásba, és ezzel akaratlanul is azokká a hasznos idiótákká váltak, akik a forradalmat végülis érvényre juttatták. A kormányzás átvétele után a forradalmárok arra ítélték őket, hogy az ő konzervatív szólamukat játsszák, míg a progresszisták a haladó szerepkört vették át. (Lásd fentebb a modernizmust, mint dialektikus rendszert.) – Most ugyanez történik: A fent említett Sarah, Burke és Müller „bíborosoknak” és pártjuk tagjainak az egyetlen esélyük arra, hogy komolyan, azaz részben legalább katolikusnak lehessen venni őket, az lett volna, ha „hangosan tiltakozva el sem mennek erre a mocskos „szinódusra”, vagy az első nap felállnak és otthagyják.]

    6. A fent említett „tradi-ökumenizmus”, melyben a résztvevők félrerakva minden „stratégiai különbözőséget” a házassági és családi erkölcs legkisebb közös nevezőjén gyűltek össze, a mostani „családszinódusnak” nyilván nem egyik nemkívánatos mellékhatása. Mintha csak most kerültünk volna az első komoly válságba és „a történelem egy kritikus pillanatába”, tökéletesen elfelejtik, hogy ez a „kritikus” pillanat már régen megtörtént, és hogy most ennek a „kritikus pillanatnak” a következményeivel állunk szembe. A szakadás már régen megtörtént. Most már csak annak tanúi vagyunk, hogyan zajlik le az, ami minden eretnek és szakadár közösségnél előbb vagy utóbb bekövetkezik, nevezetesen a különböző klikkesedések, szakadások és szövetkezések, ugyanúgy, ahogy ez a protestánsoknál és az anglikánoknál végbement.
    Hogy a nemi erkölcs körüli eme dulakodásban a hitet teljesen szem elől tévesztették (illetve, hogy a „régi hitet” egyre inkább a „konzervatív” házassági és családi erkölccsel azonosították), az már senkinek nem tűnik fel. Ha a hitet már egyszer félretolták, akkor a különböző színezetű „tradicionalisták” „történelmi” ökumenéjának már semmi nem áll az útjában. És így a hitharc egész terhét teljes súlyával megint egyszer a kevés „szedesvakantista” viseli.

    7. Hiába, nem segít semmi. Ha katolikusok akarunk lenni és maradni, akkor se a „konzervatívok”, se a „tradicionalisták” táborához nem csatlakozhatunk. A városon kívül kell maradnunk, és Urunkkal ott kell harcolnunk és szenvednünk, akkor is, ha az arra járók káromolnak, gúnyolnak és sértegetnek bennünket. Reménykednünk kell abban, hogy az Üdvözítő keresztjéről fáradt szemeivel irgalmas pillantással hozzánk fordul, és közben e szavakat hallhatjuk Tőle: „Nézd, az anyád!” (Jn 19,27) Ez lenne számunkra a legszebb vigasz, hogy az Ő legszentebb Édesanyjának gyermekei, és ezzel Anyaszentegyházunk gyermekei vagyunk.”

    http://www.katolikus-honlap.hu/1502/zaby.htm

    ——————————————–

    „Az elmúlt hét sajtóbeszámolói az egykor katolikus világról újfent minden elképzelést felülmúló káoszról tudósítanak. Az első a képen látható förtelemről tudósít: Az 56 éves Derio Olivero, aki eddig az olasz Fossano „püspöki helynöke” volt, és tegnapelőtt [azaz 2017. október 16.] óta Pinerolo „megyéspüspöke”, kopott farmernadrágban és pulóverben térdel az ugyancsak kopott, inkább hajléktalannak, mint az Isten házába igyekvő embereknek kinéző „hívei” előtt. Az nem elégséges számára, hogy egy héttel korábban Nosiglia, torinói „érsek” már „püspökké” szentelte, „híveit” is felszólította, hogy kézrátételükkel ők is „szenteljék” fel.
    És mindehhez a Famiglia Christiana weboldal, ami közel áll Oliverohoz, és ahol az itt látható képeken kívül még több megtekintésre érdemes fotó található, ujjong: Végre egy tényleg Bergoglio szívének való püspök! – A népakarat és -uralom kinyilvánításának gyöngyszeme; minden hatalom alulról, a néptől származik, tanította a francia forradalom és Marx, és most Bergoglio!………………………………………. [Ezeket a borzalmakat kizárólag azért fordítottam le, hogy megmutassam, merre tart az a „vonat”, amin nem csak az új-egyházhoz szívvel-lélekkel tartozó, de a mai – magyarországi is – „tradicionalisták”, „konzervatívok” és a harcos „katolikus” blogok szerkesztői és olvasói ülnek. Mert akár tetszik nekik, akár nem, ameddig Bergogliot és csapatát Krisztus Egyháza fejének és klérusának ismerik el, addig ők is ezen a vonaton ülnek. És ezáltal ugyanabba az irányba tartanak, mint a vonat irányítói, hiszen a vonatot azok vezetik, így az arra megy, amerre ők akarják, és nem arra, amerre a zsinati szektához vonakodva bár, de mégiscsak törvényesen tartozók kívánnák és remélik. Ha ők ezt nem is hajlandók tudomásul venni, a zsinat utáni évtizedek a napnál világosabban megmutatták, hogy a teljes rombolás, majd a tökéletes káosz, az aposztázia idővel a zsinati egyház minden, még a legeldugottabb sarkába is eljut, hiszen kitalálóiknak ez a célja, és mert a zsinati egyház klérusának tagjait a vezetők választják ki, tehát csak idő kérdése, hogy mindenütt az ő emberük legyen a főnök! Akik még mindig azzal áltatják magukat, hogy „nálunk ez nincs így”, „nálunk minden rendben van”, „az én hitemet nem érintik ezek a dolgok”, azok vagy csalják magukat, vagy már nem is csak csalnak, hanem kifejezetten hazudnak maguknak. Hogy mekkora a vallási káosz az ú. n. tradíció házatáján, az az ú. n. katolikus blogokon tökéletesen megmutatkozik: megfér ott minden békésen egymás mellett: Bergoglio és társai prédikációi, NOM, Bugnini 1962-es liturgiája, a korábbi rítus, a szedeprivácionizmus, az új és a régi lefebvristák, Bergoglio gyalázása, közben Bergoglio „szentatyá”-zása, a zsinat szidalmazása, közben Ratzinger (a zsinati tanítások egyik fontos kidolgozójának, a legnyíltabb eretneknek) ünneplése stb. stb. Meggyőződésem, hogy Urunknak, Megváltónknak e tábor magatartása, hamissága, gyávasága, megalkuvása sokkal jobban fáj, mint a velejéig romlottak, a már elveszettek árulása.] ”

    http://www.katolikus-honlap.hu/1701/sum-hirek.htm

    1. Nekem pedig az fáj, hogy a világegyház megsemmisült, keresztény testvéreim és felebarátaim társaságát, búcsúkon, szent miséken, körmeneteken, passiójátékokon, litániákon, stb-in nem élvezhetem mint régen, tudatában, vagy inkább hitében annak, hogy isten népének részeként teszem, hanem hogy bűnükben részem ne legyen, nem vehetek részt, nem jelenhetek meg, nem ünnepelhetek velük közösen, mert nincs mit közösen ünnepelnünk, hitem és reményem megvallása elvesztette ünnepélyes társasági megvallásának és ünneplésének lehetőségét, magányban lehetséges csak, mint a szerzeteseknek. Az úton szembejövőkben nem Krisztus fénye ragyog fel örömömre, hanem bánatomra a világ démoni hangzavara visszhangzik bennük. Értük is helyt állok ellenükben is. Remélve, hogy megtérnek. Mert ha sokaknak volt lehetőségük, hogy az utolsó felvonásnál térjenek meg, nevezetesen Bergoglio római Péter romboló és pusztító prédáló ordasfarkas hatalomra kerülésével nyílt fel a szemük, és hullt le a hályog, nem kezdettől fogva voltak szedevakantisták, így talán még mások számára sem lehetetlen,hogy elszakadjanak és ellene mondjanak ennek az álegyháznak, elveinek, jelenlegi és megelőző álpápáinak. Mert Krisztus efelett már ítéletet mondott.

      1. Kedves Barátom,
        az egyház nem semmisült meg, és soha nem is fog megsemmisülni.
        Most ezeket az időket éljük:
        „De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek.Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Mt 24, 9-14
        Gondolj továbbá Illés prófétára:
        „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?”
        S mit felelt rá az isteni szózat? „Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baal előtt.”
        Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján.
        Róm 11,3-6
        Nyilván mindannyiunkan megvan az az érzés, milyen jó lenne, ha olyan időket élnénk, hogy egyházunk népegyház, illetve hitünk a társadalom alapja volna. De vígasztaljon bennünket az, hogy Isten kiválasztott bennünket arra, hogy mi is azon hétezrek közé tartozhatunk, akik nem hajtanak fejet Baál előtt.

  5. Leírtam ezt, és sajnos egyből utána rossz hírt(borzasztó, pesszimista következtetést) olvasok, hogy nem érdemlünk csodát, Isten elvet bennünket, stb, lásd: http://www.katolikus-honlap.hu/1701/uzenet.htm

    Ha így van, úgy méginkább meg kell térnünk, jobbakká válnunk, és őriznünk a fényt és az evangélium örömhírét, és előbb-utóbb Isten megszán minket, és felemel!

    Talán nem jól számolnak és következtetnek, hiszen nekünk az utolsó igazi pápától, a megválasztott Siri bíborostól/ Gergely pápánktól kell számolnunk büntetésünk és a sötétség idejét. Tehát még egy ideig eltarthat, de Isten biztosan megkönyörül rajtunk, csak imádkozzunk hozzá, és kövessük szentjei példáját.

    https://en.wikipedia.org/wiki/Giuseppe_Siri

    1. jozan-katolikus

      Siriből egy jó pápa lehetett volna. Mintahogy ma Williamson püspökből. Na mindegy, ne ábrándozzunk, hanem imádkozzunk, böjtöljünk, és tegyük mindennapi dolgainkat.

  6. Valóban nincs miről beszélni, nem szedevakantistaként is állíthatom, Bergoglio-nak semmi köze a katolikus hithez. Volt jópár probléma a sokat emlegetett zsinat óta megválasztott pápákkal is (kivéve I.János Pált, akinek minimum furcsa halála azóta is sok kérdést vet fel…), de az argentin „protestánssal” egy új sötét korszak jött el. Ugyan rengeteg elemzés, jóslat, bibliai és nem bibliai szól erről a korszakról, de nem túlzás kijelenteni, hogy valami elkezdődött. Ora..ora..ora !!!

  7. Ha már korrekció, szeretném megragadni a lehetőséget, hogy kifejezzem egyetértésemet, noha nem a cikk szerzőjének sajátos stílusában(hanem egy alább olvasható, összetettebb és tudományosan jobban kifejtettebb, higgadtabb és taglaltabb, szinte tanítóhivatali, atyai módon kifejtett stílusában és formájában), de magam is vallom annak igazságát:

    http://prochristo.blogspot.hu/2017/09/metafizikai-tradicio-es-keresztenyseg.html

    „Mikor eljött az idők teljessége, a katolikus Isten megmutatta arcát; s akkor minden, emberek által teremtett bálvány összedőlt. Nem lehetett másképp, ha ránézünk arra, hogy az addigi teológiák a katolikus teológia csonka részletei voltak csupán, vagy arra, hogy az addigi, népekhez tartozó istenségek nem voltak mások, mint az igaz, bibliai Isten valamely lényegi tulajdonságának istenítései.”

    http://prohungariasacra.blogspot.hu/2017/05/juan-donoso-cortes-katolikus-teologia.html

  8. Mint protestáns szeretném jelezni, hogy a pápa tanainak semmi köze Luther tanításaihoz. De szívesen fogadom azokat az idézeteket Luthertől forrásmegjelöléssel, amelyek alapján némelyek párhuzamba állítják a reformátor teológiáját és Ferenc pápa kijelentéseit.

    1. jozan-katolikus

      Kedves Kálomista,

      Először is, megadom a forrást, ami alapján írásom készült. Ez itt most figyelmetlenségem miatt elmaradt.
      https://www.katholisches.info/2017/09/correctio-filialis-de-haeresibus-propagatis-kleriker-und-laien-weisen-papst-franziskus-wegen-amoris-laetitia-zurecht/

      Innen kiindulva próbálok néhány – német nyelvű – linkkel a kérdésedre válaszolni.

      1, 2015. január
      Marx bíboros (Bergoglio egyik legfontosabb bizalmasa): a katolikusok tanulhatnak Luthertől. „Martin Luthernek nem volt szándékában az egyház kettészakítása, hanem reformtörekvéseivel csak a hiányosságokra akart rámutatni, amelyek elsötétítették az evangéliumot.
      Ma a katolikusok is elismeréssel adózhatnak Luther írásainak, és tanulhatnak gondolataiból.

      2, 2015. november:
      Bergoglio olyan módon nyilatkozott a luteránusokkal való interkommunió kérdésében, hogy azt így is és úgy is lehessen érteni.

      3, 2016. március
      A pápa házi prédikátora, Pater Raniero Cantalamessa OFMCap kapucinus atya nagypénteki prédikációjában azt mondta, a Szent Péter bazilikában: Luther ismét napfényre hozta az igazságot. Bergoglio érdeklődve hallgatta a fejtegétst.

      4, 2016 március
      Rómában – amelyet Luther Babilonnak, a nagy paráznának nevezett – teret neveztek el róla. Csak emlékezetbe idézem:
      X. Leó 1520. június 20-án felszólította Luthert, vonja vissza írásainak 41 tézisét. Erre 60 nap határidőt kapott. Luther hagyta a határidőt elmúlni, nem vonta vissza eretnek téziseit, hanem december 10-én nyilvánosan elégette a bullát egyházjogi könyvekkel együtt.

      5, 2016. május
      Margot Käßmann, botrányos viselkedéséről és nyilatkozatairól hírhedt evangélikus püspöknő az Osservatore Romano-ban: Ferenc pápa egy olyan reformátor, mint Luther.

      6, 2016. június
      Bergoglio dicsérőleg említi a (nem kötelező) közös nyilatkozatot lutheránusok és katolikusok között a megigazulásról, de említés nélkül hagyja a Dominus Iesus pápai dokumentumot a Jézus Krisztusba vetett hit és a Katolikus Egyházban való tagság (üdvösséghez való) szükségességéről (2000, készítette J. Ratzinger, kiadta II. János Pál pápa).

      7, 2016. június
      Bergoglio megismétli Kasper botrányos tézisét: „Luthernek igaza volt.”
      Idézetek innen:
      „Azt hiszem, Luther szándékai nem voltak hamisak. Talán nem voltak módszerei mindig helyesek. Tudjuk, hogy az egyházban korrupció volt, elvilágiasodás, pénzhez és hatalomhoz való ragaszkodás. Ez ellen protestált Luther.”

      8, 2016. október
      Bergoglio részt vett a svédországi Lundban egy ökumenikus istentiszteleten Luther emlékére. Kritikus szavak természetesen itt sem hangzottak el tőle.

      9, 2017 január
      A pápai Tanács Vom Konflikt zur Gemeinschaft c. dokumentumában az evangélium tanújának nevezi Luthert.

      10, 2017. október
      Egyes mai Bergoglio-párti katolikus magyarázók párhuzamba állítják Bergoglio migránsbarát állásfoglalásaival Luther tézisét:

      „Wider den Türken streiten, heißt wider Gott streiten.“
      = A törökök ellen küzdeni annyi, mint Isten ellen harcolni.
      Forrás: D. Martin Luthers Katechismus (Martin Luther katekizmusa)
      https://books.google.de/books?id=ciBfAAAAcAAJ&pg=PA104&lpg=PA104&dq=%E2%80%9EWider+den+T%C3%BCrken+streiten,+hei%C3%9Ft+wider+Gott+streiten.%E2%80%9C&source=bl&ots=plr87ruj_5&sig=FINoi6g6FgMSCu8CH_AZPuy1xyU&hl=de&sa=X&ved=0ahUKEwjozpXU4KfYAhVEZlAKHTbYBPAQ6AEIJjAA#v=onepage&q=%E2%80%9EWider%20den%20T%C3%BCrken%20streiten%2C%20hei%C3%9Ft%20wider%20Gott%20streiten.%E2%80%9C&f=false

      Pedig nem erről van szó, Luther abból indult ki, hogy az ellenségem (a katolikus Habsburgok), illetve X. Leó ellensége (a törökök) az én barátom.

      11, 2017. november:
      A Vatikán bélyegkiadással tiszteleg asz 500 éves roformáció előtt. A bélyegen Szűz Mária és Szent János apostol alakját kicserélve Luther és Melantchon látható, amint a Golgotán a kereszt előtt térdelnek. Az ehhez tartozó kommüniké mély háláról beszél a spirituális és teológia adományokért, amelyet a reformáció adott nekünk.

      12, 2017 november
      P. Giancarlo Pani SJ a pápa házi lapjában – La Civiltà Cattolica, – azt állítja, hogy Martin Luther sohasem volt eretnek, hanem egy valódi reformer.

      13, 2017 november
      A Correctio filialis szerzői párhuzamot vonnak az Amoris laetitia kijelentései és Luther tézisei között a házasság fölbonthatóságának kérdésében.
      A kigyűjtés nem teljes körű. De nyújt egy jó keresztmetszetet, hol is áll Bergoglio a Lutherhez való viszonyulásban.

      Bálint József

      1. @Kálomista
        Itt
        http://www.correctiofilialis.org/wp-content/uploads/2017/09/Correctio-german.pdf
        találtam még egy 6 oldalas eszmefuttatást Luther és Bergoglio rokon vonásairól (33. oldaltól).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük