Levél Székely János Püspök Úr részére

Tisztelt Püspök Atya!

Az elmúlt napokban az MTI híradásaiból értesültem róla, hogy Ön szerint “A kereszténység és a zsidóság egymás szövetségese az ordas, szélsőséges eszmék elleni küzdelemben”, továbbá, hogy “az antiszemitizmus éppen a kereszténység alapelveinek mond ellent”.

Mivel igen sokszor hallok az Önéhez hasonló kijelentéseket mostanában a katolikus egyház képviselői részéről, anélkül, hogy tudnám, mi az, hogy antiszemitizmus, és főleg, mi nem esik ezen fogalom alá, szeretnék Öntől választ kapni a témával kapcsolatban néhány konkrét kérdésre. (Már a II. Vatikáni Zsinat ideje alatt, a Nostra Aetate közzététele után kifogásolták többen, hogy a dokumentum elítéli az antiszemitizmust, anélkül, hogy definiálná, mi az antiszemitizmus.)

Ugyancsak nem tudom, mire gondolnak Önök az ordas (szélsőséges) eszmék kifejezés kapcsán. Evvel kapcsolatban is szeretnék néhány konkrét kérdést föltenni.

Következzenek tehát konkrét kérdéseim:

I. Antiszemitizmus-e Ön szerint, ha

  • elvárom a zsidó vallású személyektől, hogy határolódjanak el a Talmudban található, Jézust és Máriát gyalázó passzusoktól;
  • a zsidók közötti keresztény missziót a katolikus hit magától értetődő részének tartom;
  • a palesztinok számára ugyanazon jogokat követelem, mint a zsidók számára, azaz ugyanannyi hozzáférés az ivóvízhez, zsidó telepek építésének leállítása a palesztin területeken, polgári lakosság elleni aránytalan, megtorló akciók beszüntetése, melyeknek igen sok gyerek esik áldozatul, mozgási szabadság Gáza és Ciszjordánia között, idővel önálló államiság;
  • minden erőmmel küzdök Magyarország zsidók általi felvásárlása (l. S. Perez elhíresült kijelentése), valamint hazámnak kamatrabszolgaságba történő taszítása ellen, mely kamatrabszolgaságnak haszonélvezői a zsidó tulajdonú amerikai bankok (FED tulajdonosi köre).

II. Abszolút a sötétben tapogatózok, ha az “ordas, szélsőséges eszmékkel” kapcsolatban próbálok konkrétumokat megtudni.

Ordas eszmék csak a keresztény kultúrkörben fordulnak elő, vagy a zsidó kultúrkörben is? Ha a zsidó kultúrkörben is, az ezek elleni küzdelmet is zászlajukra tűzték a holokauszthoz kapcsolódó kerekasztal beszélgetésen? Tudna néhány példát mondani ordas eszmékre akár keresztény, akár zsidó kultúrkörből?

Ordas eszmének tekinthető-e,

ha Magyarországon

  • vannak politikai erők, melyek javítani szeretnék a közbiztonságot, hatékonyabban szeretnék megvédeni a főleg vidéken, magányosan élő idősebb honfitársainkat a lopásoktól, rablásoktól, öregezéstől, csicskáztatástól, gyilkosságtól;
  • vannak politikai erők, melyek szeretnének tenni a kilakoltatások ellen, szeretnének javítani a devizahitelesek sorsán, egyenlő jogokat és kötelességeket szeretnének az országban élő összes népcsoport, úgy magyarok, mint zsidók, cigányok számára?

ha Izraelben

  • a mai izraeli társadalomban semmiféle felzúdulás, elhatárolódás, visszavonás követelése nem követte Yisrael Rosen szavait;
  • a 2010. augusztusi jeruzsálemi konferencia a Tóra értelmezéséről megállapítja, hogy a Tóra bizonyos körülmények között megengedi a gójok megölését, asszonyokét, gyerekekét is;

Szeged, 2014 május

Válaszát a konkrét kérdésekre várva maradok egyházfiúi hűséggel és tisztelettel

Bálint József

(A levelet elektronikus úton eljuttattuk a püspök úrhoz. Válasz a mai napig nem érkezett rá.)

14 Comments

Kereszténység és pártpolitika — Hol a helye a magyar kereszténynek 2014-ben?

Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.
(Mt 5,13-16)

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A 2014-es parlamenti választásokat követő napon egyházközségünkben koccintottunk a választási eredményekre. Hogy miért nem felhőtlen az én örömöm az eredményeket illetően, próbálom az alábbiakban vázolni. Nem akarok senkit sem meggyőzni, nincsenek illúzióim, az emberek nem racionálisan, hanem érzelmi alapokon választanak pártot. A pálmát ebben a tekintetben az az ismerősöm vitte el, aki azt mondta, azért inkább a Fidesz, mint a Jobbik, mert a Jobbiknak nincs programja. Miközben egyedül a Jobbiknak van programja.

Kezdjük néhány alapvető dologgal.

  • Az ország sorsát nem az ilyen vagy olyan pártra történő szavazás dönti el, hanem az, az emberek milyen arányban és mértékben fordulnak a Jóisten felé. Szavazhatunk mi a legjobb pártra, ha egykézéssel kiirtjuk magunkat. Így vesztettük el Erdélyt is.
  • Azt mondja az Úr Jézus, „az én országom nem evilágból való”. Ami azt jelenti, hogy
    a, nekünk az igazi, más világból való országra kell a tekintetünket függeszteni,
    továbbá,
    b, hogy soha földi hatalom, ország, erő, párt, mozgalom nem lesz tökéletes.

AZONBAN! Pontosan a felebaráti szeretet követeli meg, hogy tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy rászoruló embertársaink sorsán javíthassunk. És milliószor elmondhatom, hogy nem érdekel a politika, nekem akkor is kötelességem, hogy egy-egy választás alkalmával válasszak, ha nem is a jót, de a kevésbé rosszat.

I. Kezdem egy kis visszatekintéssel.

30-35 évvel ezelőtt azt láttam magam előtt, hogy züllött, erkölcstelen, korrupt, buta, tehetségtelen, tolvaj társaság irányítja az országot, akik ráadásul mindent elkövettek, hogy az egyházat ellehetetlenítsék. Egyetlen legitimációjuk, hogy náluk a fegyver, és a megszálló szovjetek kegyelméből basáskodnak rajtunk. Ezeket kommunistáknak hívták. (Talán ma nem ítélnék ilyen szigorúan fölöttük.) A nyolcvanas évek vége felé aztán kiderült, hogy sohasem voltak kommunisták, mind, aki annak mondta magát, csak megjátszotta, ugyanis ők voltak az elsők az állami vagyon lenyúlásában. Kivétel nélkül! Minden volt kommunista országban!

Én akkoriban elvi síkon szimpatizáltam azokkal a kommunistákkal szembenálló csoportokkal (Szegényeket Támogató Alap, Szabad Kezdeményezések Hálózata), akikből később az SZDSZ lett.

Mindez a Szabad Európa Rádió hatására történt, amelynek buzgó hallgatója voltam, illetve eljutottak hozzám szamizdat kiadványok is.

Ezután természetes volt, hogy a nyugati típusú piacgazdaságban láttam a gyógyírt Magyarország bajaira, ami együtt jár a többpártrendszerrel, sajtó- és vallásszabadsággal, és tudom, hogy az ország döntő többsége azt akkoriban így látta.

Az 1989-es változásoknak kimondhatatlanul örültem. Tíz évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek, 1989 egy második Jalta volt. Avval a különbséggel, hogy az első Jalta haszonélvezője, a Szovjetunió, illetve a kommunista rendszer, bár sok magyar haláláért volt felelős, szorítóprés alatt tartotta az egyházat, korrumpálta az értelmiséget, anyagi és szellemi nyomorban tartotta lakosságot, azonban

  • nem akarta a magyarságot kiirtani, sőt fennhatósága alatt szerény, de folyamatos népességnövekedés volt
  • nem pusztította el a munkahelyeket
  • nem tette lehetővé, hogy itt oroszok vagy bárki termőföldet vásároljon
  • nem tette magáévá a magyar nép termelőeszközeit úgymond privatizálással
  • nem kényszerítette hazánkat kamatrabszolgaságba
  • paternalista módon gondoskodott arról, hogy senki ne legyen fedél és munka nélkül, és fönntartotta a közbiztonságot.

És amilyen brutális és otromba módon bánt velünk, ugyanolyan módon, ha nem rosszabbul bánt saját népeivel is. Szóval a hetvenes-nyolcvanas években vidáman sütkéreztünk a legvidámabb barakk szerepében, össznépi szinten utáltuk a kommunizmust és a Szovjetuniót.

A nagy szemfényvesztés idején el sem tudtuk képzelni, hogy itt egyszer

  • külföldiek fogják az ország gazdaságpolitikáját meghatározni
  • a magyar munkahelyeket tömegesen megszüntetik
  • a gazdaság gyöngyszemeit (pénznyomógépeket) külföldieknek áron alul odaadják
  • magyarok százezreit teszik földönfutóvá, ösztönözik kivándorlásra
  • idegeneket (elsősorban zsidókat, de bőséges számban kínaiakat, egyebeket) telepítenek be
  • a magyar termőföldet külföldiek számára megvásárolhatóvá teszik
  • az országot egy olyan kamatrabszolgaságba taszítják, amelyből emberi mércével mérve nem lehet kilábalni
  • magyarok százezreit juttatják olyan helyzetbe, hogy a kilakoltatás reális veszélyt jelent, és eddig már ki is lakoltattak tízezreket
  • a cigányságot és zsidóságot törvények felettivé teszik, azaz nekik sokkal több joguk lesz, mint a magyaroknak, ami a cigányság esetében azt jelenti, csaknem büntetlenül lophatnak, gyilkolhatnak
  • állami program szintjére emelik a devianciák (homoszexualitás, Gender Mainstreaming) támogatását
  • és mindezek következményeként rohamosan fogy a magyarság, a horizonton már feltűnik a nemzethalál rémképe.

A kilencvenes évek elején anélkül, hogy pontos diagnózist tudtam volna adni, éreztem, hogy valami nincs rendben az országban. 1994-re a közmédiából áradó folyamatos magyarellenes megnyilvánulásokra reagálva elkezdtem vásárolni Csurka lapját, a Magyar Fórumot. Evvel egyidőben természetesnek tartottam, hogy utam egyenesen a (Giczy György vezette) KDNP-be vezessen. Itt néhány év alatt arra kellett rájönnöm, hogy a vezetőség másképp (szívet melengető módon) beszél a tagsággal, mint a közmédiákkal, külfölddel. Kardinális kérdésekben pedig az ország érdekei ellen foglalt állást. Ezért aztán 1997-98 körül otthagytam őket, és csatlakoztam a MIÉP-hez.

Csurka István a 90-es évek elején szinte látnokként megmondta, mi fog az országgal történni, ha hagyjuk, hogy így menjenek továbbá a dolgok. Hagytuk, így is történt. A MIÉP-ben 2000 körül kezdte zavarni bizonyos dolgok. A párt pénzéből soha semmi nem jutott a vidéki alapszervezetekhez. Pedig volt pénz. Nem kellett volna sok, egy telefon, egy fax, stb. A 2002-es választásokon Csurka az 1. forduló előtt kijelentette, hogy a MIÉP jelöltjei a 2. fordulóban visszalépnek a Fidesz javára. Természetesen ezt mindannyian így gondoltuk magunkban, de ezt nyilvánosan kijelenteni az 1. forduló előtt óriási baklövés volt. Ezt rengetegen úgy értelmezték ugyanis, hogy már az első fordulóban is a Fideszre kell szavazni. A csalások mellett ez volt a fő oka, hogy a párt elvérzett az 5 %-os küszöbön. A pártban egyre fokozódott az elégedetlenség. 2006-ban a párt együtt indult a Kovács Dávid vezette Jobbikkal, de óriási bukás lett a vége. Csurka diktatórikus stílusával elriasztotta az érdeklődőket. Utólag úgy látom, hogy Csurka küldött ember volt, akinek az volt a feladata, hogy magához kösse a tisztán látó embereket, de gondoskodjon arról, hogy mozgalma soha ne legyen jelentős politikai tényező, lavírozzon az 1 és 5 % között. Persze bizonyítékom erre nincs.

Ezidőtájt hagytam ott a MIÉP-et, és úgy gondoltam, hogy többé pártpolitikába nem folyok bele. Aztán annyira megtetszett a Jobbik programja, hogy mégiscsak csatlakoztam hozzájuk.

Így érkeztünk 2010-hez, majd 2014-hez.

II. Mik is tehát fő kifogásaim a Fidesszel szemben?

A KDNP-t fölösleges is említeni, abszolút arculat nélküli, kétséges, hogy elérnék-e az 5 %-ot, ha egyedül kellene indulniuk.

A Fidesz valamikor az SZDSZ-szel rokon ifjúsági szervezetként indult el. A párt vezetői az Antal József nevével jelzett, majd Dávid Ibolya által végleg tönkretett MDF eltűnése után jó szimattal ráéreztek arra, hogy itt van egy természetes űr, amit ők kitölthetnek. Így lett az egykori liberális fenegyerekekből konzervatív párt. (OV 1992: Térdre, imához, stb.)

Persze ettől még lehetne őszinte a változás.

Nos, akármerre nézek szét a nyugati világban, az USA-tól kezdve – Anglia, Franciaország, Németország, Japán, csakúgy, mint a kisebb államok – mindenütt azt látom, hogy van két fő politikai erő, ezeket lehet jobb- és baloldalnak, liberálisoknak, demokratáknak, szocialistának, konzervatívnak, republikánusoknak, vagy akárminek nevezni. Ezek közt mindig vannak különbségek, csak azért, hogy a választók ezen különbségek alapján választhassanak a két erő között. Azonban alapkérdésekben tökéletes a konszenzus a két egymással szembenálló erő között.

Ezek az alapkérdések:

  • 1, Az amerikai cionista hegemónia elfogadása,
  • 2, a saját haza eladósítása az amerikai cionista bankok felé
  • 3, devianciák (homoszexualitás, perverziók, aberrációk, Gender ideológia) népszerűsítése a hagyományos családmodell lejáratása, gyengítése
  • 4, színesbőrű bevándorlás, fajkeveredés erőltetése úgymond integráció néven
  • 5, Az úgymond egymással szembenálló nagy pártok közös fellépése olyan erők ellen, amelyek a fenti pontok bármelyikét megkérdőjelezik, azok ellen fellépnek, ezen erők cimkézése, megbélyegzése (szélsőjobboldali, újfasiszta, antiszemita, demagóg, populista, kirekesztő, náci, xenofób), társadalmi ellehetetlenítése, rágalmazása, médiabojkottja. Erre gyönyörű példa a 2012 december 1-i Fidesz-MSZP-DK-LMP közös Jobbik-ellenes rágalom-őrjöngés Gyöngyösi Márton kijelentésének ürügyén.

A fenti kérdésekről az ún. jobb- és baloldal a lehetőség szerint nem beszél, ha igen, akkor ködösít, és ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban SOHA NEM TÁMADJÁK EGYMÁST. Árnyalati különbségek természetesen vannak az egyes országok között, pl. sokkal jobb a helyzet Lengyelországban (a legjobb Európában), Szlovákiában, Romániában, mint Magyarországon vagy a nyugati államokban.

Így Magyarországon is a megszálló gépezet egyik oszlopává vált a Fidesz, a másikká az MSZP (akárhogy is hívják most osztódó utódjait).

Ebből kifolyólag az elmúlt 24 év bűneiben egyaránt ludasak úgy a Fidesz, mint az MSZP. Természetesen vannak különbségek a két erő között.

A fő bűnök 10 pontban:

1, A magyar állami tulajdon elherdálása, a magyar termelőszféra elpusztítása

Ennek három módja van:

a, A gazdaság gyöngyszemeinek odaadása bagóért, lásd közszolgáltatók, víz-, villany-, gáz-, áramszolgáltatás, egyes településeken kommunális hulladékszállítás. Ráadásul, ami pénzt ezért kapunk, az sohasem folyik be a költségvetésbe, hanem megy úgymond kamatfizetésre.

b, Termelőüzemek odaadása, szintén bagóért, amiből aztán az következik, hogy az addigi termelőüzemből kereskedelmi lerakat lesz. A mosószeripart a Henkel vette meg, a hazai mosóporgyártást beszüntették (A „Tomi”-t Ausztriában gyártják). Az Akzo Nobel megvette a tiszaújvárosi festékgyárat, majd megszüntette a gyártást. De vég nélkül lehetne sorolni a példákat.

c, Termelőüzemek eladása, úgy, hogy azok tovább termeljenek, immár a külföldi tulajdonos számára profitot termelve, Lásd Biogal Debrecen (ma TEVA), Lehel (ma Zanussi) Jászberényben. (Sajnos ez a ritkább.)

2, A gazdaság irányításának teljes kiengedése a parlament kezéből, gazdasági stratégia teljes hiánya

Az 1990 utáni kormányok úgy törődtek a gazdasággal, mint ahogyan a táplálékul bedobott kisnyuszi viselkedik az óriáskígyó ketrecében. Azaz semmit nem tettek az ellen, hogy a mindenkori, úgymond független MNB folyamatosan hiteleket vegyen fel, csak azért, hogy a külföldi beszállítók áruszállításait ellentételezni tudják. Mert hogy a külföldi beszállítók (Auchan, Tesco, Lidl, Penny, Aldi, Praktiker, Baumax, Jysk, DM, Volvo, Mercedes, stb.) a labdába sem tudtak volna rúgni, ha a magyar állam nem nyúl a hónuk alá, és nem fizeti ki Magyarországra irányuló áruszállításaikat valutában. (Az MNB függetlenség azt jelenti, hogy függetlenek a magyar parlamenttől. Az ország ellenségeitől viszont függenek, azokkal egy húron pendülnek.)

Még egyszer hangsúlyozom, azért, hogy a külföldi cég bármit is el tudjon adni Magyarországon, az MNB hitelt vesz fel, amit aztán Magyarországnak kell megfizetnie, illetve, mert nem tudja megfizetni, a családi ezüst további darabjainak eladására kényszerítik. És ennek másik „kellemes” mellékhatása, hogy ezek az áruszállítások tönkreteszik az ugyanabban a szakmában működő magyar cégeket, akik kevésbé tőkeerősek, nincs marketinghálózatuk, tapasztalatuk.

Hogy itt butaság, korrumpálás, zsarolás, szabadkőműves beszervezés, cionista kötődés játszotta-e a főszerepet, nehéz megállapítani, valószínűleg ez is, az is. Mindenesetre világtörténelmi méretekben páratlan, amit evvel az országgal békeidőben 24 év alatt tettek a mindenkori parlamenti tagok asszisztálása mellet. Soha ilyenre példa még nem volt, hogy azért vegyen föl egy ország hiteleket, hogy ki tudja fizetni a Mercedes és Volvo autóbuszok importját, hogy ez tönkretehesse a magyarországi autóbuszgyártást (Ikarus). Nem volt jó a kommunista gazdasági berendezkedés. De ilyenre még ők sem mertek volna vetemedni.

A Fidesznek eszébe sem jut, hogy magyar tulajdonú üzemeket támogasson (a saját klientúra természetesen itt kivétel), úgy képzeli el a gazdaság fejlesztését, hogy minél több külföldi tulajdonú cég jöjjön ide. Természetesen nem baj, ha jönnek ide termelni külföldi cégek. De ha ezek kizárólagos vagy döntő súlyt képviselnek a magyar gazdaságban, akkor ennek az lesz a vége, hogy az ország zsarolhatóvá lesz, és lenyomják a béreket, amennyire csak lehet. Ne feledjük, hogy olyanokkal kell a bérszínvonalban versenyeznünk, akik napi egy marék rizsért dolgoznak nem európai standardok, munkakörülmények mellett.

És itt, ezekben a kérdésekben van némi különbség a Fidesz és az (ál)baloldal között. A Fidesz kevesebbet lop. De a baloldalon ugyanúgy jegyzik a Simicska-KÖZGÉP, Nyerges, Mészáros stb. milliárdos harácsolásokat, ahogyan a Fidesznél Gyurcsány tolvajlásait. De a rendszert senki nem kérdőjelezi meg. Meg kell, hogy hagyjam, érzékelem, hogy valamennyire próbálkozik a Fidesz külföldi befektetők idecsalogatásával.

3, Az ország fokozódó eladósodásának tudomásul vétele, illetve gátlástalan hazudozás ezen a téren

A Fidesz-választók körében el van terjedve, hogy visszafizettük az államadósságot. Hát ennyire nyíltan hazudni…

Az embernek Henry Ford elhíresült kijelentése jut az eszébe: „Jó, hogy az emberek nem értik banki és pénzügyi rendszerünket. Ha megértenék, már holnap reggel forradalom törne ki.”

Az államadósság alakulását 1990 óta a MNB honlapjáról lehet letölteni, negyedévenként frissítik.

Ennek alapján tudom mondani: a magyar államadósság naponta 6,5 – 6,7 millió euróval nő. Lehet itt bűvészkedni, hogy a GDP-hez viszonyítom, és ez azt jelenti, hogy ha a GDP a duplájára nő, az államadósság meg csak 50 %-kal, akkor ország-világ előtt kürtölhetem: Csökkent a (GDP-hez viszonyított) államadósság.

A tények tények maradnak: Az államadósság a fent említett mértékben nő, és csak remény sincs arra, hogy a növekedés megszűnjön, azaz beálljon egy egyensúly. Törlesztésre aztán végkép nem lehet gondolni. Talán valamivel jobb volna a helyzet, ha az ország az euróövezet tagja volna. Akkor ugyanis a magyar vásárló és a külföldi eladó dolga, ki kinek mit és mennyiért ad el, a magyar állam ebből kimarad. De addig tovább folyik ez az áldatlan állapot: A külföldi termelő vigyorogva szállít, tudván, hogy a magyar állam köteles megfizetni valutában azt, amit ő elad a magyar vásárlónak forintért. Valószínűleg pont ezért nem engedik meg Magyarországnak, hogy tagja legyen az euróövezetnek: Így gyorsabban pusztul az ország. Lásd Szlovákia példáját: amióta az ország tagja az euróövezetnek, azóta hozzánk járnak vásárolni, ingatlant is. Rajka szinte teljesen elszlovákosodott.
Emiatt az áldatlan állapot miatt van, hogy mi itt olyan terméket is külföldről vásárolunk, amit magunk is elő tudnánk állítani a zöldpaprikától kezdve a fűszerpaprikáig, de ezt fölsorolni is sok volna, mi mindent importálunk, amit régen hazánkban gyártottunk, termeltünk, és ma is megtermelhetnénk.

Az államadósság kamatterhe 2012-ben 4,1 milliárd euro volt, azaz fejenként 420 euro, beleértve a csecsemőt, aggastyánt, munkanélkülit, stb.

Államadósság fejenként évente

Evvel a volt szocialista országok közül az első helyen vagyunk. Ráadásul, ha ezt az évi 420 eurót arányba állítom a munkavállalói jövedelmekkel (egy olasz dolgozónak kisebb érvágás kifizetni az évi 1400 eurót, mint a magyarnak a 420-at), akkor egész Európában első helyen vagyunk. És ezeknek a számoknak ismeretében volt pofája a Fidesznek alapot létrehozni az államadósság csökkentésére, amelybe naiv lelkek összespórolt pénzeiket fizették be.

Evvel kapcsolatos írásom: „Államadósság-csökkentés adakozásból? – Olvasónk a püspökök és papok felajánlásáról ”

Persze, hogy befuccsolt az egész államadósság csökkentési színjáték, miután kicsaltak pár száz millió Ft-ot a széplelkektől.

A következő ferdítés, hogy ha nem is fizettük vissza az államadósságot, de legalább az IMF-től és az általa diktált feltételektől megszabadultunk. Az igazság ebben a kérdésben: Az IMF hitelt valóban visszafizettük. Azt, hogy mely bankoktól, milyen kamatok és egyéb feltételek mellett vettünk fel ezért hitelt, azt nem kötik a választópolgárok orrára. Mindenesetre sokatmondó, hogy az EU-ban az államadóssághoz viszonyított kamatok Magyarországon a legmagasabbak 5,59 %-kal.

Államadósság kamatai

A Fidesz-propaganda ezt is úgy adja el, hogy sikeres volt az MNB kötvénykibocsátása. Persze hogy sikeres volt a kötvényvásárlóknak. Ami viszont azt jelenti, hogy nekünk sikertelen volt, csak magas kamatok mellett tudtunk újabb hiteleket fölvenni.

Természetesen nagyon nehéz előrelépni erről a helyzetről. De csak azt tudom mondani, ahol akarat van, ott egy út is van.

  • Keresni kell a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, Kínával, kisebb államokkal, anélkül, hogy a karjaikba dobnánk magunkat.
  • Ki kell szállni ebből az őrült rendszerből, hogy a magyar parlamentnek ne legyen ráhatása az MNB hitelfölvételeire.
  • Át kell ütemezni az államadósságot. Ami másnak jár, az nekünk is jár. Lásd evvel kapcsolatos írásomat: „Világszenzáció! A Nemzetközi Valutaalap elvárja, követeli Magyarország adósságának eltörlését!”
  • El kell érni, hogy adósságunkat áruszállítással törleszthessük, ne úgy, hogy újabb, az eddiginél magasabb hiteleket vegyünk föl.
  • A kereskedelmi multicégeket (Auchan, Tesco, stb.) rá kell kényszeríteni, hogy amennyi értékben árut behoznak Magyarországra, annyi értékben vigyenek ki. Ezt úgy lehet elérni, hogy a különbözetet meg kell adóztatni. Először csak kis mértékben, aztán ezt az adót addig fokozni, míg be nem áll az egyensúly.

4, Egyes kisebbségek, nevezetesen a zsidók és cigányok pozitív diszkriminációja,

ami egyet jelent a magyarok negatív diszkriminációjával. Ne értsük félre. Semmi kifogásom az ellen, ha valaki zsidó, vagy cigány. Még az elesett emberek támogatására is szívesen adom adóforintjaimat. De az ellen van kifogásom, hogy az ezekhez a csoportokhoz tartozó embereknek több joguk van, mint a magyaroknak. Ha bűncselekményt követnek el, akkor jóval kevesebbel megússzák, mint a magyarok. Erre csak az nem talál példákat, aki nem akar. Említhetem, hogy következmények nélkül szerepelhet cigányok facebook oldalain, hogy „magyarokat kivégezni”, míg ennél jóval enyhébb antiszemita kijelentések azonnal büntetést vonnak maguk után. Vagy a Győr melletti (Tényő) esetet, hogy kiirtottak egy 4 tagú fiatal családot, a harmadik gyerek útban volt már, és az egészet úgy állították be, hogy a családfő volt a tettes. Ezt egyébként még 100 %-os Fideszes ismerősöm sem hitte el.
1998. április 1-én, közvetlenül a zsidó Pészah előtt Körmenden, rituális gyilkosság áldozata lett H. Zsófi 11 éves kislány, csakúgy, mint Solymosi Eszter napra pontosan 116 évvel korábban. A rendőrség nagyon gyorsan a szerencsétlen tanúból, Tánczos Gáborból kreált tettest, csakhogy ne kelljen a rituális gyilkosság ügyben tovább nyomoznia.

Olvasok aztán olyan híreket, hogy a cigányok kapnak önkormányzati lakást, a magyarokat meg az APEH abajgatja ugyanazon a településen, kiszállnak az építkezéstől görnyedő fiatal magyarokhoz, és kérik a számlákat.

Három tipikus megjegyzés politikusaink részéről:
Horn: a templom vandál megrongálása megélhetési bűnözés volt.

Pintér: „Legyünk tekintettel az eltérő kultúrára (azaz toleráljuk az öregezést, csicskáztatást, stb.), ill. Magyarországon rend van”.

Orbán: „A cigányok a mi rejtett erőforrásaink”.

Jellemző egyébként a klímára, hogy tisztelt püspökünk is arra vetemedik, hogy lakópark építkezésének tervéről beszéljen, faji-etnikai alapokon, cigányok részére, 4 milliárdos költségvetésből. (Ez szerencsére mára megbukott.)

5, Ehhez kapcsolódik, de föltétlenül meg kell külön említeni az állandó és egyre fokozódó holokauszt-agymosást.

A német nemzet ma 80-90 %-ban pszichésen beteg (bűntudat neurózis). Ennek következménye, hogy a németek zokszó nélkül eltűrik, hogy országukat színessé tegyék, azaz betelepítsék mindenféle nációval, hogy ott is pozitív diszkriminációt alkalmazzanak az idegenekkel szemben, hogy ott is az egekig nőjön az államadósság, stb. Ennek a pszichés zavarnak az oka a napi 24 órás holokauszt-agymosás.

Magyarországon az iskolai holokauszt-emléknapot a Fidesz vezette be. A „holokauszt-tagadás = az igazság kimondása a II. Világháború során történt egyes eseményekkel kapcsolatban” büntetőjogi szankcionálását a Fidesz regnálása idején iktatták törvénybe. A Fidesz ajándékoz 5 milliárd Ft-ot a költségvetésből zsidó szervezeteknek újabb holokauszt-emlékmű létesítésére, és ami különösen gusztustalan: az érzelmekre rájátszva gyermek-holokausztra fókuszálnak. Ugye fölösleges említenem, hogy a Fidesz részéről föl sem merül, hogy elvárják a zsidóktól is a bocsánatkérést a múltban a magyarok ellen elkövetett bűneik miatt a holo-agymosás, bűntudat-gerjesztés ellentételezéseként.

6, Börtön, közbiztonság

2010-ben azt mondtam egy baloldali ismerősömnek – a katasztrofális közbiztonsági állapotokról volt szó – ha javulást szeretne, akkor szavazzon a Fideszre, ha már a Jobbik túlságosan távol áll tőle. Hát, hogy semmit nem javul a közbiztonság 2010 után, én sem gondoltam volna. A propaganda ezt is megoldja. A szabálysértés értékhatárát fölemelték 20.000 Ft-ról 50.000 Ft-ra. Így aztán mondhatja Pintér, hogy csökkent a bűncselekmények száma, rend van.

Pintér egyébként eléggé furcsa múltú figura. Kiterjedt alvilági kapcsolatokkal rendelkezett. Gyanús ügyei: Juszt-ügy, Clodo-ügy, Lakatos Csaba ügy, Tasnádi-ügy, Sándor István ügy, Szima-ügy. Csak bevallott vagyona iszonyatosan magas, ezt sem rendőrként, sem őrző-védő szolgáltatóként nem szerezhette.

Ezekről részletesen itt.

A rendőrség csaknem teljesen közlekedési rendőrségbe ment át. Ez jóval kényelmesebb, mint a rendfenntartás és bűnüldözés, és ráadásul sok pénzt is hoz a konyhára.

A börtönökből lassan wellness-szálló lesz, sok bűnözőt nem is zavar, hogy bekerül pár évre. Meleg víz, színes TV, rendszeres étkezés, könyvtár, internet ezek „járnak” a raboknak. Ha valaki ezeket nem kapja meg, perli a magyar államot, és milliós kártérítést adnak neki. Hogy ez a wellness rendszer fenntartása mennyibe kerül nekünk, ugye fölösleges említenem.

7, Devizahitelesek, kilakoltatás

A kormány négy év alatt nem volt képes megoldani sem a devizahitelesek, sem a kilakoltatások problémáját. Beszélni rengeteget beszéltek róla, megnyugtató, végleges megoldás nem született.

8, Termőföld

A 2013-ban elfogadott termőföld törvény kifejezetten lehetővé teszi az uniós és társult országok (Izrael, Grúzia, hamarosan Ukrajna) állampolgárainak a magyarországi termőföld vásárlást. A törvénybe beépített korlátok még a Fidesz szerint is csak megnehezítik (de nem teszi lehetetlenné!) a külföldiek termőföld vásárlását.

Különösen szégyenletes, hogy a 2003-as uniós csatlakozás kőbe véste, hogy a nyugat-európai uniós tagok mezőgazdasági termelőinek háromszor akkora uniós támogatás jár, mint a keletieknek. Azaz tudtak tőkét fölhalmozni, beruházni, fejleszteni, míg a magyar termelők napi megélhetési gondokkal küszködtek és küszködnek ma is. Ezt a diszkriminációs szabályozást fogadta el a magyar politikai elit a Fideszt is beleértve, és ezeket a nyugati termelőket szabadítja rá a kormányzat a magyar termőföldpiacra 2014.05.01-én.

Édes hazám, mi lesz veled?

9, Nemzetpolitika

A cigányok a segélyezési rendszerből kifolyólag rohamosan szaporodnak, a magyarok fogynak. A Fidesztől ezen a téren is csak hurrá-optimista hangokat hallok. Tudom, hogy ez egy nagyon nehéz kérdés, de csak azt tudom mondani, ha most nem foglalkozunk vele, hamarosan késő lesz.

Nyugat-Európa elveszett a fehérek számára, néhány évtized, és a muszlimok megfordíthatatlanul túlsúlyba kerülnek. És ez a néhány évtized történelmi léptékben semmi.

Itt is hiányolom a Fidesz akaratkinyilvánítását, hogy nem engedjük a muszlimokat tömegesen bevándorolni, és az ez ellen történő védekező felkészülését.

10, Gyarmati létünk ismérvei a mindennapokban

  • A kommunista időkben természetes volt, hogy a magyar gyerekek számára magyar szerzők írtak mesekönyveket. Magyar szerzők írtak ismeretterjesztő könyveket, szakácskönyveket. Ma ez szinte teljesen kihalt, csak szolgai módon fordítjuk a nyugat szerzők műveit. Fájdalmas néznem, milyen könyveken nevelődik ifjúságunk. Néha belenézek egy-egy madarakról, állatokról szóló könyvbe, hát nevetséges, amit a fordítók művelnek. Minden fajnak van magyar neve, de nem, ők sokszor az angol elnevezést fordítják le gépies, szolgai módon. De egész társadalmunkat áthatja a hajlongás az anglicizmus előtt. Így lett pl. a titkosrendőrből fedett ügynök.
  • Ha a Nyugat szükségét érzi háláját leróni az ország kiárusítójának, a Pufajkásnak, legyen ez az ő dolguk. De muszáj a Fidesznek ebben is lihegve követni a nyugati hűbérurakat és a magyar parlamentben termet elnevezni az 56-os forradalom vérbefojtójáról, a 45 éves kommunista diktatúra egyik oszlopos tagjáról, arról, akinek miniszterelnöksége alatt a 90-es években történt meg közszolgáltatóknak a nyugati kézbe történő átjátszása? Természetes, hogy a Nyugat hálás Hornnak, hiszen ő volt a szálláscsinálójuk. De ugyanilyen természetesnek kellene, hogy legyen, hogy nálunk csak megvetés hangján szóljunk róla.
  • A Fidesz itthon rendre hitet tesz a család szentsége, megbecsülése mellett. És mit ad ég, milyen híreket hallok Strasbourgból?
    Orbán nem válaszolt a Szájerék családellenes, buzibarát magatartását firtató kérdésre.
    Az Európai Parlament (EP) idén februárban 394 igen, 176 ellenszavazat és 72 tartózkodás mellett elfogadta a szélsőségesen liberális Ulrike Lunacek által írt állásfoglalást.A dokumentum lényege a következő: „a Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell a nemzeti esélyegyenlőségi szervek, a nemzeti emberi jogi intézmények és az LMBTI (a leszbikus-, meleg-, biszexuális-, transznemű és interszexuális kifejezések kezdőbetűiből – a szerk.) személyek alapvető jogainak előmozdításával és védelmével megbízott egyéb szervezetek számára nyújtott képzést és kapacitásépítést”, továbbá „a Bizottságnak sürgősen javaslatokat kell előterjesztenie a családi állapotot – köztük a bejegyzett élettársi kapcsolatot, a házasságot és a nemi hovatartozás jogi elismerését – igazoló valamennyi dokumentum joghatásának az egész Unióban való kölcsönös elismerésére (…) az azonos nemű párok élettársi közösségére, bejegyzett élettársi kapcsolatára és házasságára vonatkozó jogszabályokkal rendelkező tagállamoknak el kell ismerniük a más tagállamokban elfogadott hasonló rendelkezéseket…”Ha mindez nem lenne elég és kellően sokkoló, a jelentés az egy pár alatt értett matematikai fogalmakat is újradefiniálná: ,,…felkéri a tagállamokat, hogy fontolják meg, hogyan tudnák a családjogi törvényeiket a mai változó családi mintákhoz és formákhoz igazítani, és belefoglalni azt a lehetőséget, hogy egy gyermeknek kettőnél több szülője (vagy törvényes gyámja) legyen, mivel ez megnyitná a lehetőséget a szivárvány családok és az LMBT-családok, valamint a patchwork (elsősorban elvált személyek és korábbi házasságokból származó gyermekek által alkotott család – a szerk.) családok elismeréséhez.” Mint már ebből is leszűrhető, a Lunacek-jelentés összeegyeztethetetlen az Alaptörvényben foglaltakkal, különösen annak L) cikkének (1) pontjával, mely szerint Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.A hagyományos keresztény értékrendünket alapjaiban támadó, a globális szexuális forradalom ezen megnyilvánulását az MSZP-s képviselők és Bokros Lajos mellett a néppárti Járóka Lívia és Szájer József is támogatta, Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselője és listavezetője pedig elutasította.

    Gaudi-Nagy Tamás képviselő a napokban Orbán Viktor miniszterelnökhöz címzett írásbeli kérdésében hiába tudakolta a kormány álláspontját a vállalt ígéreteikkel, az Alaptörvényben foglaltakkal, és esküjükkel szembemenetelő kormánypárti EP-képviselők ámokfutásával kapcsolatban, a miniszterelnök Navracsics Tiborra hárította a válaszadás kötelezettségét, aki „megítélése szerint” nem volt köteles a kellemetlen kérdésre válaszolni (a „válasz” ide kattintva megtekinthető).

    Különös tekintettel arra, hogy, mint azt tegnap a televíziónézők milliói láthatták, a hagyományos családi értékekkel, a szavazói akarattal látványosan szembehelyezkedő Szájert nemhogy megrótták volna pártjában, még az országgyűlési képviselői választásokat követő sajtótájékoztatón is a színpadra állították.

  • A Fidesz-kormány megvásárolja a Seuso-kincsek egy részét, amelyeket a kincsek megtalálójának, Sümegh Józsefnek meggyilkolása után vittek ki külföldre. A magyar állam bírósági úton próbált jogos igényének érvényt szerezni. Mit ad ég, a New yorki bíróság elutasította a magyar állam keresetét. Hát elképzelem, mi lett volna fordított esetben: Az USA-ban meggyilkolják az ottani műkincsek megtalálóját, azok Magyarországon bukkannak fel, a magyar bíróság pedig úgy ítéli meg, hogy azok jogosan, a jogos tulajdonos birtokában vannak itt. Ha-ha. Ezt a megvásárlást is „visszaszerzésnek” nevezi a Fidesz-propaganda.
  • A nyugati politikusok kapcarongynak tekintik magyar kollégáikat. Jegyezzük meg: Megbecsülést csak az kap, aki azt el is várja és azt ki is mutatja. Lehet itt hűbéri rendszer, újgyarmatosítás. De szövetségesnek nevezni a megszállókat, a hűbérurakat, ahogyan a Fidesz is teszi?

Ezekben a pontokban a Jobbik kivétel nélkül normálisabb álláspontot képvisel. Nyilván lehet most azt mondani, hogy a Jobbik túl gyönge, hogy ezeket a feladatokat megoldja, azok is megtömnék a zsebüket, stb. Kifogást mindig, mindenre lehet találni. Egy azonban biztos: Ha nem teszünk semmit, minden aljasságot békésen tudomásul veszünk, még rosszabb lesz a helyzet. És viszont: Minél erősebben kapálódzunk, annál inkább tudunk javítani pozícióinkon. Nyilván, kommunikáció szintjén hazai választóközönsége felé sokszor nagyon szépen beszél a Fidesz is. Ami problémám van evvel: A cselekedetek hiánya. Ahogy mondani szokták: A Fidesz úgy beszél, mint a Jobbik, és úgy cselekszik, mint az MSZP.

 

Szeged, 2014 május

 

Bálint József

24 Comments

Istenkép Auschwitz után? Botrányos írás a „Toronyirány”-ban


Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?
(Lk 18,8)

 

 

 

Vallásközi párbeszéd címén: Hittagadásba, istenkáromlásba torkolló holokauszt meakulpázás – mindez magasrangú egyházi méltóságok részvételével
 
Bár folyamatos holo-besugárzásnak vagyunk kitéve, még edzett lelkivilágunknak is sok volt, amit a Szeged-Csanádi Egyházmegye ingyenes magazinjának, a Toronyiránynak 2014.04.25-i számában olvashattunk (felelős kiadó: dr. Kiss-Rigó László püspök, főszerkesztő: dr. Antal Zsolt).
 
Az írás címe: Hol volt Isten Auschwitzban? – ami azt sugallja, hogy Isten seholsem volt. Ami ugye már önmagában is képtelenség. Vagy hiszek Istenben, és akkor azt is hiszem, hogy Isten mindenható, mindenütt ott van, vagy nem hiszek. Harmadik lehetőség – kicsit Isten, kicsit nem – nincs.
 

Az írás bevezetőjében értésünkre adja a szerző, Varga Zoltán: nem elég emlékezni a zsidó nép szenvedéseire, kötelességünk tenni azért, hogy ezt az utókor se felejtse el.Itt szeretnénk közbevetőleg megjegyezni: A világtörténelem során számtalan tragédia történt, amit emberek okoztak egymásnak. Ezek közül számos esemény jóval nagyobb tragédia volt az érintettek számára, mint a zsidók elhurcolása a II. Világháború alatt. Ha most ezt mind reggeltől estig sulykolnánk, csakis attól a nemes szándéktól vezérelve, hogy kortársaink meg ne feledkezzenek ezekről, akkor egyszerűen vége lenne az emberiségnek. Ugyanis nem jutna időnk sem dolgozásra, sem tanulásra, sem egyéb másra. Hogy a cionista világlobbinak milyen céljai vannak a holokauszt-mítosz állandó sulykolásával, tömören foglalta össze a tisztességes zsidó Norman Finkelstein:

„A mítosz kettős hasznot hoz: Egyrészt igen jó osztalékot fizet, másrészt bírálhatatlanná teszi a zsidóságot (Finkelstein: A holokauszt-ipar)”.
 

Az első sorokból megtudhatjuk, „a konferencia résztvevői a miértekre keresték a választ, azaz, ha Isten tényleg mindenható, akkor hogyan engedhette meg, hogy mindez megtörténjen”. Ami ugye megintcsak arra utal, hogy a magasrangú egyházi méltóságok, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökét is beleértve, kételkednek Isten mindenhatóságában, azaz egyenesen Istenben.
 

Emellett a szerző úgy állítja be az egész témakört, mintha általános társadalmi konszenzus volna a tekintetben, mi az, ami valóban megtörtént, és mi az, ami a háborús propaganda szülötte. Nos, hála internetes világunknak, egyre többen kételkednek a sok kitalált történet valóságában. Ezért is született törvény, melynek alapján gyakorlatilag tilos kételkedni a sok holomesében. Jellemző módon semmiféle törvény nem tiltja kitalált dolgok megtörténtnek történő beállítását, ami azt jelenti, maguk a törvényalkotók is tudják, objektív jogi szabályozás a holokauszt-mítosz menthetetlen összeomlást vonná maga után.
 

Felfordult világ: a Mindenható Istenben szabad kételkedünk, a szentséges holokausztban nem.
 

Bölcskei Gusztáv szemforgató módon talmudista tanítókat idézve állítja, ISTEN BŰNÖS. Nyilván megérdemli a másodszori keresztrefeszítést, nem igaz, Bölcskei úr?
 

Kiss-Rigó László legalább annyiban tompított Bölcskei istenkáromlásán, hogy „Auschwitz után nem az Istenről, hanem az emberről alkotott kép változott meg”. Bár a helyes viselkedés az lett volna, ha föláll, és otthagyja ezt az istentelen, istenkáromló társaságot. De a minimum annyi, hogy az alapvető katolikus álláspontot idézi fel Isten létével és mindenhatóságával kapcsolatban.
 

Török Csaba teológus még Szent Pált, magát a Szentírást is képes volt meghamisítani, csakhogy hajlonghasson a cionisták előtt. „Idézett Szent Pál leveléből, melyben a zsidóság és a kereszténység kapcsolatát az olajfa képével írja le. 
A törzs, amely az ágakat hordozza, a zsidóság, a rá oltott vesszők pedig a kereszténység.”
 
Török Csaba álteológus itt egy csúnya trükköt alkalmaz. Szent Pál igen sok helyen foglalkozik a zsidóság-kereszténység kérdésével, többek között a Rómaiakhoz írt levelének 11. fejezetében. Ezt hamisítja meg Török.

Idézzük itt ezt a néhány sort Pál leveléből:

Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. Izraelhez azonban így szólt: “Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat.”

Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. Isten nem vetette el népét, amelyet előre kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt felszólalt Izrael ellen: “Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?” S mit felelt rá az isteni szózat? “Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baal előtt.” Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján. S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak, ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik. Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótőrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá. Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, és nyomorítsd görbére a hátukat. Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Egyáltalán nem. Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy vetélkedésre sarkallja őket. Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk.

Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat, hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre. Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe. Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek, akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadító és eltörli Jákob gonoszságát. Ez lesz velük a szövetségem, amikor megbocsátom bűneiket. Ők az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az ősökért. Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.

Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében irgalomra találtatok, úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön. Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! (Róm 10,19-11,33)

Mit mond tehát ebben a néhány sorban Szent Pál?

  1. Isten nem vetette el az egész zsidóságot, amely részük elfogadta Jézust Messiásnak és Isten Fiának – azaz kereszténnyé vált – megmaradt Isten kegyelmében.
  2. Az idők végén a zsidók megtérnek és ez az egész világ számára nyereség lesz.
  3. A Jézust elutasító zsidóság a letört olajágak. Tehát a mai talmudista zsidóság semmiféleképp nem hordozhatja a kereszténységet, sőt annak ellensége.
  4. A pogányságból megtért kereszténység a beoltott olajág a Messiást hittel váró, Jézust Messiásként implicit módon elismerő (lásd Ábrahám, Mózes, Dávid, próféták, stb.) ószövetségi törzsön.
  5. A zsidók is újra beoltatnak a nemes olajfába, ha megtérnek.
  6. A megtért keresztények is kiesnek Isten kegyelméből, levágatnak, ha nem maradnak meg a jóban.

Hogy a mai zsidóság lenne a törzs, amelyre a kereszténység a ráoltott vesszők — ezt Török Csaba nem tudja a Szentírásból levezetni (más sem).

A probléma további kifejtése:

J. Rothkranz: 44 tévedés a zsidóságról. 15, Valóban zsidó gyökerei vannak a kereszténységnek?

Megint csak furcsálljuk, hogy egy püspök sem emelte föl szavát a Biblia meghamisítása ellen.

Schőner Alfréd főrabbi szerint a túlélők néha olyan hangokat hallanak, amelyektől félelmet éreznek, megrettennek. Hát ezt nagyon furcsálljuk. Mire utal itt a főrabbi? Mik azok a hangok, amelyektől a túlélők megrettennek? Kár, hogy ezt egy kicsit nem részletezte. Ismerve ugyanis egyes zsidó körök magyarellenes fóbiáját, már attól is megrettennek, ha a Jobbik tiltakozik Magyarország zsidók általi fölvásárlása ellen, vagy szorgalmazza, hogy a parlamenti tagok nyilatkozzanak, rendelkeznek-e a magyar mellett más állampolgársággal.

Hogy mi történt 1944-ben, és ezért kik voltak a felelősek, meghaladná írásunk kereteit. Utalnunk kell azonban néhány alapvető írásra.

Összefoglalva: Semmiféle konferenciázgatás nem jogosít fel egy keresztényt, főleg keresztény vezetőket hittagadásra, istenkáromlásra. Így fel sem szabad tenni a kérdést, hol volt Isten. Ennél sokkal fontosabb, hol voltak a cionista vezetők?
Hogy a Vatikán, illetve a katolikus egyház hol volt, emelt fővel mondhatjuk: a helyén.

Lásd írásunkat:
Vádak és cáfolatok

Szeged, 2014. május

Bálint József

2 Comments

Pedofil zaklatások a katolikus egyházban — mi az igazság?


De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék. Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz!
Mt 18,7-8
Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc (homoszexuális), sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát.
1Kor 6,10-11

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Az ember azt hinné, hogy a gusztustalan rágalmazási kampányok a konzervatívnak kikiáltott XVI. Benedek pápa lemondásával lecsengtek, és a média szájíze szerint muzsikáló, és az evilági hatalmasságok, valamint a zsidó vezetők kedvenceként megismert Ferenc pápa alatt elő sem jönnek.

Nem így történt, a hecckampány legújabb felvonása szerint az ENSZ megvádolta a Vatikánt, hogy nem ad tájékoztatást a botrányok valós méreteiről. Felszólította az egyházat, hogy bocsássa el a pedofil vagy pedofíliával meggyanúsított papokat, mintegy ezer személyt.

Mielőtt egy szót is leírnánk a témáról, szögezzünk le néhány magától értetődő dolgot:

  • Ha egy pedofil eset is előfordul az egyházban, már az is eggyel több a kelleténél.
  • Ha ilyen sajnálatos eset előfordul, az egyházi hatóságok kötelessége, hogy az esetet alaposan kivizsgálják, és ha a vádak bebizonyosodnak (de csak akkor, nem úgy, mint Mixa püspök esetében), az illető papot olyan helyre helyezzék, ahol garantáltan nem lesz kitéve újabb kísértésnek (levéltáros, könyvtáros, stb.).
  • Ha az illető személy a törvénnyel került összetűzésbe, ez a világi hatóságok dolga, természetesen az egyházi hatóságoknak ilyen esetekben együtt kell működniük velük.

Természetesen nem vitatjuk, hogy fordulnak elő pedofil botrányok az egyházon belül is. Azonban az egyoldalú félretájékoztatás, ami az egész világra jellemző, azt a képzetet ébreszti az emberekben, hogy ilyen esetek csak, vagy legalább is elsősorban a katolikus egyházban fordulnak elő. Jellemző egyébként a hisztériára, hogy Ausztriában már egy kisgyerek fejének megsimogatása is a molesztálás pap elleni vádaskodását vonta maga után.

 

Mik evvel szemben a tények?

2012-ben, a németországi hisztéria csúcsán az egyház belegyezett abba, hogy minden vádaskodást a legszigorúbban kivizsgáljanak. A független szervek kivizsgálása a következő eredményeket hozta:

Az elmúlt 60 évben 40 ezer papból 240 bizonyult bűnösnek, ami a lelkészek 0,6 %-át jelenti. Ebben az időszakban 1200 személy jelentett be kártérítési igényt az egyház felé korábban elszenvedett pedofil zaklatásokért. Persze ezeket a bejelentési adatokat fenntartással kell kezelnünk. Ezek egy része már régen elhunyt papra vonatkozott, akik nem tudtak a vádaskodással szemben védekezni. Másrészt a bejelentéseket részben a busás anyagi kártérítés is motiválta. Hiszen semmi vesztenivalója nem volt annak az embernek, aki azt mondta, hogy a (már rég elhunyt) X plébános 30-40 évvel korábban molesztálta őt.

A német társadalomban évente átlagosan 18 ezer pedofil zaklatást jelentettek be a hatóságoknál. Ez azt jelenti, hogy ebben a hatvan éves időszakban több, mint egy millió pedofil esettel kell számolnunk.

Vagyis: A papok 99,4 %-a nem vádolható pedofil zaklatással, a pedofil zaklatások 99,9 %-ának nincs egyházi vonatkozása.

Másképpen fogalmazva: A gyerekek számára a legbiztosabb hely az egyház, a legmegbízhatóbb felügyelő személy a cölibátusban élő katolikus pap. Biztosabb, mint a tanár, kollégiumi nevelőtanár, nevelőapa, rokon, edző, stb.

Ami pedig a cölibátust illeti: a médiák görcsösen ragaszkodnak ahhoz a teóriához, hogy a pedofil botrányok fő oka a papi cölibátus.

  • Nos, egy német statisztika szerint a nem cölibátusban élő német férfiak harminchatszor nagyobb valószínűséggel lesznek zaklatók, mint a cölibátusban élő papok.
  • Az amerikai sportedzők 0,2 %-át nemcsak megvádolták, hanem el is ítélték a rájuk bízott gyermekek szexuális zaklatása miatt.
  • A pszichoterapeuták 10 %-a meg nem engedett módon közeledik a rábízott beteghez, kihasználva annak védtelen helyzetét.
  • Az amerikai protestáns lelkészek és zsidó rabbik között jóval magasabb a gyermekek elleni szexuális zaklatások aránya, mint a cölibátusban élő katolikus papoknál.

A szebbik faj jeles képviselőit, mint Woody Allent, Daniel Cohn-Benditet, Roman Polanskit a saját pedofil botrányaik után is bársonyos kézzel kezeli a média. Polanski például hat filmdíjat kapott, Cohn-Bendit mai is az Európai Parlament elismert tagja.

Ezekről természetesen mélyen hallgat a média, bebizonyítva azt, hogy nem a tájékoztatás, az agyonhallgatott esetek fölfedése a fontos számára, hanem az egyház rágalmazása, a cölibátus nevetségessé tétele, a keresztény erkölcs elpusztítása.

Ugyancsak lapítanak, amikor igen súlyos, sorozatos gyermekek elleni erőszak folyik világi iskolákban, nevelőotthonokban. A közvélemény jó része nem tud róla, hogy az Odenwaldi liberális, reformpedagógiai szellemű, bentlakásos iskolában évtizedeken keresztül folyt a gyermekek elleni szexuális erőszak.

Nem hangoskodtak akkor sem, amikor napvilágra került, milyen súlyos visszaélések folytak a bécsi gyermekotthonban a megerőszakolástól kedve a gyerekek kölcsönbe-, bérbeadásáig, mindez nem az egyház, hanem a szocialista párt (SPÖ) égisze alatt.

De van még a dolognak egy másik vonatkozása is.

Ez a média, amely most hangosan követeli a cölibátus megszüntetését, és mindent megtesz az egyház lejáratására, évtizedeken keresztül terjesztette a meztelenséget a filmvásznon, erőltette a társadalom szexualizálását.

Amikor a németországi Zöldek a zászlajukra írták a pedofília legalizálását, szintén hallgattak, sőt inkább pozitív színben igyekeztek őket feltüntetni, az egyházat pedig kikiáltották prűdnek, maradinak. Ezek után igen ritka esetben lettek gyengék egyes katolikus papok, de ez csak egyenes következménye volt a média ilyen irányú propaganda-hadjáratának. Most pedig ugyanez a média ordítozik a leghangosabban — nem általában a pedofil zaklatások miatt, hanem csakis és kizárólag a katolikus papok pedofil botrányai miatt.

Persze kilóg itt is a lóláb: Mit is követel az ENSZ a katolikus egyház úgymond pedofil botrányai miatt? A Vatikán változtasson álláspontján a homoszexualitás, fogamzásgátlás, abortusz tekintetében, hogy a gyermekek jogai ne csorbuljanak. Hát, ha ez nem volna olyan siralmas, csak röhögni lehetne rajta. Hogyan, kérem? A gyermekek joga a felnőttek homoszexualitása, hogy ne jöhessenek világra, netán az a gyermeki jog, hogy két egynemű szülő nevelhesse fel őket? Gyermeki jog az abortusz, azaz, hogy szüleik meggyilkolhassák őket?

Hogy néhány ENSZ-diplomata belebolondult keresztényellenességébe, az hagyján, de hogy ehhez úgy a média, mint a médiafogyasztók is jó képet vágnak? Lehet ezt még fokozni?

Ami az egészben a legszomorúbb: Sem egy pápa, sem egy vatikáni szóvivő nem utasítja vissza a vádakat, söpri le az alaptalan mocskolódást, hanem behúzzák fülüket-farkukat, meakulpáznak, és néhány lelkiismeretes katolikus blogszerkesztőre marad a feladat, hogy helyre tegye a dolgokat.

 

Források:

http://jobo72.wordpress.com/2013/06/21/missbrauch/

http://www.kreuz.net/bookentry.6663.html

http://www.arbeitskreis-katholischer-glaube.com:

Selig, die reinen Herzens sind. Ist der Zölibat ein Übel?

Szeged, 2014. február

Bálint József

17 Comments

Párbeszédben az iszlámmal Újember módra

Mint tudjuk, a II. Vatikáni Zsinat meghirdette a párbeszédet a nemkeresztény vallásokkal is. Valószínűleg a hívőknek fogalmuk sem volt, és azóta sincs, mit is jelent a párbeszéd valójában. Nos, tapasztalataink szerint a párbeszéd a katolikus hitigazságok elhallgatását, a nemkeresztény vallások elvtelen felértékelését jelenti.
Párbeszéd címén lehet egyszerre az egy igaz Istenhez, és nemlétező, hamis istenekhez, démonokhoz imádkozni (Assisi). Egyet nem lehet a zsinat óta: a katolikus hitet világosan és egyértelműen képviselni, hitünk alapján tényeket közölni, véleményt alkotni a nemkeresztény vallásokról, jelen esetünkben az iszlámról. Abban a pillanatban ugyanis, ha erre próbálkozás történik, a párbeszédet rögtön kiszorítja az agyonhallgatás, cenzúra. Álljon itt példaként erre olvasónk esete az Újemberben 2013. október 20-án megjelent “Párbeszédben az iszlámmal” c. írással, melyre az őszinte párbeszéd jegyében kívánt reagálni. A reagálás az Újember részéről: Jeges hallgatás. Még csak annyit sem válaszoltak olvasónknak, “figyelj, izé, lehet, hogy igazad van, de ezt a stílust itt mi nem engedhetjük meg magunknak, szóval húzd ki ezt és ezt, aztán talán közöljük”.
Mi ugyan nem hirdetjük fennhangon a párbeszédet, de az őszinte dialógus nevében változatlanul közöljük olvasónk írását.

Continue Reading »

1 Comment

Mi is a baj a limburgi püspökkel?

Gondoljatok a  tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek,  titeket is üldözni fognak. (Ján 15,20)
Tudom,  hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a  nyájat.Közületek  is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé  állítsák a tanítványokat. (Apcsel 20,29-30)

 

 

 

 

 

 

 

Ha a német sajtó mintegy karmesteri intésre ráront valakire, és az összes médiacsatornán a nap 24 órájában csak az illető mocskolását halljuk, nem visszariadva a nyilvánvaló hazugságoktól, anélkül, hogy a megrágalmazottnak egy csöpp esélye is lenne saját reagálását és álláspontját az ügyben kifejteni, szinte biztosra vehetjük, hogy az illetőnek csupán egy bűne van: Valamilyen módon sértette a németországi status quo-t, az “Új Világrend” uralkodó világnézetét. A német sajtóban a világ legtermészetesebb dolga, hogy írnak (rágalmaznak) valakiről, anélkül, hogy az illetőnek lehetőséget adnának a reagálásra.

Tebartz-van Elst, limburgi püspök

Tebartz-van Elst, limburgi püspök

Nincs ez másképp a fiatal, dinamikus, hitét és püspöki funkcióját komolyan vevő Tebartz-van Elst püspök esetében sem. A püspököt 2008-ban nevezte ki XVI. Benedek Limburgba. A püspökség évtizedek óta progresszív püspökök vezetése alatt volt, így Tebartz-van Elstnek eleve nem volt könnyű dolga.

Első hivatali cselekedeteinek egyike volt, hogy megregulázta Kollast, a wetzlari dékánt, mert az illető nyilvánosan megáldott egy homoszexuális párt egy katolikus templomban. A homoszexuálisok Németországban a szent tehenekhez hasonló védettséget élveznek, Tebartz-van Elst a hagyományos katolikus álláspontra hivatkozva túltette magát ezen. Evvel rögtön halálos ellenségeket szerzett magának úgy egyházmegyéjében, mint a világi sajtó részéről, amely attól fogva folytatta kampányát ellene. A “Spiegel”, a “Welt”, a “Zeit”, stb. rendszeresen támadták a püspököt mindenféle mondvacsinált ürüggyel (pl. tekintélyelvű vezetési stílus).

Második halálos bűne az volt, hogy 2010-ben kinyilvánította, összeegyeztethetetlen a katolikus hittel a tagság a “Donum Vitae” egyesületben. Miről is van itt szó?

A német jogrendszer sajátosságához tartozik, hogy csak azok a terhes nők mehetnek művi vetélésre, akik igazolják, hogy részt vettek tanácsadáson, mely tanácsadásnak az lenne a célja, hogy lebeszélje az illetőt az abortuszról, alternatívákat vázoljon föl neki. Nos, a gyakorlatban kiderült, hogy ezek a tanácsadó szervezetek nem vették komolyan az ilyen irányú tanácsadást, egyszerűen leigazolták a nők számára, hogy részt vettek rajta, sőt egyesek még bátorították is a terhes nőket a művi vetélésre. A XX. század utolsó évtizedében a II. János Pál pápa hosszas vita után megtiltotta a német egyháznak, hogy működtessen ilyen egyesületeket. Ekkor alakult meg a katolikus civilek által működtetett “Donum Vitae”szervezet, amely a pápai rendelkezés ellenére továbbra is kiadta az igazolásokat.

Ezek után kapóra jöttek Tebartz-van Elst ellenségeinek a püspökségi központ újjáépítésének költségei.

Tény és való, hogy a költségek elszaladtak. Evvel azonban a limburgi püspökség nem állt egyedül, más püspökségnél is voltak hasonló túlköltekezések. Csak abból senki nem csinált ügyet. A limburgi helyzet megítélésénél tudni kell, hogy a püspök elődei a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben olyan bizottságokat hoztak létre a kollegialitás és nyíltság jegyében, amelyeknek az lett volna a funkciójuk, hogy szakmai szempontból segítsék a püspököt döntései meghozatalánál. Nos, 2008-ban az építési ügyekért felelős bizottság a szediszvakancia idején (a régi püspök már nem, az új még nem volt hivatalában) döntött a püspökségi központ újjáépítéséről. Azaz Tebartz-van Elstet kész helyzet elé állították.

Más kérdés, hogy valószínűsíthető, hogy a püspök nem mutatott túl nagy érdeklődést a pénzügyi kérdések iránt, illetve elfogadta civil tanácsadóinak ajánlását. Erre szokták mondani, a püspök magas labdát adott ellenfeleinek. Ma ezek a civil tanácsadók támadják a legvérmesebben a püspököt pazarló politikája miatt. Ugyancsak nem verik nagydobra a médiák, hogy a költségek elszállásának egyik fő oka volt, hogy a kivitelezések során sziklás talajra bukkantak.

A püspök ellenségeinek kapóra jött az új pápa demonstratív egyszerű életvitele. A sajtó ekkor sebességet váltott a rágalmazásban. Tizenötezer eurós fürdőkádról, arany kilincsekről hazudoztak. A hangulatot annyira fölkorbácsolták, hogy a püspök Északrajna-Vesztfália tartományban élő rokonságát gyilkossággal fenyegették meg.

Ami az egészben a legszomorúbb, az a német püspökök hozzáállása az ügyhöz. Körükben régóta divat a szembenállás a Vatikánnal, a vatikáni utasítások elszabotálása, a konzervatív, azaz hitükhöz, hivatásukhoz ragaszkodó püspökök kikészítése a médiával karöltve. Nem volt ez másképp a művi vetélésre feljogosító igazolások kiadásának kérdésében sem.

 

Jelen esetünkben a többi püspök semmivel sem él szerényebben Tebartz-van Elstnél. Mégis, falkaként rontottak rá, maguk mellett tudva a média támogatását. A pálmát az eretnek megnyilatkozásokról elhíresült Zollitsch, freiburgi érsek, a Német Püspöki Konferencia elnöke vittel el, aki nyilvánosan azt mondta, ő ebben a helyzetben nem tudna tovább élni, evvel, mintegy öngyilkosságra felszólítva Tebartz-van Elstet. A falkának kapóra jöttek a mostani “pápának” furcsa megnyilatkozásai, melyek nem a kinyilatkoztatott hitigazságok alapján, hanem a világi média szájíze szerint kezelik a homoszexualitás, az abortusz, a válás-újraházasodás, az elváltak szentségekben való részesítése kérdését.

Tebartz-papa

Tebartz-van Elst a pápánál 2013 októberében

A Vatikán felemás döntést hozott. Tebartz-van Elst néhány hónapig nem térhet vissza állomáshelyére. Véleményünk szerint a helyzet annyira elmérgesedett, hogy utána sem, valami megoldást fognak keresni személyét illetően.

A püspöki kar és a média együttműködése hithű papok, püspökök kikészítésében nem újkeletű Németországban, illetve a német nyelvterületen.

N002_Groer

Hermann Groer volt bécsi érsek

1995-ben a bécsi érseket, Hermann Groert rágalmazták meg, hogy évtizedekkel korábban iskolai hittantanárként pedofil kapcsolatot létesített. Fura mód a médiakampányra akkor került sor, amikor Groer megígérte Fröhlichnek, a legismertebb, ma is börtönbüntetését töltő osztrák revizionistának, hogy megvizsgálja a revizionista téziseket. (Fröhlich akkori nyomozása szerint a rágalmazásnak semmi alapja nem volt.)

Wolfgang Haas

Wolfgang Haas

1997-ben Wolfgang Haas churi püspököt (Svájc) sikerült a médiának és a püspök-társaknak hivatalából eltávolíttatnia. Haas bűne az volt, hogy a katolikus álláspontot képviselte a homoszexualitás kérdésében. Haas számára ezután kreáltak egy abszolút jelentéktelen, új püspökséget Vaduzban (Liechtenstein).

 

 

Vitus Huonder churi püspök

Haas mai utódja, Vitus Huonder püspök 2012. nagyböjti körlevelében emlékeztetett néhány alapvető katolikus hitigazságra, mint a házasság fölbonthatatlansága, szentségek méltó vétele. Evvel Huonder maga ellen tudhatta püspöktársai, az alsó klérus és a média nagy részét.

 

 

Kurt Krenn

Kurt Krenn
lemondatott Sankt Pölteni püspök

 

2004-ben óriási médiabotrányt csináltak abból, hogy a Sankt Pölteni szemináriumban állítólag homoszexuális kapcsolatok fordultak elő. A bűnbak a mérsékelten konzervatív Kurt Krenn Sankt Pölteni érsek lett, akinek természetszerűleg semmi köze nem volt az ügyhöz. A médiaterror addig folytatódott, míg Krenn le nem mondott.

 

 

Walter Mixa Augsburgi püspök

Walter Mixa
Augsburgi püspök

Walter Mixa augsburgi püspök következetesen védte a hagyományos családmodellt, és igen súlyos bűnnek nevezte az abortuszt. Bírálta a CDU családokkal kapcsolatos politikáját. Felemelte szavát a német vezetés ellen az afganisztáni katonai részvétel miatt.

2007-ben szóvá tette Izrael rasszista, palesztinellenes politikáját.

A Williamson-ügy kapcsán a holokauszt adataival a magzatgyilkosságok számait állította szembe.

Bírálta az ateizmust, az istentelen társadalmat földi pokolnak nevezte, emlékeztetve a nácikra és kommunistákra.

A médiák 2010-ben elérkezettnek látták az időt kikészítésére. Fölröppentették a hírt, hogy egy volt ministránsa azt állította, hogy Mixa pedofil kapcsolatot létesített vele korábban. A volt ministráns hiába tiltakozott, hogy az egészből egy szó sem igaz, a médiaőrjöngés a cáfolatot akarattal figyelmen kívül hagyta. Mixa kikészítésében itt is partnerek voltak a püspök-társak.

 

Nem lett segédpüspök.

Gerhard Maria Wagner Nem lett segédpüspök.

XVI. Benedek 2009-ben a konzervatív hírben álló, és egyházközségét jól vezető, hívei által rajongva szeretett Gerhard Maria Wagner plébánost linzi segédpüspökké akarta kinevezni. Az eredmény itt is médiaterror, a világi média és a “progresszív” püspöki kar összefogásával sikerült a kinevezést megakadályozni.

Természetesen az itt felsorolt esetek, illetve személyek mind egy nagyon visszafogott konzervativizmust képviselnek, akik az alapvető viszonyokat (politikai korrektség, illetve a zsinat utáni vatikáni irányvonal) nem vonták kétségbe, ezeken a kereteken belül igyekeztek többé-kevésbé képviselni a katolikus álláspontot.

Richard Williamson tradicionalista püspök

Richard Williamson tradicionalista püspök

A hivatalos egyháznál egy nagyságrenddel nyíltabban és határozottabban képviseli a hagyományos katolikus álláspontot a Szent X. Piusz Papi Rend (tradicionalisták). Bár néhány éve náluk is megmutatkoznak a politikai korrektség jeleni. 2009-ben elhatárolódtak a holokauszt-dogmát megkérdőjelező Williamson püspöktől. A tovább húzódó Williamson-ügynek az ő tavalyi kizárása vetett véget, egyelőre legalább is. Így jelenleg elmondhatjuk, a nyugati kereszténységben egyedül Williamson püspök és néhány híve az, aki megalkuvás, és a fennálló hatalmi viszonyokra való tekintet nélkül követi a hagyományos katolikus hitet.

2013 október

Bálint József

5 Comments

Magyar litánia 2013

A litánia előtörténete: Papunk a közelmúltban prédikációjában napi politikai kérdéseket feszegetett magyar keresztény sorskérdések szemszögéből. Nevezetesen az EU nemtelen támadását (Tavares-jelentés) és a termőföld külföldiek általi megvásárolhatóságát említette. Mégha nem is értettem vele egyet mindenben, már egyáltalán a téma fölvetése jól esett. Ő biztatott bennünket, merjük megfogalmazni kéréseinket akár egy könyörgés, litánia keretében.
Az interneten keresve a témában találtam itt egy magyar litániát. Ezt egy kicsit átírtam. Saját betoldásaimat pirossal emeltem ki. Nincsenek illúzióim. Ezt a litániát az ország egyetlen templomában nem fogják imádkozni. Aki pap ezt megtenné, eltűrné, másnap az utcán találná magát felfüggesztve. Pedig hát… Már az is gond, ha békésen, a Jóisten irgalmában bízva könyörögni merünk Istenhez, a Szűzanyához, a szentekhez???

 

 

Magyar litánia 2013
 
Uram, irgalmazz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
 
Krisztus, hallgass minket! Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket! Krisztus, hallgass meg minket!
 
Mennybéli Atyaisten Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten Irgalmazz nekünk!
 
Szentséges Szűz Mária Könyörögj érettünk!
Népünk naponta veszi szájára, néha a legocsmányabb összefüggésben Isten szent nevét. Segíts, hogy kiirtsuk ezt a rettenetes nemzeti vonást.

Istennek Szent Anyja

Könyörögj érettünk!
Népünk fő jellemvonása a reményvesztettség. Az öngyilkosságok arányában vezető helyen vagyunk. Segíts, hogy kilátástalan helyzetben lévő nemzettestvéreink a legválságosabb pillanatban ráeszméljenek életük értelmére.

Eredeti bűn nélkül fogantatott Szent Szűz

Könyörögj érettünk!

Fiataljaink a hamis értékeket keresik. Add, hogy megtalálják az egyetlen igaz utat.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Könyörögj érettünk!

Népünk a világelsők között van a magzatgyilkosságok arányában. Segíts, hogy minden megfogant élet megszülessen.

Sarlós Boldogasszony

Könyörögj érettünk!

Több, mint ezer évvel ezelőtt Európában így imádkoztak: “A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket.” Imájuk meghallgatásra talált, a magyarság megtért és betagozódott a keresztény Európába, sőt annak védőbástyája lett. Ma mi könyörgünk: “Az osztrák birtokosoktól, a holland telepesektől, a német és egyéb földvásárlóktól ments meg Uram minket.”

Nagyboldogasszony

Könyörögj érettünk!

Ami gyárat, üzemet őseink az elmúlt évszázadokban fölépítettek, megszállóink 20 év alatt lerombolták. Ma a legegyszerűbb használati eszközöket is importálni kényszerülünk. Segíts, hogy újra épüljenek gyáraink.

Magyarok Nagyasszonya

Könyörögj érettünk!

Népünktől a munkahelyeket elvették. Fiataljaink tömegesen menekülnek külföldre. Segítsd őket haza, találjanak értelmes munkát hazájukban, méltó fizetéssel, gyarapodjanak a nemzet és a világ javára.

Csíksomlyói Szent Szűz

Könyörögj érettünk!

Népünk 45 év kommunista megszállás után 1990-től kezdve új megszállás alá került. Ahogyan az ószövetségi választott nép 70 év babiloni fogság után megszabadult, mert a Mindenható jóindulatra hangolta Cirusznak, a perzsák királyának szívét a zsidók iránt, úgy hangolja a Mindenható jóindulatra az amerikai cionista köröket a magyarság iránt.

Máriacelli Szent Szűz

Könyörögj érettünk!

Országunk adósságállománya 1990 óta óránként 80 millió Ft-tal növekszik. Ezért nem a magyar nép, hanem megszállóink a felelősek, akik szövetségeseinknek neveztetik magukat, és akik minden eszközt – a korrumpálást és a gyilkosságot is beleértve – bevetettek, hogy ilyen helyzetbe kerüljön Magyarország. Segíts, hogy a kamatrabszolgaság igáját lerázzuk, munkánkkal és tehetségünkkel egyenrangú félként vehessünk részt a nemzetközi kereskedelemben.

Máriapócsi Könnyező Szűzanya

Könyörögj érettünk!

Népünk legkiszolgáltatottabb rétegei – magányos öregek, elsősorban a kisebb településeken – naponta ki vannak téve bűnöző rétegek támadásának, amit a politika tétlenül néz. Segíts, hogy a társadalom hathatósan meg tudja védeni az elesetteket.

Győri Könnyező Szűzanya

Könyörögj érettünk!

Tízezrek váltak hajléktalanná hazánkban az elmúlt években a politika nemtörődöm hozzáállása mellett. Segíts, hogy lelkiismeretes, felelős politikusokat válasszunk, és a politika újra otthonhoz segítse a hajléktalanokat.

Úti Boldogasszony

Könyörögj érettünk!
 

A magyar népért

Könyörögjünk az Úrhoz!
A magyar egyház újjászületéséért Könyörögjünk az Úrhoz!
Püspökeinkért, papjainkért, szerzeteseinkért Könyörögjünk az Úrhoz!
Papi és szerzetesi hivatásokért Könyörögjünk az Úrhoz!
A magyar családokért, gyermekáldásért s a magyar ifjúságért Könyörögjünk az Úrhoz!
Az elszakított területeken élő magyar testvérekért Könyörögjünk az Úrhoz!
A külföldön szétszórtságban élő magyar testvérekért Könyörögjünk az Úrhoz!
A hazánkban élő, kisebbségben lévő testvéreinkért Könyörögjünk az Úrhoz!
Országunk vezetőiért Könyörögjünk az Úrhoz!
Engesztelésül népünk bűneiért Könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy bocsásson meg nekünk a szülők, a házastársak
és a gyermekek ellen elkövetett bűneinkért
Könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy bocsásson meg nekünk az abortusz áldozataiért Könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy bocsásson meg nekünk az eutanázia áldozataiért Könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy bocsásson meg nekünk a hazugságokért Könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy bocsásson meg nekünk a családok széthullásáért Könyörögjünk az Úrhoz!
 
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit! Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit! Hallgass meg minket!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit! Irgalmazz nekünk!
 
Uram, hallgasd meg könyörgésünket! És kiáltásunk jusson eléd!
 
Könyörögjünk!
Mindenható örök Isten!
Kérünk, őrizd meg magyar hazánkat minden külső és belső veszedelemtől, és a boldogságos,
mindenkor szeplőtelen Szűz Máriának, Magyarország Nagyasszonyának és pátrónájának,
Szent Péter és Pál apostolnak, Szent István királynak,
magyar szentjeinknek és boldogjainknak közbenjárása által adj magyar népednek egységet és békét!
Távolítsd el tőle a háborúságot, az egységet megbontó pártoskodást és tévelygést,
hogy Anyaszentegyházad hite szerint mindig bátran és szabadon szolgáljon neked. Krisztus, a mi Urunk által.Ámen.
8 Comments

Kereszténység és holokauszt 2013

 

A magyar népnek erkölcsi kötelessége kihalni, mégpedig tüstént. Minden lengyelnek, orosznak, zsidónak, franciának, afrikai négernek, stb. ugyanannyi joga van a “magyar földhöz”, – amelyről úgy beszélnek, hogy szent és áldott – mint akármelyik magyarnak, ha nem több.
Baloldali újságíró, 2015

Sem aggódásra, sem gyászra nem lenne okom, ha a magyar nép a nem túl távoli jövőben kihalna, mivel a XX. század két világháborújában végtelenül sok bűnt vett magára. Csak az intenzív keveredés a harmadik világ színesbőrű és gyermekáldásban gazdag embereivel tudná megváltoztatni a magyar nép bűnözésre hajlamos nemzeti jellegét. A magyar egy bűnös nemzet, amelynek nincs többé joga a saját nemzeti életre.
Liberális politikus, 2016

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves atyák, kedves testvérek!

Miután templomainkba is bevonult a holokausztozás, kénytelen vagyok megosztani veletek, Önökkel evvel kapcsolatos gondolataimat.

Előjáróban annyit, hogy Németországban éltem át a két német állam egyesülését, így közelről tapasztalhattam meg a politika alakulását az ezt követő években. Az egyesülést követően erősödött fel a holokauszt-besugárzás, amely ma a német létezés legmeghatározóbb tényezője. Az egész 1979-ben kezdődött a “Holocaust”című, négyrészes TV-filmsorozat sugárzásával. Ezután a főáramú média gondoskodott róla, hogy a témát állandóan napirenden tartsák.

Természetesen a mottóban leírt sorok nem hangzottak el még sehol, viszont elhangzottak az alábbi kijelentések:

A német népnek erkölcsi kötelessége kihalni, mégpedig tüstént. Minden lengyelnek, orosznak, zsidónak, franciának, afrikai négernek, stb. ugyanannyi joga van a “német földhöz”, – amelyről úgy beszélnek, hogy szent és áldott – mint akármelyik németnek, ha nem több. Wiglaf Droste baloldali újságíró, 2008

Sem aggódásra, sem gyászra nem lenne okom, ha a német nép a nem túl távoli jövőben kihalna, mivel a XX. század két világháborújában végtelenül sok bűnt vett magára. Csak az intenzív keveredés a harmadik világ színesbőrű és gyermekáldásban gazdag embereivel tudná megváltoztatni a német nép bűnözésre hajlamos nemzeti jellegét. A német egy bűnös nemzet, amelynek nincs többé joga a saját nemzeti életre. Margarete Mitscherlich írónő, 1986

Az idézett két példa mellett számtalan hasonlót tudnék fölsorolni, a helyzet jellemzésére gondolom, ez is elég. Emellett néhány személyen kívül senki nem háborodik fel, ha baloldali fiatalok ilyen jelszavakkal tüntetnek, hogy “Németország, dögölj meg!”, “Bomber Harris do it again! (Harris bombázó, csináld még egyszer)”, “Minden jó felülről jön!”. E két utóbbi szlogen utalás Drezda lebombázására 1945 februárjában, 300 ezer halottal.

A másik oldalon, Németországban ma egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy politikus kijelentse, hogy szereti népét, hazáját. Az illetőre azonnal a “jobboldali” címkét akasztanák, ami kb. olyan megbélyegzés, mint a középkorban az, hogy boszorkány, az ördöggel cimborált, stb.

Míg ma Magyarországon (és Európa legtöbb államában) természetes, hogy a politikában van egy jobb- és egy baloldal, és egy jobboldali sem szégyelli ezt a szót, Németországban csak bal és erősebben bal oldal van. És a görcsös igyekezet, hogy nehogy valakire ráaggassák a “jobboldali” címkét, azt szüli, hogy a társadalom fokozatosan tolódik balra. Ennek aztán olyan vadhajtásai vannak, hogy a politika nem mer föllépni szélsőbalos, kirakatokat bezúzó, autókat fölgyújtó fiatalok ellen. Ha török fiatalok agyonvernek egy németet, az illetők általában egy ejnye-bejnyével megússzák. A másik oldalon nevetséges ürügyekkel ítélnek hosszú börtönbüntetésre személyeket, csak azért, mert ki merték ejteni a tiltott szavakat, haza, nemzet, és ilyen irányban próbáltak cselekedni is. De történtek furcsa halálesetek is, egy nemzeti érzelmű politikusnak meglazították a kerékcsavarjait, ezután az autópályán halálos balesetet szenvedett.

Talán ezért is tapasztal meg ma az Orbán-kormány ilyen kivételesen rossz bánásmódot az EU-tól, mert a kormány névleg legalább is hitet tesz a nemzeti politika mellett, az EU-ban pedig döntő szavuk van olyan személyeknek, mint a volt szélsőbalos Barroso, a volt ifjúkommunista Merkel.

Nos, ennek az önpusztító német viselkedésnek a fő oka az állandó holokauszt-besugárzás. Ez olyan mértékű, hogy Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. verséből vett képekkel lehet csak jellemezni:

…Mert zsarnokság ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy a régi istened sem;
mert zsarnokság vanaz óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában
- – - – - – - – - – - -

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves,

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban, nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szómámorban,
mint légydög a borodban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél…

 

Helyettesítsük itt a zsarnokság szót a holokauszt-besugárzással, és megkapjuk a mai német helyzet tömör, költői jellemzését.
A besugárzás alól természetesen a német egyház sem tudja magát kivonni, illetve nem tud rá helyesen reagálni. A média olyan papokat, püspököket sztárol, akik a katolikus tanítással szembenálló nyilatkozatokat tesznek, női bíborosokról, a homoszexuálisok egyházon belüli jogállásának erősítéséről beszélnek. A másik oldalon, ha egy püspök megpróbál többé-kevésbé a katolikus tanítás talaján maradni, és ennek hangot is ad, a média irgalmatlanul kikészíti, püspök-társai passzív szemlélése mellett. Ilyen kampánynak lett áldozata 2010-ben Walter Mixa, a konzervatív augsburgi püspök. Egy fiatalember (volt ministráns) korábbi molesztálásával vádolták meg. Az illető fiatalember a sajtóból értesült az egészről, semmi valóságalapja nem volt. De hát mit számít az igazság a német sajtóban… Franz-Peter Tebartz-van Elst-et, a fiatal, lendületes limburgi püspököt pedig évek óta tartja a liberális sajtó össztűz alatt, különféle rágalmakkal.

A külföldi szemlélő számára úgy tűnik, hogy a németség kollektív bűntudat-neurózisban szenved, amit az állandó holokauszt-besugárzás vált ki. Szomorú látni, hogy egy nyolcvan milliós, jólétben élő, gazdag hagyományokkal rendelkező népet így tönkre lehet tenni egy ilyen egyszerű eszközzel.

Mik az céljai a permanens össztűz alá vételnek?

Az első és legfontosabb: Bűntudat ébresztése, és ennek állandó szinten tartása. Ott: Ne törődj avval, hogy állandóan a német költségvetés terhére “mentik meg” az eurót.  Itt: Ne törődj avval, hogy újabb 800 milliót kapnak a magyar költségvetésből – nem a túlélők, hanem – a túlélőket képviselő ügyvédi irodák, miközben a kilakoltatások napirenden vannak, rájuk nem jut egy fillér sem. Ne törődj avval, hogy elveszik munkahelyeidet, földjeidet, hiszen bűnös nemzet tagja vagy. Fő az, hogy valahogy igyekezz jóvátenni rettenetes bűnödet.

A helyzetet a régi magyar népmesével lehet csak jellemezni: “Vert visz veretlent.” Valakik úgy döntöttek, miután ezt az egészet megcsinálták a németekkel, és milyen jól sikerült, most megcsinálják velünk is.

A további okokat Norman Finkelstein, a becsületes zsidó foglalja össze találóan könyvének (A holokauszt-ipar) előszavában:

A holokauszt remek ideológiai fegyver. Segítségével ’áldozatnak’ tüntetheti fel magát a világ egyik legjelentősebb katonai hatalma (értsd: Izrael), amely rendszeresen megsérti az alapvető emberi jogokat. E fegyver révén az Egyesült Államok legsikeresebb etnikuma (értsd: a zsidóság) szintén áldozati státust szerzett magának. Komoly előnyökkel jár ez a tetszetős áldozati lét: sérthetetlenséget jelent a bírálattal szemben…” Finkelstein a holokauszt-maffia másik motívumként pénz zsarolását jelöli meg az európai államoktól.

Talán fölösleges említenem, hogy zsidó oldalon semmi hajlandóság nincs a zsidók által elkövetett bűnök napirenden tartására, emléknapra, bűntudat-kultuszra a Kun Béla – Szamuely terroristák, ávós gyilkosok miatt.

A félreértések elkerülése végett: Semmi kifogásom zsidó származású személyek ellen. Úgy gondolom, minden ma élő magyar keresztény sajnálatosnak tartja a zsidóság jó részének 1944-es elhurcolását, és senki közülünk ezt nem támogatta volna, ha élt volna annak idején. Bűntudatnak, különösen egyoldalú bűntudatnak helye itt tehát nincs.

Ugyancsak nincs helye annak, hogy a holokausztra hivatkozva jóváhagyjuk azt a terrort, amit Izrael művel a (részben keresztény) palesztinokkal.

Igazságérzetünk továbbá megkívánja, hogyha valaki személyesen bűnt követet el, azt az illető rendezze az Úristennel egy szentgyónás keretében. De kollektív bűntudat, illetve ebből fakadó nemzetpusztító politika? Ez minden, csak nem keresztény.

A történelmi ismeretek rávilágítanak, a Katolikus Egyház erejéhez mérten határozottan szembeszállt a németek zsidóellenes politikájával.

Tőszavak:

  • XI. Piusz pápa enciklikája (Mit brennender Sorge)
  • XII. Piusz kormányzása, akit Golda Meir és Pinchas E. Lapide zsidó történész a zsidó nép nagy barátjának nevezett. Lévai Jenő zsidó történész könyvet írt Piusz védelmében a múlt század hatvanas éveiben, válaszul az őt befeketíteni próbáló világméretű zsidó-kommunista kampányra (Hochhuth: “A Helytartó”). Lévai könyvének címe: Piusz nem hallgatott.
  • A német klérus ragyogó helytállást tanúsított a nemzetiszocializmus éveiben. Kétezer katolikus papot tartóztattak le, közülük ezren haltak vértanúhalált.
  • Von Galen münsteri püspök a szószékről emelte föl hangját a létükben fenyegetett emberek érdekében.
  • A Horthy-kormány 1944 nyarán a katolikus püspöki kar kérésére állította le a zsidó deportálásokat.
  • Mindszenty veszprémi püspököt a nyilasok tartóztatták le 1944-ben, mert egyházmegyéjében megtiltotta a Szálasi-féle hatalomátvétel okán követelt ünnepi szentmisék megtartását. Sopronkőhidán raboskodott.

Talán ennyi elég ahhoz, hogy lássuk, nincs helye bűntudat-gerjesztésnek híveink körében. Nem szeretnék most kitérni a II. Világháborúhoz vezető okokra. Egyet azonban bizonyossággal állíthatok: Semmiképp sem úgy volt, hogy egyik oldalon voltak a gonosz németek, a másik oldalon pedig a Grál-lovagok. A háborús felelősség kb. 50-50 %-os volt.

A végére hagytam a legfontosabbat. Hogy egyáltalán tudjuk, hogy miről is beszélünk, beszúrom a hivatalos holokauszt-ábrázolás legkirívóbb ellentmondásait tartalmazó linkjét.

Ha valakinek a lelkivilágába gázoltam, ezúton kérek tőle elnézést. Saját tapasztalatból tudom, a sokkoló igazsággal szemben az első reakció a teljes leblokkolás, próbálkozás a cáfolásra. Valamikor én is teljesen elhittem a hivatalos verziót. Csak egyes részletkérdések zavartak. Ezekre próbáltam választ kapni. Ami aztán odavezetett, hogy ma meg vagyok róla győződve: nem voltak gázkamrák és egyéb fantasztikus kivégzési módszerek. Figyelem, ez most nem azt jelenti, hogy a németek jók voltak. Csak egyszerűen ez az igazság. Hogy erre rájöjjek, segített vegyész végzettségem is.

A kérdéskörrel kapcsolatban ajánlom még Josef Gärtner 2009-ben keletkezett nyílt levelét.

És mindenkinek üzenem: az igazság szabaddá tesz. Magyarokat is, zsidókat is. És csak az igazság tesz szabaddá.

2013. április

Bálint József

 

4 Comments

“Töltsd be rajtuk az átkot…”

A helyes katolikus álláspont Ószövetségről, Újszövetségről, Istenről, zsidókról
(a kuruc.info-n megjelent írásom másolata)

Napok óta figyelem a kuruc.info-n folyó vitát az Ószövetség istenképéről, zsidókról. Sajnos az egyedüli igaz katolikus álláspontot eddig nem találtam. Írásomban ezt próbálom közvetíteni. Figyelem! A katolikus álláspont ebben a kérdésben nem egyezik a zsinat utáni egyház álláspontjával!

 Mindenekelőtt idézek néhány kemény ószövetségi részletet:

 Betöltöttük rajtuk az átkot, mint Szichonon, Hesbon királyán; az egész városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön és gyerekeken egyaránt. (MTörv 3.6)

Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, ahova most bevonulsz, hogy birtokodba vedd, s ha kiűzi előled mind a népeket, a hetitákat, a girgasitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat – hét nálad népesebb és nagyobb népet -, ha az Úr, a te Istened majd kiszolgáltatja neked, s te legyőzöd őket, akkor töltsd be rajtuk az átkot, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj meg rajtuk. (MTörv 7.1-2)

 Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét. Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád. Ha visszautasítja a békét, s fölveszi a harcot, aztán ostromot indítasz, és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre. Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot, s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad. Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közé számítanak. E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben.

Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta, nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbe visznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.

Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyőzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki őket. Vagy a mező fái is emberek, hogy őket is meg kell ostromolnod? (MTörv 20. 11-19)

 Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével. (Józs 6.21)

 Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot. (Józs 8.26)

 Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta. Elfoglalták királyostul, s minden hozzátartozó helységgel együtt. Kardélre hányták őket és betöltötték minden benne élőn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt. Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtőket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki előle, minden élőn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki. (Józs 10.38-40)

 Azelőtt kámiták laktak rajta. A név szerint felsorolt emberek Hiszkijának, Júda királyának idejében kivonultak, s elpusztították azoknak a sátrait és kunyhóit, akiket ott találtak. Betöltötték rajtuk az átkot mind a mai napig, s letelepedtek a helyükre. Ott ugyanis jó legelő volt barmaik számára. (1Krón 4.40 )

Sámuel így szólt Saulhoz: “Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára! Ezt mondja a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból. Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!” (1Sám 15.1-3)

 A nemzsidó népek kiirtására vonatkozó isteni paranccsal kapcsolatban általában háromféle reakciót figyelhetünk meg:

 a, A mai ember eldobja magától az Istent, vagy a biblia Istenét, mondván, egy szerető Atya semmiképp nem parancsolhatott volna ilyet az ószövetségi zsidóságnak. A következmények itt aztán sokrétűek lehetnek, menekülés egyéb nemkeresztény vallásokhoz, ateizmushoz, saját vallás (ősmagyar-őskeresztény) kreálása, stb.

 b, A mai ember törésvonalat húz az ószövetségi és újszövetségi Isten közé, mondván, az Ószövetség istene a gonosz zsidók gonosz istene, maga a Sátán, az Újszövetség Istene pedig az igazi, a végtelenül jó Isten, a szerető Atya, amannak ellenlábasa. Ezt az álláspontot látszik alátámasztani a mai zsidók viselkedése, a világ pénzügyi gúzsbakötése, a palesztinok irtása, 3-4 évenként egyéb kegyetlen háborúk szítása (Gáza, Libanon, Líbia, Szíria, stb.). Ennek az elméletnek volt neves képviselője Bulányi György atya.

 c, A hívő lélek alázatosan elfogadja, hogy a zsidók Isten kedveltjei, amit nekik szabad, azt a gojoknak nem szabad, és különben is, a legjobb békességben lenni a zsidókkal. Különben éreztetik hatalmukat, legyen szó a világ államairól, vagy akár a Katolikus Egyházról. Ráadásul ez utóbbi a II. Vatikáni Zsinat óta nem győz hajlongani a zsidók előtt, a kinyilatkoztatott kétezer éves katolikus tanítással szembenálló teológiai nyilatkozatokat tesz. De nem különb a helyzet az egyéb felekezeteknél sem. Ennek a furcsa, a zsidók előtt csúszó-mászó mentalitásnak a legkirívóbb példája a magyarországi Hit Gyülekezete.

 ——————————————————————–

 A valóság, mint általában mindig, ennél jóval bonyolultabb. Egyik álláspont sem tükrözi a kétezer éves, Istentől kinyilatkoztatott és így megváltoztathatatlan katolikus tanítást. Fenti pontok közül bármelyik irányzatot is teszi magáévá az ember, a kardinális tévedés mindegyiknél ugyanaz. A mai zsidóság a közhiedelemmel ellentétben nem egyenesági folytatása az ószövetségi zsidóságnak. Az ószövetségi zsidó vallás valóban isteni kinyilatkoztatáson alapszik. A mai talmudista-kabbalista zsidó vallás csakugyan sátáni. E vallás Krisztus után keletkezett a Jézust elutasító zsidók körében. Az ószövetségi zsidó vallás lényeges eleme a Messiás hittel való várása, a talmudista vallásé pedig ugyanannak a Messiásnak elutasítása és üldözése kezdve a farizeusok és írástudók Jézust elítélő határozatától egészen a mai napig, és így is marad ez a világ végéig.

 Mi a katolikus álláspont ebben a kétségtelenül nehéz kérdésben?

 Először is szögezzünk le néhány axiómát.

 1, Istennek az emberrel szemben mindig igaza van.

 2, Isten minden ember javát akarja, sőt, a legjobbat akarja minden embernek. Természetesen itt nem kizárólag az arasznyi földi életet tartja szem előtt, hanem az örök életet. És ez, hogy Isten az emberek javát akarja, érvényes volt az Ószövetség idején, és érvényes volt úgy zsidók, mint pogányok számára.

 3, Mi, emberek nem mindig fogjuk fel az isteni rendelkezések értelmét. Ez még Szent Pálra is érvényes, aki bár egyszer elragadtatott a mennybe, mégis meg kellett, hogy állapítsa:

Most megismerésünk csak töredékes. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom. (1Kor 13.9)

 4, Jézus és az Újszövetség szembefordítása az Ószövetséggel hiábavaló, esztelen vállalkozás. Az Ószövetség több, mint ezer helyen prófétál Jézusról, a Messiásról. Jézus pedig számtalan alkalommal jelenti ki magáról, hogy ő az ószövetségi Atya fia.

 Ugyancsak a biblia írja Istenről:

Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál. (Iz. 55, 8-9)

 Nézzük ezek után a részleteket. A végtelenül bölcs és igazságos Isten csakugyan kiválasztott egy népet, hogy előkészítse a Megváltó érkezését. A zsidó nép egyedüli hivatása a Messiás eljövetelének évszázados előkészítése, annak méltó fogadása, majd a kereszténység elterjesztése volt, illetve lett volna. Bár ez az Isten csakugyan különös gonddal fordult a választott néphez, még az Ószövetség idején is ügyelt arra, hogy az isteni igazságosság ne sérüljön a más népekkel szemben sem. Tehát ha Isten parancsot adott egyéb népek kiirtására, ennek oka az volt, hogy ezeknél a népeknél sátáni szertartások voltak szokásban, emberáldozatok, kisgyerekek föláldozása.

Így ír erről a Bölcsesség könyve, melynek szerzője a régi katolikus hagyomány szerint Salamon király, Dávid fia:

 Szent földednek régi lakóit is gyűlölted ugyan, szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt. A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhús-lakomákon a belső részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel, és a szülőket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által, hogy ez a neked legkedvesebb föld az Isten gyermekeiben méltó lakókat kapjon.

De még ezek iránt is kímélettel voltál, mivelhogy emberek voltak, és sereged előőrseiként darazsakat küldtél, hogy ezek irtogassák őket, apránként. Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd őket.

De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha.

- – - – - – - – - – - – - – - – - – -

De nem érték be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem akik a tudatlanság nagy háborúságában élnek, az ilyen bajokat még békének nevezik. Amikor gyermekgyilkos áldozatokat, titkos szertartásokat, vagy vad tivornyákat tartanak furcsa szokásokkal, nem ügyelnek sem az életre, sem a házasság tisztaságára, hanem az egyik orvul megöli a másikat, vagy házasságtöréssel keseríti. Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hűtlenség, a lázadás és az esküszegés, a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás. (Bölcs 12.3-14,26)

 És biztosak lehetünk abban, is, ha ezeknek a népeknek köréből valaki tiszta lelkiismeretű volt, és úgy halt meg, annak lelke a többi ószövetségi igazakhoz hasonlóan a pokol tornácára került, Jézus kereszthalála után pedig az örök boldogságba.

 Felszínes, gyorsan ítéletet mondó korunkban hajlandók vagyunk a Krisztus utáni zsidóknak elhinni, hogy ők ma is a Mózes által megszabott törvényeket követik. Pedig maga Jézus semmisíti meg ezt a mentséget:

 Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek. Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt. De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?” (Jn 5.45-47)

 Hasonlít a mai zsidóság ahhoz a férfihoz, aki egy fénykép alapján szerelmes volt egy lányba. Amikor aztán végre találkozott az élő, hús-vér lánnyal, esztelen dühvel fordult feléje, és továbbra is a fényképbe volt szerelmes.

 Ugyancsak axióma, hogy az ember szabad akarattal rendelkező lény: dönthet Isten mellett, és Isten ellen. Érvényes volt ez a szabadság a választott népre is. És ahogy az angyalok közt az első, Lucifer, Isten ellen döntött, és letaszíttatott a mennyből, úgy a zsidóság is Isten ellen döntött.

 A II. vatikáni zsinat előtt a katolikus közgondolkodás része volt a judaizmus elvetése, a Krisztus előtti és utáni zsidóság megkülönböztetése. A zsinat óta azonban a klérus azon igyekezetében, hogy mindenkivel párbeszédet folytasson, és jó viszonyt alakítson ki, elmaszatolja a korábban egyértelmű katolikus álláspontot. (A jó viszonyra való törekvés önmagában nem elvetendő. A probléma itt az, hogy ez a törekvés már odáig fajul, hogy a katolikus egyház saját hitelveit is föladja, csakhogy megfeleljen a zsidó igényeknek.) Nem meri hangoztatni, hogy egy útja van az üdvösségnek, a katolikus egyház, sőt nyugati teológusok hangot adnak olyan vélekedésnek, hogy a zsidó vallás is lehet egy út Isten felé.

Ebből aztán a hitben kevésbé jártas emberek számára tragikusak a következmények:

A mai zsidóság rossz, nem Istentől való. Nem vagyunk vakok, látjuk, mit enged meg ma magának az izraeli társadalom a rabbik tóra- és talmudértelmezésére hivatkozva.  A mai zsidóság az ószövetségi zsidóság egyenes folytatásának deklarálja magát. A katolikus egyház (a tradicionalisták kivételével) ezt elfogadja. Ergo: Mivel a mai zsidóság rossz, mind az ószövetségi zsidóság, mind a katolikus egyház elvetendő.

 Ugyancsak nem halljuk az egyház részéről a magától értetődő igazságokat a bibliáról:

Úgy az Ószövetség, mint az Újszövetség sugalmazott mű, azaz szerzőit a Szentlélek inspirálta. Azonban lényeges a különbség a kettő között: míg az Újszövetség minden emberre vonatkozik és egyetemesen érvényes, addig az Ószövetség kijelentéseit, erkölcsi parancsait három csoportba lehet osztani:

Egy részük korlátlanul érvényes úgy akkor, mint ma.

Egy részük csak időlegesen volt érvényes.

Erre a kettőségre utal Jézus, amikor egyszer azt mondja a törvényről, hogy
A törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül. (Lk 16.17)

E kijelentése az ószövetségi, csak időlegesen érvényes törvényre vonatkozik.

 Más helyen pedig így nyilatkozik a törvényről:

Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. (Mt 5.17-18)
Ezen kijelentése pedig az általános, örök érvényű, minden emberre egyaránt érvényes törvényre vonatkozik.

 Végül tartalmaz az Ószövetség olyan parancsokat, amelyek kezdettől fogva nem találkoztak Isten akaratával.

„Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte Jézus -, de kezdetben nem így volt.” (Mt 19.8)

 Ezeket az egyértelmű igazságokat vallja ma is a Szent X. Piusz Papi rend, a Rómával különleges viszonyban lévő tradicionalista papi közösség. Különleges viszonyt írok, mert ezekben a teológiai kérdésekben szembenáll ugyan Rómával, de elismeri a pápát. Másfelől Róma ugyan szakadároknak tartja őket, de elismeri az általuk bemutatott miseáldozat és egyéb szentségek érvényességét.

 Összefoglalásképp jegyezzük meg: Semmi szín alatt nem lehet az Ószövetségben leírt parancsokra hivatkozva ma más népeket irtani, egyéb galádságokat elkövetni, egy népnek saját magát felsőbbrendűnek tartani, területekre igény tartani, stb. Az ószövetségi kiválasztottság csakis és kizárólag arra vonatkozott, hogy e népből fog születni az egész emberiség Megváltója. A kiválasztottságnak más aspektusa nincs! Ezt nem hajlandó a mai zsidóság fölfogni, és ehhez a mai zsidó viselkedéshez vág jó képet, ennek az elítélésétől ódzkodik a Katolikus Egyház. Ez a zsinat utáni egyház és mai világ nagy tragédiája. Bármiféle párbeszédnek evvel a mondattal kellene kezdődnie, különben passzív módon részeseivé válunk az embertelen ideológiából (mely az Ószövetség hamis értelmezéséből származik) adódó cselekedeteiknek.

 A kérdéskörről részletesebben írok a Johannes Rothkranz: 44 tévedés a zsidóságról c. könyvismertetésemben, illetve a honlapon található egyéb írásban.

 Szeged, 2013. április

 Bálint József

 

2 Comments

Hogyan befolyásolták a zsidók a II. Vatikáni Zsinat előtt és alatt a katolikus közgondolkodást?

 A zsinat legfontosabb dokumentuma, a ’Nostre Aetate’ keletkezésének háttere

 I. Zsinati előkészületek

II. Gerhart Rieger

III. Jules Isaac

IV. Abraham Heshcel

V. A ’Nostra Aetate’ elfogadása

VI. A dokumentum következményei

I. Zsinati előkészületek

A zsidóság kétezer éve nem tudott megbékülni avval a gondolattal, hogy a Jézus személyében eljött Messiás nem csak a zsidóságnak, hanem minden embernek a megváltója. Ennek alátámasztására ajánljuk olvasóinknak, ismerkedjenek meg a következő XX. századi zsidó gondolkodók műveivel: Jehouda, De Rabi, Benamozegh, Memmi, Martin Buber, Elie Faure és Jules Isaac.

 Így érthetővé válik, ha a XX. század második felére megerősödött zsidóság feszült figyelemmel kísérte a katolikus egyház minden rezdülését. A próbálkozás a katolikus egyház zsidó befolyásolására új lendületet kapott a II. Világháború végével, amikor az egész világ elé tárhatták, hova vezet az antiszemitizmus: gázkamrák, népirtás. És a már akkor működő zsidó médiagépezet összes regiszterén azt sulykolta, azt szuggerálta, hogy ez az antiszemitizmus a keresztény antijudaizmusból ered. Hogy Hitler mozgalmának megerősödését Kun Béla és Szamuely, valamint az ő német megfelelőik tombolása (Levin és társai a Bajor Tanácsköztársaság alatt), a zsidó pénzügyi panamák, az I. Világháború alatti romboló zsidó befolyás alapozták meg, nem pedig Aranyszájú Szent János, valamint János evangélista írásainak olvasása, ezt a Zsidó Világkongresszus vezetői és a prominens európai zsidók nem akarták, és a mai napig nem akarják látni, vagy legalább is úgy tesznek. A zsidó médiagépezet ugyancsak igyekezett összezavarni, hogy ha az egyház a zsidókról szólt, akkor nem a származás szerinti zsidókat értette ez alatt, hanem a talmudista vallás követőit.

 Ahogy folytak csöndben a zsinati előkészületek, úgy jöttek létre ártalmatlannak és jószándékúnak tűnő kezdeményezések a zsidó-keresztény kapcsolatok elmélyítésére. Ilyen szervezkedés példái voltak a franciaországi zsidó-keresztény baráti társaságok (amitié judeo-chrétienne) vagy ezek megfelelő szervezetei az USA-ban, Németországban. A közhiedelemmel ellentétben már XII. Pius pontifikátusa alatt is fölmerült egy általános zsinat szükségességének gondolata, de a pápa környezete rábeszélte Piuszt, hagyja ezt a munkát utódjára.

578px-John-xxiii-2

XXIII. János pápa

XXIII. János pápa 1959 februárjában, nem egészen négy hónappal megválasztása után bejelentette a zsinat összehívását. Innentől fogva katolikus oldalon teljes gőzzel folytak az előkészületek a zsinatra, zsidó oldalon pedig arra, hogy alapvetően megváltoztassák a katolikus egyház zsidókkal kapcsolatos eddigi tanítását.

 Az eseményekben három zsidó személy vitte a főszerepet: Gerhart Riegner, Jules Isaac és Abraham Heschel.

Bea-kardinal2

Augustin Bea bíboros

Vatikáni oldalról a kulcsszerepet Augustin Bea bíboros játszotta. Őt bízta meg a pápa 1960 szeptemberében egy zsidókkal foglalkozó különálló zsinati szövegtervezet elkészítésére.

 Természetesen zsidó oldalon publicisták, újságírók összehangolt akciója támogatta az ügyet, és a Vatikánban is komoly támogatói voltak Bea bíboros mellett annak, hogy új alapokra helyezzék az egyház zsidókhoz való viszonyulását.

 Az alábbiakban ismertetjük ennek a három személynek munkásságát, szerepüket a ’Nostra Aetate’ zsinati dokumentum létrejöttében, valamint a dokumentum kiadásához vezető, színfalak mögött történt eseményeket.

riegner-bunt

Gerhart Riegner

 II. Gerhart Riegner (1911-2001) 1939-ben lett a Zsidó Világkongresszus igazgatója, majd 1965-ben annak főtitkára. Visszaemlékezéseiben írja le, milyen lépések történtek részéről a Vatikánnal kapcsolatban. Könyvének címe: “Ne jamais désepérer” (1999) = “Sohasem kétségbe esni”.

 Az alábbiakban idézünk visszaemlékezéseiből.

  • “Amikor tudomást szereztünk a zsinat tervéről, elhatároztuk, hogy rávesszük az egyházat, helyezze teljesen új alapokra a zsidókkal való kapcsolatát… Egyik fő célom volt, az egyház szerepét kiküszöbölni, mint az antiszemitizmus forrását.”
  • Riegner megjegyzi, hogy 1964-ben tombolt a harc a Vatikánon belül, a konzervatív erőket ellenségnek nevezi.
  • Riegner 1963-ben listát készít Bea bíboros segítségével a Vatikán mérvadó személyiségeiről, akiket aztán zsidó barátaival a közvélemény elől elrejtve fölkeres. Ily módon került sor találkozókra Suenens, Döpfner, Lercaro bíborosokkal. Ha kényesnek ítéltek meg egy kérdést (pl. misszió a zsidók között), akkor megírattak egy teológiai cikket egy teológussal, majd gondoskodtak annak publikálásáról különböző teológiai kiadványokban. A reakciótól tették függővé a további lépéseket.
  • Riegner régóta ápolt kapcsolatokat olyan katolikus személyekkel, akik a zsinat idejére maghatározó pozícióba kerültek. Ilyenek voltak: Küng, Liénart, Cushing, Elchinger, Seper. Ezeket a kapcsolatait kiválóan tudta használni a zsinat alatt.
  • Riegner a ‘Nostra Aetate’ c. dekrétumot tartja a legfontosabb zsinati dokumentumnak. “Ha a dokumentumot komolyan veszik, azt jelenti, hogy az egyházatyákkal kezdődő teológiát elvetik, és valami új jön a helyére. Az egyház nem fog igényt tartani hagyományos álláspontjára, hogy helyettesíti a zsidó népet. A klasszikus szubsztitúciós teóriát elvetik.”
  • Riegner elmondja továbbá, ő vette rá Bea-t, hogy a zsidókkal való kapcsolatok ne a Keresztény Egység titkárságán keresztül folyjanak. Amikor Bea közölte vele a kijelölt vatikáni felelős nevét, Riegner utalt rá, hogy az illető írt néhány “antiszemita” cikket a múltban. Bea néhány nap alatt elintézte a pápánál, hogy más kapja a funkciót.
  • A Katolikus-Zsidó Iroda először csak nem nyilvánosan működött. Ismét csak Riegner volt az, aki kapcsolatain keresztül elérte, hogy 1974-ben hivatalosan is bejelentsék a Katolikus-Zsidó Kapcsolatok Nemzetközi Bizottsága megalakulását.
  • Zsidó befolyásra változtatta meg VI. Pál pápa tervezett homíliáját Edit Stein boldoggáavatása alkalmából.
  • A Vasfüggöny leomlása után 1991-ben az európai püspökök szinódust hívtak össze “Európa újraevangelizálása” témában. Ugyancsak Riegner volt az, aki Martini bíboroson keresztül elérte, hogy a Vatikán kiadott dokumentumában már azt mondja, az “Újraevangelizáció nem a régi Európa restaurációját jelenti… Különösen fontos a vallások közti párbeszéd, mindenekelőtt idősebb testvéreinkkel, a zsidósággal, akiknek hite, kultúrája az európai humanitás fejlődésének alkotó eleme.”

 III. A másik zsidó személy, aki döntő befolyást gyakorolt a zsinatra, Jules Isaac (1877-1963) volt.

Jules-Isaac

Jules Isaac

Isaac franciaországi zsidó történelemtanár volt. A II. Világháború alatt a Gestapo letartóztatta családját. A letartóztatásból csak fia tért haza, felesége és leánya meghaltak. Míg Riegnerről elmondható, hogy általános zsidó érdekeket képviselt, addig Isaac kifejezetten keresztényellenes művek egész sorát publikálta a háború után. Műveinek alapüzenete: A kereszténység a felelős az antiszemitizmusért, amely a nemzetiszocializmusba torkollott. Ezt csak úgy lehet orvosolni, ha a kereszténység lemond saját lényeges hittételeiről. Mindamellett tagja volt az abban a korban Franciaországban elterjedt Amitié Judéo-Chrétienne = Zsidó-Keresztény Baráti Társaságnak.

XII. Piusz fogadta őt ugyan, de tartózkodó volt vele szemben. Vele ellentétben utódja, XXIII. János pápa nemcsak hogy melegen fogadta, hanem szoros kapcsolatokat ápolt vele, illetve Bea bíboroshoz irányította a további kapcsolattartás miatt. Bea bíboros alapította meg az “Egyház kapcsolata a zsidósággal” vatikáni munkacsoportot. Ebben a csoportban alakították ki később a ‘Nostra Aetate’ szövegét.

 Mit kívánt Isaac a zsinattól?  

  • 1, Minden rasszista, vallásos és nemzeti diszkrimináció elítélését és megszüntetését.
  • 2, A zsidókat érintő liturgikus szövegek, különösen a nagypénteki könyörgés módosítását, legfőképp a perfidi Judaei = hűtlen, hitszegő zsidók kifejezés törlését. [Isaacnak ez a kívánsága a zsinattól függetlenül, annak összehívása előtt teljesült. A kifejezést az 1959.5.19-én kiadott dekrétummal törölték.]
  • 3, Ki kell jelenteni, hogy a zsidók semmilyen módon nem felelősek Jézus halálában. Az egész emberiség a felelős.
  • 4, Törölni vagy ki kell hagyni az evangéliumoknak azon részeit (passió), melyek diszkriminálók a zsidók számára, mindenekelőtt Máté evangéliumából, akit Jules Isaac hazugnak és hamisítónak nevezett.
  • 5, Az egyház jelentse ki, hogy egyedül felelős mindenért a 2000 éves látens háborúban a zsidók és a másik oldalon az egyház és az egész világ között.
  • 6, Az egyház ígérje meg, hogy az alázat, bűnbánat és bocsánatkérés nyilvános aktusában megváltoztatja eddigi álláspontját a zsidókkal kapcsolatban. Továbbá, hogy mindent megtesz, hogy az eddigi igazságtalanságokat jóvátegye hittan tanításában és tanaiban Jules Isaac útmutatása alapján.

 A nyílt szemtelenség, valamint az evangéliumok, illetve az egyházatyák elleni harca ellenére Jules Isaac hatalmas pártfogókra talált a Vatikán modern prelátusai sorából. Aix-en-Provence püspöke, Msgr. Provenchéres bíboros egy 1965-ös, a ’Nostra Aetaete’ dekrétumról tartott összejövetelen kijelentette, a zsinati séma annak megvalósítása, amiről ő már 1945-ben beszélgetett Isaac-kal. Magyarul: A ’Nostra Aetate’ (egyik) értelmi szerzője a gátlástalanul keresztényellenes Jules Isaac.

Heschel-Abraham3

Abraham Heschel

IV. Míg az említett két személynek közvetlen bejárása volt a Vatikánba, Abraham Heschel rabbi (1907-1972) az amerikai püspöki karon, a zsidó kézben lévő nagy befolyású médiákon gyakorolt nyomást a Vatikánra, de természetesen ő is többször találkozott Bea bíborossal.

 Bea bíboros 1962 augusztusában interjút adott a Jewish Chronicle zsidó lapnak. Ebben határozottan kijelentette, az egyháznak szándékában áll a zsinaton az antiszemitizmust elítélni. Az első zsinati ülésszak után Bea a zsidó szervezetekkel való egyeztetésre használta az időt.

 Abraham Heschel rabbival berlini egyetemi éveik óta ismerték egymást.

Heschel közreműködött az AJC (American Jewish Comitee) egy kiadványának elkészítésében “A zsidók ábrázolása a katolikus tanításban” címmel.

Heschel azt követelte a Vatikántól, hagyjanak föl és ítéljék el azt a gondolatot, hogy a zsidóknak el kell fogadniuk Jézust, mint Isten fiát, hogy üdvözülhessenek. Heschel ezt prozelitizmusnak, prozelitává tételnek nevezte.

Követelte továbbá, az egyház ne tekintse többé a zsidóságot Istentől elvetett (más szóhasználatban: elátkozott) népnek. Ez a szó, hogy átkozott, Máté evangéliuma 27,26 versének zsidó értelmezéséből ered. Egyedül Máténál szerepel, hogy a zsidók azt mondják a magát mentegető Pilátusnak: “az ő vére rajtunk és fiainkon.”

Követelte továbbá, a zsinat deklarálja, hogy az egyház nem akarja a zsidókat megtéríteni.

 Mindeközben Bea amerikai tárgyalópartnerei a B’nai B’rith zsidó egyesülettől igyekeztek elterelni a figyelmet arról, hogy Jézus el nem fogadása a zsidók szuverén döntése volt, ehelyett azon voltak, hogy az egyház változtassa meg evvel kapcsolatos álláspontját.

Követelték továbbá, hogy az egyház töröljön liturgiájából minden passzust, amelyet ők antiszemitának tartanak.

Természetesen képtelenség volt egy ilyen követelés teljesítése.
Gyakorlatilag az egész János-evangélium és az Apostolok Cselekedete a Krisztust Megváltóként elfogadó és a Krisztust elutasító zsidók közötti konfliktusról szól.

 Mivel ezek a szövegek

1, minden katolikus liturgia központi részét képzik,
2, számtalan összehasonlítás tartalmaznak az Új Izrael, azaz a Katolikus Egyház, és a régi Izrael között, amelyet Jézus annak vaksága és a Megváltónak saját akaratából történő elutasítása miatt elvetett,
elképzelhetetlen volt, miféle dialógus születhetne e téren zsidóság és Vatikán között.

 Azok a kisebbségbe szorult zsinati erők, akik ennek alapján semmiféle dekrétumot nem akartak kiadni, azt állították, hogy a zsidóknak egészen más motívumaik vannak a dialógust illetően.

1963. március 31-én egy fekete limuzin vitte Bea bíborost a new yorki Plaza hotelből néhány sarokkal arrébb az AJC irodájába, ahol egy modern szanhedrin fogadta. Természetesen a találkozót titokban tartották, mi a Look magazin 1966. január 25-i számából tudunk róla. A téma az egyház tanítása volt a zsidókon lévő átokról, valamint arról, hogy a zsidókat Istengyilkossággal vádolják. Bea beszédében visszautasította ezeket a vádakat. Megjegyezte továbbá, hibás az a felfogás, mely szerint az antiszemitizmus fő okát csak a vallásos forrásokban, pl. az evangéliumokban kell keresni. A vallási okokat csak ürügyül szokták felhozni egyéb okok elfedésére, mondta Bea. [Hogy részletezte-e ezeket az egyéb okokat, és mi volt a rabbik reakciója erre, nincs róla tudomásunk.] A megbeszélés eredményeképp a zsidók két lobbistát bíztak meg érdekeik képviseletével a Vatikánnál; Joseph Lichtent, a B’nai B’rith keretében működő Rágalmazásellenes Ligától, [Anti Defamation League, ADL], valamint Zachariah Shustert az Amerikai Zsidó Bizottságtól [American Jewish Committee, AJC].

 A Vatikánra gyakorolt nyomás további fokozása érdekében 1963. február 20-án óriási média-hírverés mellett Nyugat-Berlinben bemutatták Rolf Hochhuth: A helytartó c. drámáját. [Írásunk a darabról itt.] A darab bűnös tétlenséggel vádolta XII. Piuszt, aki hallgatásával hozzájárult a zsidók deportálásához, noha egy hangosan kimondott szóval azt megakadályozhatta volna. A berlini bemutató után több európai városban is műsorra tűzték a darabot. Giovanni Battista milanoi érsek, a későbbi VI. Pál pápa hangosan tiltakozott a darab rágalmazásai ellen. A Vatikánban tudták, hogy a darab terjesztése és finanszírozása mögött Erwin Piscator zsidó kommunista, és az említett két lobbista áll. Bea helyettese, a konvertita zsidó Msgr. Oesterreicher, tekintettel a dialógusra, kútmérgezéssel vádolta az AJC-t és  ADL-t a darab finanszírozása miatt. “A zsidó szervezeteknek félreérthetetlenül el kell határolódniuk a ‚Helytartótól’” – írta az ‚America’ nevű jezsuita lapban – “különben nem töltik be hivatásukat.”

A sajtó természetesen figyelmen kívül hagyta Oesterreicher figyelmeztetését, és épp ellenkezőleg, mindent megtett XII. Piusz befeketítésére – így akarván üzenni a következő pápának (XXIII. János haldoklott): Ha az új pápa nem mint egy másik XII. Piusz akar a történelembe bemenni, aki hallgatásában lesz vétkes, jól teszi, ha a zsidó kérdéssel foglalkozó dekrétumot a zsidó kívánságoknak megfelelően adja ki.

 Amitől Oesterreicher óvott, bekövetkezett. A zsidó irányítású, hihetetlen erős médiakampány ellenreakciót szült. A befolyásos konzervatív Ciognani bíboros úgy vélekedett, nem érdeke az egyháznak dekrétumot kiadni a zsidókérdésről. Bea erre úgy reagált, már biztosította a zsidókat, hogy meg fog születni egy megfelelő dokumentum, és ha nem tartják be az ígéretet, ezt az egyház hamisságának fogják betudni. A konzervatívok növekvő ellenállására azt mondta továbbá, “ő az elmúlt három évben a várakozás klímáját teremtette meg, nemcsak a világ zsidóságának körében, hanem Amerika és Németország pluralista társadalmaiban, amely várakozásnak meg kell felelni [O’Connell: A zsidó lobbi és a II. Vatikáni Zsinat]. A zsidó Vatikán-lobbi nem fogadná el a zsinat nemleges válaszát, és ki kell elégíteni kívánságait.”

A zsidó kampány persze nem 1963-ban kezdődött, hanem az 1950-es években, és ezt olyan nevek fémjelzik, mint Francois Mauriac, Francoise Cousteix-Drohocki és Jules Isaac.

485px-Paolovi2

VI. Pál pápa

 1963 június 3-án meghalt XXIII. János és Montinit választották utódjának. VI. Pál megörökölte elődjétől a kusza zsidókérdést. Tudatában volt a zsidó elvárásoknak, és a konzervatívok ellenállásának is. A zsinat következő ülésszaka 1963 szeptember 20-án kezdődött. Az izraeli követ november 2-án felhívta a pápát, hogy érdeklődjön a zsidókkal foglalkozó dokumentum esélyeiről. Erre föl hozta elő VI. Pál az izraeli út tervét. Úgy gondolta, Izrael felértékelése csökkenti a zsidók csalódottságát. De a zsidó lobbi nem volt hajlandó elfogadni a dokumentum elnapolását. Zsidó szemszögből a második ülésszak teljes csőd volt. Így a világsajtóban folytatódott a zsidó médiakampány, az egyház rágalmazása. Más zsidó személyek (Fritz Becker, World Jewish Congress) a csendes diplomácia módszereivel harcoltak. Világszerte újabb és újabb városokban tartották meg “A Helytartó” ősbemutatóját. Azon felmérgesedve, hogy a II. ülésszak a zsidó dekrétumról való szavazás nélkül ért véget, a zsidó lobbi azt követelte az amerikai püspöki kartól, hogy gyakoroljon nyomást a Pontifexre, hogy járuljon hozzá a zsidókról szóló dekrétum kiadásához. A püspöki kar ellenállt a nyomásnak, legalább is nyilvánosan sohasem kereste a pápát, hogy kiadja a dokumentumot. “A pápára nem lehet nyomást gyakorolni.” – mondta egy amerikai bíboros.

 A zsidó médiakampány viszont kényszerűen ellenreakciót szült az egyházon belül. Kiadtak egy, az egyház hagyományos álláspontját képviselő brossurát, Bernardus: “A zsidók és a zsinat a Szentírás fényében” címmel. Ezt követte az “Összeesküvése az egyház ellen” c. kiadvány.

A progresszívok eközben vasárnap esti, a New York Times által szervezett és finanszírozott összejöveteleiken egyeztették taktikájukat.

Malachi_Martin2

Malachi Martin

 Nem mehetünk itt el szó nélkül Malachi Martin (1921-1999) neve mellett. Martin egy ír jezsuita szerzetes volt, aki kérte fölmentését szerzetesi fogadalma alól. Bea stábjában dolgozott. A zsinat alatt belső forrásokra hivatkozva adta tovább értesüléseit Amerikába, és ezt a tevékenységét gazdagon honorálták. Ha Martin valamilyen ügyet akart egy bizonyos irányba befolyásolni, akkor hamis belső információkat továbbított a sajtónak. Ugyancsak abban az időben jelent meg Michael Serafian álnéven “The pilgrim = A zarándok” c. könyve, melynek üzenete a keresztény bűntudat erősítése a zsidókkal szemben elkövetett bűnök miatt. Később több regényt írt a vatikáni viszonyokról (Vatican, Windswept House). Ezekben regény formában számol be a színfalak mögötti vatikáni történésekről, ami igen kényelmes megoldás, lévén, hogy senki nem kérhet rajta számon semmit, hiszen mindig hivatkozhat arra, hogy ő csak regényt írt. Beszámolt többek között a Vatikánon belüli sátánizmusról. 1990-ben adták ki magyarul is a “Kiforgatott katolicizmus” c. brossurát, mely a vele készült interjúkat fűzi egybe. 1999-ben halt meg, a halál oka sztrók volt, egyesek szerint meggyilkolták.

 1964 júniusában Cushing bíboros létrehozott egy találkozót Heschel rabbi és VI. Pál pápa között. Heschel minden köntörfalazás nélkül kategorikusan követelte a Vatikántól, tiltsák meg a próbálkozást, hogy zsidókat térítsenek meg, ami ellentmondásban volt az egyház kétezer éves hagyományával. Mivel a pápát láthatóan irritálta Heschel stílusa, Shuster zsidó lobbista beszélgetés közben francia nyelvre váltott, ami kizárta Heschelt a további párbeszédből.

 A konzervatív tábor jóval felindultabb volt Heschel szemtelen javaslatától, mint a pápa. Az AJC elhatárolódott Heschel kijelentésétől, a konzervatívok viszont az egész amerikai püspöki kart tartották a zsidók lakájainak. Ráadásul, mintha csak a konzervatív tábort akarná igazolni, Cushing azt kérte, hogy a zsidók istengyilkosságának törlése ismét kerüljön bele a kiadandó dokumentumba, Steven Leven San Antonio-i püspök pedig megismételte Heschel követelését a zsidók közti misszió tiltására.

 Egy epizód, amely jól megvilágítja Heschel mozgatórugóit:
A ’Nostra Aetate’ kiadása előtt kiszivárgott a sajtóba egy olyan tervezet, amely nem tartalmazta a zsidók térítésének Heschel által óhajtott tilalmát. Ez úgy földühítette Heschelt, hogy írt egy vezércikket a New York Times-ban és a Time magazinban. Ebben Heschel így fogalmazott: “Amint ismételten kijelentettem a Vatikán vezető képviselőinek: Kész vagyok Auschwitzba menni, ha a megtérés vagy halál közt kell választanom.”

Egy későbbi alkalommal, a Ma’ariv számára adott interjúja során a következőképp magyarázta meg fenti kijelentését: A Ma’ariv riporternője, Geula Cohen, korábbi Stern-banda terrorista, azt mondta Heschelnek: büszke rá, hogy Heschel ezt mondta, bár ő másképp fogalmazott volna. Ő a keresztényeket küldte volna Auschwitzba, ha csak keresztényként élhetett volna.
Heschel válasza: “Nos, ha direkt azt mondtam volna, hogy a keresztények nácik, nevetségesen hatott volna. Ezért fogalmaztam úgy. Vannak, akik a testüket akarják támadni. Én a lelküket akarom megtámadni. Ma már nincsenek vallási háborúk. Ehelyett dialógus van. Nemde a dialógus vágya a gyöngeség jele?”

Íme, itt van az “idősebb testvérekkel való párbeszédnek” a tényleges oka: A rabbinikus háborút nem puskával és bombával vívják, hanem “párbeszéddel.”

 Végülis a zsidó követelések az ellenkező hatást érték el.

 V. A ’Nostra Aetate’ elfogadása

 A zsinat harmadik ülésszakát 1964. őszén nyitották meg. November 19-én elfogadtak egy dokumentumot a zsidókról, amely olyan mértékben magán viselt a zsidó befolyásolás jegyeit, hogy sokan a hagyományos katolikus tanítás föladásának tekintették. A zsidók ujjongtak a szavazás eredményén, de örömük csak rövid ideig tartott. VI. Pál pápa személyesen döntött úgy, hogy nem adja ki a dokumentumot.

 A tény, hogy a püspökök nagy része az elfogadás mellett szavazott, a konzervatívokat újabb kampányra sarkallta. Az alapkérdés a következő volt:

 A mai zsidók az Ószövetség népe, vagy Hollywood sztárkultuszának, a pánszexualizmusnak, a freudi pszichoanalízisnek a forrása, amely végeredményben veszélyt jelentett a katolikus erkölcsi alapokra.

 A pápa döntése után a dokumentumot visszaküldték az előkészítő bizottsághoz (Bea). Az átdolgozott szöveg inkább elfogadható volt a konzervatív tábor számára, bár számos kétértelmű megfogalmazást tartalmazott. Időközben az arab államok vezetői tiltakoztak a zsidókról szóló zsinati dokumentum kiadása ellen, illetve a keleti katolikus püspökök is hangot adtak aggályaiknak. A Vatikán ezt a dilemmát úgy oldotta meg, hogy a dokumentum nem csak a zsidókról szólt pozitívan, hanem a többi nagy nemkeresztény vallásról is, mint buddhizmus, hinduizmus, iszlám.

 1965 februárjában Carli bíboros püspökségének lapjában olyan írást tett közzé, mely a Krisztus korabeli zsidókat, valamint utódaikat mind a mai napig felelősnek tartotta Krisztus halálában.

 1965 április 4-én, Nagypénteken a pápa prédikációjában azt mondta, a zsidókat tartja felelősnek Krisztus keresztrefeszítéséért. “Szomorú és ünnepélyes a tudósítás Jézus találkozásáról a zsidósággal. Ez a nép volt kiválasztva, hogy a Messiást fogadja. Évezredeken keresztül reménnyel eltelve várt érkezésére. De amikor eljött, és kinyilvánította önmagát, a zsidók nemcsak, hogy nem ismerték fel, hanem megrágalmazták, küzdöttek ellene, megkínozták és végül megölték.”

A zsidók felháborodtak a beszéden. Tiltakozó táviratot küldtek a Vatikánba, melyben hivatkoztak arra, hogy a zsinat nem ilyen értelmű dokumentumot kíván elfogadni.

 Megvádolták továbbá a pápát, hogy visszalépett az egyezségtől, amit ők Bea bíborossal kötöttek. Erre föl a konzervatívok Beát vádolták meg, hogy

 1, zsidó pénzt fogad el, hogy titkársága a nekik megfelelő módon fogalmazza meg a dokumentumot

2, könnyelmű ígéretet tett arra, hogy az egyház bocsánatot fog kérni a zsidóktól az évszázados üldözésekért, melyeket a keresztény tanítás váltott ki [zsidók, mint istengyilkosok, mint elvetett nép, stb.] A konzervatívok apelláltak a zsinati atyákhoz, “akik még nem hajoltak meg a zsidó nyomás előtt, vagy nem vásárolták meg őket, utasítsák vissza ezt a perfid deklarációt.”

VI. Pál pápának avval a kellemetlen feladattal kellett szembenéznie, hogy mindkét tábort kielégítse. Ha szándékában volt a zsidó séma megmentése, Beát is védelmébe kellett vennie a vádakkal szemben.

 1965 októberében Poncins közzétett egy vitairatot “A zsidó probléma a zsinaton ” címmel. A párizsi Figaro-ban az írást egy rendkívüli antiszemita dokumentumnak nevezték. Poncins föl volt háborodva. “A zsidók nevezhetik hazugnak Máté evangélistát, de ha én idézek Jules Isaactól vagy Joshua Jehoudától, akkor megvetésre méltó antiszemitának neveznek.”

 Október 4-én a pápa egy rövid látogatást tett New Yorkban, ahol beszédet tartott az ENSZ közgyűlés előtt (Soha többé háborút!) A látogatáshoz kapcsolódó nem nyilvános tárgyalások első számú témája természetesen a zsidókról szóló dekrétum volt.

 Ezek után került sor a módosított szöveg végső szavazásra 1965.10.14-én. A módosított szöveget az egyházatyák nagy többséggel elfogadták, és azt a pápa október 28-án közzétette. Bár az 1964-es tervezethez képest tompított volt, az egyház végső soron vesztes maradt. Sokan azt mondták, ha az egyház meghajolt a zsidó követelések előtt, akkor biztos van valami rejtegetnivalója. Keleten többen ortodox hitre tértek a dekrétum hatására. A progresszíveknek szembe kellett nézniük annak vádjával, hogy meghajoltak a zsidó követelések előtt, a konzervatívoknak pedig avval, hogy antiszemiták, és (társ)felelősek a náci haláltáborokért.

 Az elfogadott változatból kimaradt az eredetiben benne lévő fejezet a reményről, hogy Izrael is integrálódik az egyházba. Mint Bea bíboros mondta, el akarták kerülni a prozelitizmus zsidó vádját.

 VI. A dokumentum következményei

 Az egyház rögtön a promulgálás után elveszítette az ellenőrzést a dokumentum fölött, mert elveszítette az értelmezés kizárólagos jogát. A ‘Nostra Aetate’ hatékony fegyverré vált az egyház ellenségeinek kezében. A dokumentum elítélte az antiszemitizmust – anélkül, hogy azt definiálta volna.
Poncins emlékeztet: “Zsidó felfogás szerint minden intézkedés a zsidó eszmék behatolása, avagy keresztényellenes zsidó eretnekségek ellen, a nemzetgazdaság védelme a zsidó ellenőrzéstől, vagy csak egyszerűen a törekvés a keresztény hagyományok megőrzésére: az antiszemitizmus manifesztációja. Sőt, már a zsidókérdés egyszerű felvetése is antiszemitizmus.”

Carli bíboros utalt a zsidó követelés logikátlanságára. Egyrészt tagadják, hogy a mai zsidóknak bármi közük lenne Krisztus megöléséhez, másrészt szüntelenül bocsánatkérést és bűnbánatot követelnek az egyháztól olyan dolgokért, amelyekhez egyetlen mai kereszténynek nincs köze.

 És hogy hova vezetett a dokumentum, azt le lehet mérni az azóta tartó, katolikus részről kiadott, a hagyományos hittel ellentétes megnyilatkozások során, a folyamatos elvtelen hajbókolásokon a zsidók előtt. Ezek a megnyilatkozások olyan gyakran ismétlődnek, hogy az ember már azt gondolja, maguk a megfogalmazók sem hisznek bennük, azért ismételgetik őket, remélve, hogy a sok ismétléstől megjön a belé vetett hitük is. Mindeközben a zsidó médiahatalom továbbra is érezteti erőfölényét (rágalmazások, lejárató kampányok). Ez az erőfölény olyan mértékű, hogy még az egyháztól a zsinati szellem miatt elszakadt tradicionalisták (FSSPX) is kénytelenek evvel számolni.

Bálint József, 2013. január

 Források:

7 Comments