Józan Katolikus

1Kor 15.33 Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek!

Keresztút, X. állomás. Jézust megfosztják ruháitól.

Már több alkalommal fordítottunk Maria Agreda látomásaiból. Ezúttal a Keresztút egyik állomását tesszük közzé. Az egyház tanítását a magánkinyilatkoztatásokról lásd első fordításunknál Maria Agredától.

1, Üdvözítőnk, az új és igazi Izsák, az örök Atya Fia, végre megérkezett az áldozat hegyére. Ez ugyanaz a hegy volt, amelyen egykor előképének, Izsáknak áldozata bemutatásra került. De a szigorúság, amelyet az atyai kéz Izsák esetében visszatartott, itt az ártatlan bárány esetében beteljesedett.
A Kálváriahegy egy piszkos, megvetett hely volt, amely a halálraítéltek kivégzésére szolgált. A rossz hírű hely a kivégzettek holttestei miatt rossz illatot árasztott. Üdvözítőnk sebektől vérző, az ostorozás súlyos nyomait viselő eltorzított testtel, bágyadtan érkezett a hegyre. Az isteni erő vele volt, de nem azért, hogy enyhítse fájdalmait, hanem hogy erősítse őt azok elviselésére. Mindezt azért, hogy végtelen szeretete ezáltal is beteljesedést nyerjen, és élete addig megmaradjon, ameddig engedélyt nem ad a halálnak, annak elvételére.
A fájdalmaktól gyötört anya is megérkezett a hegyre. Testével egészen fia közelében volt, lelkével a fájdalmaktól magán kívül volt, ugyanis magára vette fia szenvedéseit. Mellette volt Szt. János és a három Mária. Számukra a szent Szűz eszközölte ki ezt a kegyelmet, hogy közel lehessenek az Üdvözítőhöz és a kereszthez.

2, A bölcs anya tudta, hogy a megváltás titkai itt fognak beteljesülni. És mivel látta, hogy a poroszlók nekikészültek, hogy megfosszák Jézust ruháitól, szívét az örök Atyához fordította, és így imádkozott:
«Uram, örök Istenem! Atyja vagy az egyszülött Fiúnak, valóságos Isten a valóságos Istentől, aki belőled született az idők kezdete előtt. De emberként az én méhemből jött világra, éntőlem kapta az emberi természetet, amelyben most szenved. Testemből tápláltam, neveltem. Mint igaz anya, szeretem őt, a legjobb fiút, amely valaha is csak születhetett egy anyától. Valós anyjaként természetes jogom van istenségével egyesült legszentebb emberi természetére. És a te gondviselésed sohasem fosztja meg ezt attól, akinek ez a természetes állapota.
De most ezt az anyai jogomat áldozatul hozom, és újra kezedbe ajánlom, hogy a te fiad és az én fiam az emberi nemzetségért föláldoztasson. Fogadd el Uram ezt az áldozatot, mert nem tudnék ennél nagyobb áldozatot hozni, még ha magamat kellene is föláldoznom, és nekem kellene szenvednem. Nem csak azért, mert az én fiam valóságos Isten és veled egylényegű, fájdalmaim és kínjaim nagysága miatt is. Ha ugyanis szabad volna helyette meghalnom, és ezáltal az ő mindennél szentebb élete megmaradhatna, ez vigasztalást és vágyaim beteljesülését jelentené számomra.»
A mennyi Atya örömmel és a legmagasabb tetszéssel fogadta ezt az imát. Ábrahámnak, a pátriárkának ugyanis nem volt más megengedve, minthogy fiát egy képletes módon feláldozza. A valóságos áldozatot az örök Atya saját Fia számára tartotta fenn. Sára, az anya azonban semmi közlést nem kapott a titokzatos szertartásról. Nem csak azért, mert Ábrahám a parancsot haladéktalanul végrehajtotta, hanem mert az Úr ezt a csekély áldozatot sem akarta Sára anyai szeretetének kitenni. Bár igaz és szent asszony volt, lehetséges, hogy meg próbálta volna akadályozni az isteni parancs végrehajtását. De az Atya nem így cselekedett Szűz Máriával. Vele közölhette örök rendelkezését és akaratát, hogy Mária az Atya akaratával egyesülve együttműködjön az egyszülött Fiú áldozatában.


3, Amikor a bátor anya befejezte imáját, észrevette, hogy az istentelen poroszlók az epével és mirhával kevert bort akarják nyújtani fiának, ahogyan az Máté és Márk evangéliumából ismerjük. A fűszerezett bor nyújtása a halálraítélteknek azért volt szokásban, hogy avval megerősítve tudják a kivégzés kínjait elviselni. Ez a szokás a Példabeszédek könyvére vezethető vissza (“A kétségbeeső kapjon erős italt, és a bort az elkeseredettnek adjátok.” Péld. 31,6). A szokás adhatott enyhülést a elítélteknek, de Üdvözítőnk esetében az istentelen zsidók aljas kegyetlensége ezt újabb kínok forrásává akarta tenni, ugyanis egy epével kevert, egészen keserű italt akartak neki adni. Az isteni anya felismerte ezt az embertelenséget és anyai fájdalmában könnyek között kérte Fiát, hogy ne igyon belőle. Jézus eleget tett kérésének, és anélkül, hogy az újabb kínoktól visszatartotta volna magát, belekóstolt az italba, de azt nem itta ki.

4, Már a hatodik órában járt az idő, ami a mi déli 12 óránknak felel meg, amikor a poroszlók leszaggatták Jézus testéről ruháit és varratlan köntösét. De mivel nehézségeik voltak a köntös levételével, ezt a fején keresztül húzták le róla, de úgy, hogy egyúttal a töviskoronát is leszaggatták fejéről. Ezzel fölszaggatták fejének sebeit, melyekből néhányban ott maradtak a beletört tövisek. Ezután a töviskoronát újra a fejére tették, de olyan durván, hogy sebeit megsokszorozták. És mivel testének sebei az ostorozás után már bele voltak száradva köntösébe, a leszaggatástól ezek újra vérezni kezdtek, ahogyan azt Dávid megírta: “Akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát.” (Zsoltárok 68,27)
Üdvözítőnket négyszer fosztották meg felső ruháitól és adták rá azokat újra a passió alatt. [Maria Agreda látja látomásaiban, hogy Nagycsütörtök éjszakáján, miután Kaifás befejezi Jézus kihallgatását saját házában, a poroszlók Jézust az annak a háznak a pincéjében lévő sziklabörtönbe viszik. E sorok fordítója járt a helyszínen, Kaifás háza alatt csakugyan ott van a sziklabörtön avval az oszloppal együtt, amelyhez Jézust a poroszlók kikötözték, ahogyan azt Maria Agreda leírja.] Itt a poroszlók Lucifer sugallatára ökölcsapásokkal és arculütésekkel kínozták. Szűz Mária ezt is látta és átérezte. De imáival kieszközölte, hogy a poroszlók ne foszthassák meg Jézust ruháitól teljesen. Másodszor akkor fosztották meg felső ruháitól, amikor ráadták a bíbor köntöst. Harmadszor, amikor azt újra levették, hogy saját köntösét visszaadják rá. Negyedszer pedig a Kálváriahegyen, hogy keresztre feszítsék. És ezúttal különös kegyetlenséggel jártak el a katonák. Testét sebek borították mindenütt, az ostorozástól és a kereszt hordozástól el volt erőtlenedve, bágyadt teste ki volt téve a hegyen fújó erős, hideg szélnek.

5, Ezekhez a kínokhoz társult a fájdalom, hogy szent anyja, az őt kísérő jámbor asszonyok és a néptömeg előtt ruháitól megfosztva kellett ott állnia. Egyetlen ruházata az ágyékkendő volt. A poroszlóknak ezt sem az ostorozásnál, sem most a keresztrefeszítésnél nem sikerült levenniük, úgy hogy avval együtt fektették sírba. Üdvözítőnk egyébként elviselte volna, hogy minden készített tárgy nélkül, teljes szegénységben, teljesen lemeztelenítve haljon meg, noha minden dolgoknak teremtője és ura volt. De szent anyja volt az, aki akaratával és imáival avatkozott közbe. Ő volt az, aki könyörgött szent Fiához, tartsa magán az ágyékkendőt. Üdvözítőnk teljesítette anyja kérését, és az anya iránti gyermeki engedelmességet a legnagyobb szegénység elé helyezte.
A szent kereszt már a földön feküdt, és a poroszlók nekikészültek a keresztrefeszítésnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Józan Katolikus © 2016 Frontier Theme