Józan Katolikus

1Kor 15.33 Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek!

A Galilei-mítosz

Szerző:Markus Lang

Ő fedezte föl, hogy a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva. A gonosz középkori egyház és az inkvizíció eretnekként elítélte őt és evvel az egész felvilágosult tudományt. Esete az egyház és vallás elmaradottságának iskolapéldája.

Így a mítosz. De hogy is volt ez valójában?

Galilei nem az első volt!

A pápa, a püspökök, sőt még a Szent Inkvizíció is ismerték a heliocentrikus világkép elméletét, és azt is, hogy az elmélet összeegyeztethető úgy a bibliával, mint az egészséges teológiával. Ezért kérdőjelezhette meg Rotterdami Erasmus († 1536) és Nikolaus Kopernikusz († 1543) – hogy csak a legismertebbeket említsük – a Föld korábban feltételezett mozdíthatatlanságát.

Galileo Galilei

                        Galileo Galilei

Az egyház erre sem szankciókkal, sem kifogásokkal nem reagált. Mons. Brandmüller, a Vatikáni Történelmi bizottság elnöke úgy nyilatkozik, hogy a kereszténység mindig nagyon komolyan vette a tudományt: “A bibliai teremtéstörténet eltüntette a sok istent a világból, és az értelem teret nyert.” Így XIII. Gergely pápa († 1585) naptárreformja is a kopernikuszi számításokon nyugodott, sok-sok évvel Galileo Galilei († 1642) elítélése előtt! Az egyház nem is volt a haladás gátlója, mint ahogyan Galilei karrierjén látni lehet.

Galilei életpályája szorosan összefonódott az egyházzal. Tanulmányainak egy részét egy Firenze melletti bencés kolostorban folytatta. Ott novícius is akart lenni. De apja Pisa-ba küldte orvostudományi tanulmányokat folytatni. Ott fölfedezte a matematikai iránti vonzalmát. A római jezsuiták legfőbb matematikusa, Pater Christopher Clavius, támogatta pályázatát egy egyetemi professzori állásra. Thomas de Padova,tudományos közíró, életrajzíró: “Galilei élete végéig az egyház meggyőződéses követője maradt. Azon a véleményen volt, hogy a szigorúan matematikán nyugvó természettörvények csak megerősítés nyernek a keresztény teremtéstörténetből!”

Az egyház ünnepelte Galileo Galileit!

Nem volt tehát az egyház ellensége, sőt annak kedvezményezettje. A jezsuiták 1611-ben több bíboros jelenlétében úttörő teljesítményként ünneplik felfedezéseit. 1613-ban közzéteszi leveleit a napfoltokról. Ebben először áll Kopernikusz naprendszere mellé. Számos egyházi méltóság gratulál a csillagásznak művéhez. A gratulálók közt volt Maffeo Barberini bíboros, a későbbi , VIII. Orbán pápa († 1644). Barberini bíboros még egy ódát is írt Galilei tiszteletére. Már mint pápa 1624-ben hatszor fogadta Galileit annak római látogatása alkalmából hosszabb beszélgetésekre. Megajándékozta Galileit és bátorította ismereteinek további publikálására. A diadalmas római utazás eredményeit Francesco Maria del Monte bíboros († 1627) így foglalja össze: Ha még a régi római köztársaságban lennénk, szobrot emelnének neki a Capitoliumon. A pápa haragja kilenc évvel később fordult Galilei felé.

Miért ítélték el?

Galileinek súlyos jellembeli hibái voltak. “Amilyen hiú, senkit nem enged maga mellett érvényesülni, sem Tycho Brahe-t, sem Johannes Keplert.” – így életrajzírója, de Padova. Galilei éles hangú polémiát folytat a jezsuitákkal, akik megelőzték őt az üstökösök és a napfoltok rendszeres megfigyelésében. Személyesen egy ellentétes és polemikus alak volt. Emellett nagyon érzékeny volt a személyét érintő kritikákra. Tudomására jutott, hogy a Toskanai nagyherceg udvarában szóba került műve, és kritikával illették, amely a bibliából indult ki.

Galileo sértve érezte magát.

Ezután Galilei a teológusokkal került ellentétbe. Azt állította, hogy a biblia csak a lelki üdvösségről tesz megállapításokat. Nem szabad szó szerint értelmezni, ha az égitestek pályájáról van szó. Roberto Bellarmino († 1621) bíboros figyelmezteti Galileit, a jövőben csak hipotézisként képviselje a kopernikuszi világképet. A bíboros a következőket mondja: “Ha valóban bizonyíték van rá, hogy a Nap van a világ középpontjában, akkor nagyon átgondoltan kell eljárni az írások értelmezésében, amelyek látszólag ennek ellentmondanak.” Galilei azt hiszi, az apály és dagály ezt bizonyítják. (Utólag kiderült, ez az elmélet teljesen abszurd volt…) Galilei Castelli-nek írt híres levelében válaszol a Bellarmino által felhozott kifogásokra, amelyből 1615-ben a Christina nagyhercegnőnek írt levél született. Ebben a levélben több szó esett teológiáról, mint tudományról. Amit Galilei ott a Szentírás értelmezéséről mond, értelmes és elfogadható. De a csillagász elvitatja az egyház jogát, hogy döntéseket hozzon tudományos kérdésekben, amelyek a hittel kapcsolatosak. Ez ellentétes volt a józan tanítással, és ellentétes még mindig, ahogyan XII. Piusz “Humani Generis” c. híres enciklikájában egy más összefüggésben megállapította. A Szent Inkvizíció illetékese, Bellarmin Szent Róbert bíboros 1615-ben határozottan kijelentette Galileivel vitázva, hogy óvatosnak kell lenni a biblia értelmezésénél, ha csakugyan van bizonyítéka a heliocentrikus világképnek. “Inkább be kellene ismerni, hogy nem értjük a bibliát, mintsem hogy tévesnek mondjunk egy véleményt, ami igaznak bizonyult”, – így az akkori fő hitvédő.

Végső soron Galileinek személyes kizárólagosság igénye került elítélésre!

Galileo levele után az egyház a Szentírás tekintélyét látta veszélyeztetve. Ez súlyos volt. Galileot följelentették a Szent Officiumnál. Az eredmény? A Szent Officium kétszer visszautasította a följelentést: “Galileo egyes állításai ugyan félreérthetők. De lehetséges azokat elfogadható módon értelmezni”. Evvel tulajdonképpen vége is lett volna az ügynek. De Galileo igyekezett olajat önteni a kialvó tűzre. Kapcsolatba lép a pápával és bíborosokkal, azt állítva, hogy az ő – a csillagász – feladata a katolikus bibliaértelmezés alapjait korrigálni. Most újra közbelépett a Szent Officium és joggal. 1616-ban elítélték – nem a heliocentrikus világképet – hanem annak Galilei általi tarthatatlan értelmezését, mint a Szentírással ellenkezőt. 1623-ban újra följelentették “Dialogus” című könyve miatt. Az ítéletet 1633-ban hozták meg, melynek értelmében a könyv egyházi elítélés alá esett.

Galilei és Bellarmin Szt. Róbert

                                              Galilei és Bellarmin Szt. Róbert

A perbe valószínűleg a pápa (Galilei korábbi nagy tisztelője) is beleavatkozott. Ennek tudható be, hogy a per nem nyilvánosa folyt le, feljegyzések nem maradtak fel róla. A feljelentő valószínűleg Grassi, az a csillagász, akit Galilei nyilvánosan megalázott.

Bellarmin Szt. Róbert bíboros, a Szent Inkvizíció kivizsgálója Galilei esetében

Bellarmin Szt. Róbert bíboros, a Szent Inkvizíció kivizsgálója Galilei esetében

Végső soron Galileit azért ítélték el, mert hipotézisét abszolút igazságként akarta elfogadtatni, ami a mai tudományos felfogásnak is ellentmondana, illetve az ítéletben az udvari intrikák is szerepet játszottak. Galilei állítólagos kijelentése “eppur si move – és mégis mozog” – a legendák birodalmába tartozik. Az inkvizíció sötét börtöneiben senyvedett Galileo elítélése után? Semmiképp sem. A csillagász luxus körülmények közt élt és szorgalmasan kutatott tovább villájában és egy barátja palotájában, majd fölfedezte a hold ingadozásait. Egész Itáliában nyíltan és szívesen vitatták meg a heliocentrikus rendszer helytállóságát.

Mit tanulhatunk ebből?

Az egyházellenes erők évszázadok óta a csillagász Galileo Galilei nevével visszaélve próbálják az egyház és a tudomány közti állítólagos ellentmondást bebizonyítani.

Az esetre érvényes Johann Wolfgang Goethe és Friedrich Schiller szava Xénia c. művükből: “Ha a tévedés egyszer, mint egy alapkő a földben nyugszik, arra aztán mindig csak ráépítenek, és sohasem kerül napvilágra.”

Éljen az igazság!

Források (német nyelvűek):

2014. szeptember
Ismerteti a források alapján: Bálint József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Józan Katolikus © 2016 Frontier Theme