Hol van a régi, gyerekkori karácsonyok íze, emléke? Örökre elveszett, illetve csak egy vígasztal, hogy gyerekeinkben él tovább, és ha talán kegyelmet találunk az Úrnál, újra részesülünk benne.
Az alábbiakban közlünk néhány, az interneten olvasott hasznos tippet hogyan kerülhetjük el a Karácsonykor szinte menetrendszerű csalódást, kiábrándulást.
Még hogy áldott, békés… Karácsony előtt tör ki sokunknál a nagy stressz. A lakás ragyogjon, a sütemény saját készítésű legyen, az ünnepi menü kifogástalan sorrendben érkezzen az asztalra.
Ebben a felkészülési maratonban gyakran jönnek elő súrlódások, robbanások szülők és gyerekek, házastársak, rokonok között.
Néhány tipp, hogyan hatástalaníthatjuk a leggyakoribb konfliktushelyzeteket:
1, Az elképzeléseket előre egyeztetni
Mielőtt kitör a balhé a megfelelő fenyőfa-világítás miatt, egyeztessük előre házastársunkkal az ünneppel kapcsolatos elvárásainkat. Közvélemény-kutatások szerint a meg nem valósult elvárások a veszekedések leggyakoribb okai.
Egyeztessük továbbá, ki milyen feladatot vállal a takarításból, főzésből, beszerzésből, díszítésből. Különben az egyik fél igazságtalannak érezheti a feladatok elosztását, ami szintén vitához vezethet.
2, Ne játszzuk meg, hogy minden rendben van
Különösen a csonka családokban élőknek van nehéz dolguk. A veszekedés, ki hol ünnepeljen, már sokszor hetekkel Karácsony előtt kezdődik.
A legcélszerűbb, ha a gyerek annál a szülőnél tölti a Karácsony estét, ahol általában lakik, Karácsony első vagy második napján pedig a másik félnél tartózkodik. – javasolja egy gyerekekkel foglalkozó szaklap. Csak a gyerekek kedvéért nem kellene a különélő szülőknek összejönniük Karácsony estére. A gyerekek örülnek ugyan, hogy apa és anya megint együtt vannak, de annál nagyobb a csalódás, amikor az egyik fél az est végén eltávozik.
3, Ne hívjunk meg barátokat megkérdezés nélkül
Az egyik számára a Karácsony kizárólag a család ünnepe. Mások ezt egy kicsit lazábban kezelnék, és barátaikat is szívesen az ünnepi asztalnál látnák. Ha társunkat evvel lerohanjuk, már érezhetjük a besűrűsödött levegőt.
4, Fontos, hogy beszéljünk egymással vágyainkról, elvárásainkról
Ha nyugodtan, kedvesen, udvariasan meghallgatjuk a másik felet, sokkal könnyebben tudunk mi is a másik fél kívánságainak eleget tenni, de a másik fél is sokkal könnyebben tud eredeti elképzelésein módosítani. Ha viszont egyszer a frontok megkeményedtek, akkor egyenes út vezet az eszkalálódáshoz, majd robbanáshoz. Pillanatokon belül eljutunk ahhoz a helyzethez, hogy már rég nem számít, mi is volt a kiváltó ok, már egyik fél sem emlékszik rá, viszont az abból kinőtt sértegetések, bezzegek ott csengenek fülünkben. Nem csak Karácsonykor, de akkor különösen érvényes: Kerüljük a mondatokat, melyek így kezdődnek:
„Te soha…”
„Én mindig…”
„Én soha…”
„Te mindig…”
„Amíg én itt robotolok, te…”
„Bezzeg…”
„A te szüleid…”
„Az én szüleim…”
„A gyerek pont olyan, pont azt csinálja, pont úgy viselkedik, mint…”
„Te egy … vagy…”
„Te képtelen vagy…”
„Nálunk ez nem így volt…”
„Márpedig itt így lesz…”
„Ezt mindenki (egy gyerek is, a hülye is) tudja (kimondatlanul: CSAK TE NEM)…”
„Én a te helyedben…”
„Már megint…”
„Még mindig nem…”
5, Fogalmazzuk meg igényeinket
Fél órás néma csörömpölés, csapkodás helyett mennyivel célravezetőbb volna néhány ilyen mondat: „légy szíves, vidd le a szemetet, míg én felmosok, Karcsi hámozz krumplit, Pista megdarálja a mákot, Andi pedig földíszíti a fát.”
6, Kerüljük a kényes témákat
Szóba hozzuk minden évben Kati elfuserált életét, Jancsi maga okozta családi zsákutcáját, Pistike gyönge iskolai szereplését, Zoli bácsi kétes politikai megnyilatkozásait, Anti elrontott karrierjét, tata lehetetlen viselkedését? Ha tudjuk, milyen témák okozhatnak fagyos hangulatot az asztalnál, akkor inkább eleve kerüljük azokat.
7, Ajándékozás
A legnehezebb terület. Az ajándékban ne az legyen benne, hogy én azt szeretném, hogy neked legyen meg ez a DVD, olvasd ezt a könyvet, hordd ezt a pulóvert. Tehát ne a magunk akaratát kényszerítsük a másikra. Próbáljunk inkább egyszerűen, nem lekötelező módon ajándékozni.
Az ajándék lényegét ebben az egy mondatban fogalmazhatjuk meg:
Szeretnék neked egy apró örömet, meglepetést okozni, nem lekötelező módon, nem kötelességet teljesítve, nem viszonzást elvárva.
Kisgyerekeknek könnyű ajándékozni. Egyrészt sokmindenre szükségük van, tehát ha kapnak egy szükséges ruhadarabot, annak is örülni fognak. Ugyancsak örülnek mindennek, ami új, kicsomagolható. És természetesen örülnek minden játéknak.
Az ajándékozó szülők, nagyszülők, keresztszülők viszont ne csináljanak abból sportot, hogy „az én ajándékom a legnagyobb, legszebb, legdrágább, annak örül a gyerek a legjobban”. Másfél szobás lakásban lakó család csemetéjének ne ajándékozzunk fél méteres dömpert. Egyrészt a gyerek jó, ha néhány hónapig élvezi, rosszabb esetben csak három napig. Viszont a helyet tovább is foglalja.
Minél nagyobb a gyerek, annál problémásabb a megfelelő ajándékot kiválasztani.
A kamasz, aki sokszor magával sincs egyenesben, igen kritikusan viszonyul az ajándékokhoz, az ajándékozóhoz. Komoly elvárásai vannak, mégha nem is igazán tudja azokat megfogalmazni, még magában sem.
Ugyancsak problémás a felnőtt megajándékozása. Az ajándékozó, aki rengeteg időt, pénzt, energiát fektetett egy általa megfelelőnek tartott ajándékba, elvárja, hogy a megajándékozott csúcson legyen örömében, meglepetésében. Ha aztán az illető egyáltalán nem vágyott arra az ajándékra, még jó, ha meg tudja játszani, hogy örül annak.
Idősebb személyeknél:
Gondoljuk át, a megajándékozottnak valóban szüksége van-e arra, amit mi kigondolunk. Fogyóeszköz (szappan, kozmetika, egy üveg finom bor) ajándékozása sokszor célszerűbb, mint egy olyan tárgyé, amely drága volt, jól mutat, csak az illetőnek sem helye nincs azt elhelyezni, sem különösebben nem vágyott rá, ráadásul az a könyv már megvan neki, stb.
Az ajándékozásban ne legyen versengés. „Én ennyiért kaptam tőled ajándékot, akkor te is legalább annyi értékben fogsz tőlem kapni. Mindegy, hogy mit, lehet, hogy fölösleges nálad, de az érték, az meglesz.”
És a magától értetődő (már közhelynek ható) záró gondolatok:
Az ajándékozás, a fenyőfa, a díszítés, az ünnepi menü, a tágabb családi találkozó: ezek mind fontosak, de másodlagosak. Egy a lényeg:
Kétezer éve megszületett Názáretben az én, a te, mindegyikünk Megváltója. A megváltást életével és önként vállalt kereszthalálával vitte végbe. A megváltással megnyílt a menny, amely addig zárva volt. Ennek a születésnek örüljünk, akár fiatalok, akár felnőttek, akár öregek vagyunk. És próbáljunk mostantól fogva ehhez méltóan élni.
Bálint József