Címke: II. Vatikáni Zsinat

AZ ÉLŐ ISTEN EGYHÁZA AZ IGAZSÁG OSZLOPA ÉS BIZTOS ALAPJA. (1TIM 3,15)

Azok a püspökök, bíborosok, akik többször szót emeltek a Bergogliot fémjelző – a hagyományos katolikus tanítás felvizezni próbáló – politika ellen, 40 pontban foglalták össze a hagyományos katolikus tanítás veszélyeztetettebb pontjait. Az összeállítás emlékeztet az antimodernista esküre, avval a különbséggel, hogy azt a pápa rendelte el, ez pedig csak az interneten terjed.
Látható a szerzők igyekezete, hogy zsinat utáni forrásokkal támasszák alá a katolikus téziseket. Ez annyiban helyes, hogy a tradícióval szembenálló, és a zsinatra, mint dogmára hivatkozó modernista teológusoknak is lehet viszontválaszt adni, íme, a zsinati vagy zsinat utáni dokumentumokból is levezethető a kinyilatkoztatott katolikus tanítás védelme.
Jól esik látni az összeállítást. Orwell jut eszünkbe klasszikus mondásával:
“Az általános hazugság korában az igazság kimondása forradalmi tett.”

NOSTRA AETATE 2.0

Ötven év távlatából megállapíthatjuk, hogy a Nostre Aetate című, a legnagyobb vitákat kiváltó és legnagyobb hatású zsinati dokumentum egy lapos közhelyeket, féligazságokat, teljesen hamis állításokat tartalmazó fércmű, melyet a következőkben lehet összefoglalni:

I. a nemkeresztény vallások felértékelése, megalázkodás, hajbókolás előttük
II. Az evangélium hirdetésére és a tanúságtételre történő krisztusi parancs elárulása, ehelyett a meglehetősen ködös jelentésű dialógus propagálása
III. az egyházról, mint az üdvösség egyedüli letéteményeséről szóló katolikus tanítás elárulása, vagy legalább is alapos felvizezése.

A nagy pünkösdi holoajándék

Bistrán Demeter eddig színvonalas írásaival hívta fel magára a figyelmet a kuruc.infon. Ehhez hűen, katolikus hitének szeretetétől áthatva, de a püspöki kar, különösen Erdő Péter esztergomi érsek cselekedetei miatt kesernyés hangvétellel kommentálja a püspöki kar legújabb árulását: holokauszt-oktatás bevezetését a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.

Párbeszédben az iszlámmal Újember módra

Mint tudjuk, a II. Vatikáni Zsinat meghirdette a párbeszédet a nemkeresztény vallásokkal is. Valószínűleg a hívőknek fogalmuk sem volt, és azóta sincs, mit is jelent a párbeszéd valójában. Nos, tapasztalataink szerint a párbeszéd a katolikus hitigazságok elhallgatását, a nemkeresztény vallások elvtelen felértékelését jelenti.
Párbeszéd címén lehet egyszerre az egy igaz Istenhez, és nemlétező, hamis istenekhez, démonokhoz imádkozni (Assisi). Egyet nem lehet: a katolikus hitet világosan és egyértelműen képviselni, hitünk alapján tényeket közölni, véleményt alkotni a nemkeresztény vallásokról, jelen esetünkben az iszlámról. Abban a pillanatban ugyanis, ha erre próbálkozás történik, a párbeszédet rögtön kiszorítja az agyonhallgatás, cenzúra. Álljon itt példaként erre olvasónk esete az Újemberben 2013. október 20-án megjelent “Párbeszédben az iszlámmal” c. írással, melyre az őszinte párbeszéd jegyében kívánt reagálni. A reagálás az Újember részéről: Jeges hallgatás. Még csak annyit sem válaszoltak olvasónknak, “figyelj, izé, lehet, hogy igazad van, de ezt a stílust itt mi nem engedhetjük meg magunknak, szóval húzd ki ezt és ezt, aztán talán közöljük”.
Mi ugyan nem hirdetjük fennhangon a párbeszédet, de az őszinte párbeszéd nevében változatlanul közöljük olvasónk írását.