Imahét a keresztény egységért

 

Jn 10.14-16 Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.

 


Még néhány nap, és újra a keresztény egységért imádkozunk nemkatolikus testvéreinkkel. Ez adja az okot, hogy hangosan eltűnődjem, miért imádkozunk egyáltalán egy hétig evangélikus, református, ortodox, baptista, s egyéb keresztény felebarátainkkal.


Mi is az a keresztény egység?

  • Tudjuk-e, mi katolikusok, miért imádkozunk? Egységesek vagyunk-e imáink szándékaiban?
  • Tudjuk-e mi katolikusok, miért imádkoznak nemkatolikus testvéreink?
  • Tudják-e nemkatolikus testvéreink, miért imádkozunk mi? Egyáltalán: egységesek-e az egységért való ima céljait illetően a különböző felekezetek? Továbbmenve: Egységesek-e az egyes felekezeten belül a hívők, az imahét céljait illetően?
  • Gondolunk-e arra mi katolikusok, hogy úgy imádkozzunk együtt elszakadt testvéreinkkel az egységért hogy soha föl nem adjuk meggyőződésünket, hogy Jézus nem keresztény egyházakat, hanem egy egyházat akart, és ez az egyház a katolikus egyház, ugyanakkor ne riasszuk el az egységet kereső elszakadt testvéreinket? Arra tehát, hogy ne adjunk fölmentő levelet nekik, hogy a közös ima az egységért azt jelentené, hogy legitimnek fogadtuk el hitüket, ugyanakkor ne is riasszuk vissza a jószándékú, közös utakat keresőket? Nem egyszerű feladat, olyan ez, mint a hajózás a Szkülla és Kharübdisz között.

Nézzük a lehetséges válaszokat.

  1. Keresztény egység alatt azt értjük, hogy törekszünk a teljes teológiai egységre. Ez nem fog menni másképp, mint kölcsönös engedmények útján. Ez egy nagyon lassú folyamat, de nem lehet siettetni.
  2. Keresztény egység alatt azt értjük mi katolikusok, és azért imádkozunk, hogy nemkatolikus testvéreink belássák hitbeli tévedéseiket, és visszatérjenek az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházba, ők is elismerjék tanítóhivatal jogát hitbeli dolgok értelmezésére, a pápa primátusát a végső szó kimondására ezekben az ügyekben. Ennek során természetesen tehet a katolikus egyház nem teológiai és dogmatikai jellegű engedményeket, mint ahogy történt ez a görög katolikusokkal kapcsolatban, akik visszatértek a római egyházhoz, de megőrizhették liturgiájukat, nemzeti nyelv használatukat, stb.
  3. Nem törekszünk egymás hitének megváltoztatására, a másik megtérítésére. Tiszteletben tartjuk a teológiai, bibliaértelmezési különbségeket. Elfogadjuk, hogy mindegyik egyház egy lehetséges út az üdvösséghez. Ehelyett törekszünk egymás megismerésére és megszeretésére, egymás kölcsönös támogatására az evilági keresztényellenes erőkkel vívott harcban. Nem engedjük, hogy egymás ellen kijátsszanak bennünket. Ha az egyik egyházat sérelem éri (ez leginkább a katolikussal szokott előfordulni), akkor ez a másiknak is fáj, a másik is felemeli szavát ez ellen.
  4. Jó képet vágunk az egészhez, anélkül, hogy magunkban választ adnánk ezekre a kérdésekre. Hiszen a világ ezt kívánja tőlünk, valahogy ez a divatos, ez illik, ez a politikailag korrekt, hogy mi, keresztények egységesek legyünk. A kamerák előtt imádkozunk a keresztény egységért, és talán észre sem vesszük, hogy abban vagyunk nagyon egységesek, hogy egységesen fejet hajtunk az evilági fejedelmek, a médiahatalom, a politikai hatalmasságok keresztényellenessége előtt, egységesen hallgatunk, amikor Izaiás fenyegető szavaival kellene mai világunk egyes jelenségeit korholnunk. De nem tesszük, mert tudjuk, hogy avval egyesek érzékenységét sértenénk. A galamb szelídségét zászlónkra tűzzük, a kígyó okosságát nem. Hiszen szelídségünk senkinek nem fáj, de ha nagyon okosak vagyunk, az esetleg valakinek az érdekeibe ütközhet.

Természetesen egyéb válaszok is lehetnek, és az is előfordulhat, hogy az egyes válaszok elemei keverednek bennünk. E sorok írójához a fenti válaszok közül a 2. lehetőség áll a legközelebb, kiegészítve azzal, hogy természetesen szó sem lehet részünkről pökhendiségről, a másik keresztény lenézéséről. Ugyancsak természetesnek tartjuk, hogy a nemkatolikus testvéreinkkel való érintkezés során szeretetet, udvariasságot, előzékenységet kell tanúsítanunk. Az evilági fejedelem elleni küzdelemben szövetségesnek kell őket tekintenünk. Ez a küzdelem kikerülhetetlenül jönni, erősödni fog. Népünkre, de a többi európai népre is súlyos megpróbáltatások várnak a jövőben. A megpróbáltatások az egyházakat is érinteni fogják, amennyiben az egyházak megpróbálnak híveik valós támaszaként viselkedni. Amennyiben az egyházak fejet hajtanak az Új Világrend követelései előtt, természetesen semmi bántódásuk nem lesz, hiszen az evilági hatalomnak mindig jól jött az olyan egyház, amely lecsillapította a hívők elégedetlenségét (diktatúrák viszonyulása az egyházakhoz).

Bálint József

Ráadás

E sorok írója sokáig abban a hitben volt, hogy az egységre való törekvést egyházunk a II. Vatikáni Zsinattal fedezte fel. Ezért volt számára örvendetes arra a meggyőződésre jutni, hogy az egységre való törekvésnek évtizedes, ha nem évszázados hagyományai vannak hazánkban. Mindezt jól dokumentálják a Református Egyház által 1991-ben kiadott „Szivárvány” c. kötet tanulmányai, amelyből alább néhány gondolatot idézünk. A kötet az interneten a

http://www.drk.hu/SZIVARV/BBKERU.HTM címen található meg. Mint minden idézés, ezek is torzíthatnak. Akit a téma érdekel, a fenti címen a teljes könyvet megtalálhatja.

„Szeretném, ha Pannonhalma és Debrecen között a szeretet szivárványhídja húzódnék, amelyen a megértés angyalai járnának, s ez a híd egy új délkör lenne, egy új magyar meridián.” (Prohászka Ottokár, a kötet szerkesztői ezt választották mottóul.)

Czeglédi István kassai prédikátor 1659 „Ne javalj minden egyességet, mert némely sátáni, kik nem veszekednek egymással, noha gonoszok. Némely iskariotesi: ennek ne higyj, mert megcsókol, s ellenséged kezében ád. Vagyon tyrannusi egyesség is; mikor csak emberektől való félelemért igyekezünk azt megtartani… Igen megvizsgáld, kikkel kell neked megegyezned… Meglehet a külső békesség a religióban való megegyezés nélkül. Lám Salamon s Hirám, szerették egymást. (I. Királyok 5:12).”
Zrínyi Miklós, költő, hadvezér 1662 A pozsonyi országgyűlésen a protestánsok felé fordulva mondta: „Én másvallású vagyok, mint kegyelmetek, de a kegyelmetek szabadsága az én szabadságom, a kegyelmeteken ejtett sérelem rajtam esett sérelem.”
Pósaházi János sárospataki professzor 1668 A nagy Isten szerelméért a Jézus Krisztus vére hullásáért, arra kérek minden magyar pápista, lutherista és kálvinista keresztyéneket, hogy félre tévén a rettenetes vallásbéli gyűlölséget, kövessük a keresztyéni szent szeretet, és az egymás között való jó békességet. Édes Idvezítőnk e világrul elbúcsúzván ezt hagyá ajándékul mintegy árván hagyatandó tanítványainak. (János 14:27): Békességet hagyok néktek. Ha nem egyéb, indítson bennünket, hogy mindnyájan azon néhai magyar vérnek részei vagyunk; és e szerént ne legyünk egymáshoz Kainok. Indítson a magyar hazának, a mi közönséges nevelő dajkánknak utolsó veszedelemben való sorsa. Ha lehet, magunk két kezével ne temessük ezt el. Ne légyen azért soha szerencsés az a magyar, aki a magyar hazának közönséges javát nem szereti, és azt tehetsége szerint elő nem, segíti. Azok az emberek se legyenek áldottak, akik a vallásnak némely különböző tekinteti alatt, a hazafiak között visszavonást, gyűlölséget, háborgást szereznek. Ellenben valakik a keresztyéni szeretetnek regulája szerént járnak, légyen azokon békesség, irgalmasság, és az Istennek magyar Izráelén (Galata 6:16). Ámen.”
II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1703 „Minthogy mostani hadakozásunk szerencsés előmenetellel a szerint boldogul, hogy kiki Istenünkhöz ő szent Felségéhez s vallásához, úgy azon egyházi szolgákhoz való szeretetit valósággal is megbizonyítja: parancsoljuk azért… híveinknek, mind közönségesen mind személy szerint magok vallásokon lévő papoknak s prédikátoroknak nemcsak becsülleteket, sőt az eddig járni szokott fizetéseket is megadni minden további halogatás s panasz nélkül el ne mulassák, különben… kemény büntetéseket el nem kerülik.”
Idézetek a XX. századból
Bangha Béla jezsuita szerzetes
A tanulmány címe: Keresztény únió? Ma keresztény egységet mondanánk.
1937 AMIÓTA AZ ISTENTAGADÓ mozgalom… az utcára is kilépett s újabban mint bolsevizmus világuralmi és diktátori igényekkel lép fel, a hívő keresztények részén újra felfelhangzik az egészen soha el nem halkult sóhajtás: bárha sikerülne a keresztény felekezeteket még egyszer közös nevezőre hozni.
[Bangha ezután megnevezi az egység legfőbb akadályait, melyek dogmatikai, történelmi és érzelmi-politikai jellegűek. Evvel szemben reményre adnak okot a következők:]
Ma már a művelt protestánsok jókora részét nem annyira a régi vitapontok érdeklik, hanem az evangéliumnak bizonyos nagy, központi gondolatai, amelyeket a katolicizmus is kezdettől fogva hangoztat…
Az elfogulatlanságra törekvő s önmagát is enőrizni tudó művelt emberek szeretnek bizonyos történeti és filozófiai magaslatra emelkedni, amikor a hit és a felekezet vitakérdéseit vizsgálják.
A harmadik örvendetes megfigyelés: a felekezeti atmoszféra feszültségének lényeges enyhülése.Sokszor meg lehet figyelni, például vegyesvallású házastársak vagy jó barátok között, mily nemesen, békésen, minden bántó él nélkül hozhatnak szóba egymást megértő, kifinomult lelkek még olyan vallási témákat is, amelyekben kettejük nézete homlokegyenest ellenkezik. Mind a két fél azért megmaradhat az álláspontja mellett, de valami olyan megértéssel és szelídséggel szögezik le az ellentéteket, mintha csak arról volna szó, hogy az egyik Mozartot szereti jobban, a másik Beethovent.Minden jel arra mutat, hogy a vallási közösségek hatalmas válságokon fognak keresztülmenni. A hagyomány és puszta megszokás ereje mind kevesebb értékű összetartó erőnek fog bizonyulni. Ugyanakkor azonban valószínű, hogy aki az ellentétes áramlat közt is hívő marad, kétszeresen buzgó és meggyőződéses hívő lesz; hiszen ezentúl már nem a megszokás és a környezet parancsoló nyomása, hanem csak a maga Istent kereső s lelkiséget áhító hite fogja egyházához, felekezetéhez kapcsolni. Ez a várható folyamat az egyházakat sok tekintetben szegényebbekké fogja tenni, de kétségtelenül tisztulásukra is vezet. Azonban minél mélyebb és tisztultabb lesz a vallásosság hihetőleg, annál jobban átérzik a hívők a Krisztus sürgette egység szükségességét s a ma még táborokra szakadt keresztények annál közelebb kerülnek egymáshoz. A hit belső erősödése arra fogja vezetni mindkét félt, hogy sokkal jobban megbecsülje és sokkal jobban szeresse azokat, akik a legnagyobb és legszentebb tanok dolgában egyek velük.
Ravasz László, református püspök 1937 [Válaszul Bangha írására] Tárgyilagosan szól a katolikus és protestáns tanról, felfogásról, s „az apokaliptikus idők sürgető hatása alatt” a fegyverszünetet egymás megbecsüléséig óhajtja fokozni: „A két fél vallja hitét úgy, hogy megbecsülje a másét.”
Révész Imre református lelkész 1942 Felszabadító hatásúnak tekintem, hogy egy római katolikus pap a nagy magyar keresztyén összefogásról írván, nyíltan és egyszerűen felszámolja azt a képzelődést, mintha egy ilyen összefogás tanbeli egyeztetés és egyezkedés, általában kölcsönös elvi, teológiai vagy,rendtartási megalkuvások árán lehetséges volna… A végleges gyógyulását a bajnak ugyanúgy a véges emberi akarásnál nagyobb erők fogják majd meghozni olyan távlatokban, ahol a történelem már az apokaliptikával érintkezik -, ahogyan a bajt magát is ilyen erők idézték elő… Nem a közös tan vagy akár közös szervezet kialakítása a feladat, hanem kölcsönös önmegismertetés alapján egymásnak testvérekként felismerése és elismerése. Csak ez lehet gondolati síkban az egyetlen értelmes és reménytkeltő útja a katolikus és a protestáns tábor egymáshoz közelebb kerülésének is.
Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát 1942 Történelmi katasztrófák közepette mindig a legnemesebb lelkeket ragadja meg valami szent nyugtalanság, hogy a külsődleges, nyelvi, politikai, gazdasági egységen túl a teljes, azaz a lelki egység után vágyakozzanak. Az az ember lesz az új magyar évezred Szent István királya, aki a magyarságot újra képes lesz egy szellemi közösségbe, egy lelki családba visszavezetni.
Ravasz László 1943 A nehézségek ellenére sem szabad az egység reményét feladni. Ez azért szükséges, mert a keresztyénséget olyan erős szellemi irányzatok fogják megtámadni, melyhez képest a gnoszticizmus vagy éppen az iszlám csak gyenge fuvallat. Berkeinken belül, a felszín alatt tömeges méretű pogányság terjeszkedik. … Nemcsak szükséges azonban (az egység), hanem lehetséges is. Lehetséges, mert minden. egyház egybehangzóan vallja, hogy Krisztusnak csak egy egyetemes egyháza lehet. Az ehhez vezető lépések: A bűnbánat, a lelki egység szükségességének felismerése és kinyilvánítása, továbbá egymás jobb megismerése.
Révész Imre 1943 A mostani pápa (XII. Pius) karácsonyi szózatában, mint már említettem, olyan elveket fejteget, amelyekre lehetetlen azt nem mondani, hogy az útnak igen nagy részén feltétlenül együtt mehetünk vele mi reformátusok erkölcsi és társadalmi téren, sőt ha a „politika” szót kiemeljük a mindennapi alacsonyság szűk és nyomorúságos köréből, még politikai téren is együtt mehet vele minden hitvallásos és meggyőződéses református keresztyén.Keresztyén egység, hol vagy? Ne keressük délibábban…. Keressük a nyáj egységében, egyetlen Pásztora körül és a Pásztor egységében, az egyetlen nyáj közepette!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük